Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Beszédek és indulatok
Szezonnyitó elnöki intéssel, kormányfői offenzívával

Mind az MSZP-, mind a Fidesz-frakcióban tapintható volt a frusztráltság az őszi ülésszak első ülésén, ahol Sólyom László köztársasági elnök próbálta rávenni a feleket, hogy az ír, a finn és a spanyol mintákhoz hasonlóan Magyarországon is történjék kiegyezés a politikai oldalak között. Értesüléseink szerint mindkét oldal saját politikai stratégiájára nézve tartotta károsnak az elnök felszólalását. Gyurcsány Ferenc egyébként újabb, 48 pontos programot hirdetett.

A jobboldali sajtó szerint Sólyom László hétfői, a parlament hagyományaitól teljesen szokatlan felszólalásával megleckéztette a kormányoldalt, míg a baloldali sajtó azt emelte ki, hogy a köztársasági elnök kőkeményen bírálta a Fideszt. Az államfő elődei általában csak különleges, inkább ceremoniális esetekben szólaltak fel a T. Házban, így például az Országgyűlés alakulásakor. Ezért is tarthatta fontosnak Sólyom László kifejteni: mély politikai megosztottság van az országban, mely érzelmeken, indulatokon alapul, innen kell kiutat találni.
A több mint félórás beszédben Sólyom László - különösen a Magyar Gárda fényében, hiszen e témában szólította fel elhatárolódásra őt a kormányfő - hosszasan értelmezte a magyar közállapotokat, miszerint nincs hazánkban fasizmus és fasisztaveszély, és a veszély eltúlzását elítélendő manipulációnak tartotta. (A Jobbik és a MIÉP a legutóbbi választásokon együtt alig 2 százalékot ért el, ugyanakkor más országban is masíroznak szélsőségesek.)
Sőt, úgy vélte, nem lehet az alapján szélsőségesnek minősíteni valakit, hogy milyen jelvényt visel, de szerinte a 23 millió románnal való érvelés is tipikus szélsőjobboldali reakció volt. (A 2002-es kampányban Horn Gyula érvelt így egy, az Orbán Viktor által megkötött magyar-román megállapodás kapcsán. Később Gyurcsány Ferenc - aki Medgyessy Péter kampánycsapatát erősítette - elismerte, hogy ez az akció az ő ötlete volt.)
A nyilvánvalóan az MSZP-nek címzett további elnöki üzenetek: nem jó eszköz a szabadságjogok korlátozása a szélsőségek elleni küzdelemben, a kormány politikája ellen tüntetőket és a radikálisokat nem jó összemosni, nem fair a jogszerű tiltakozó demonstrációkra helyet adó tereket (értsd Kossuth tér) álcivil rendezvényekkel, mint például kézilabdameccs, lefoglalni, és ne sajátítsák ki az antifasiszta jelzőt. A tavalyi őszi rendőri túlkapásokat nem vizsgálták ki megfelelően, mert az ügyészség nem képes azonosítani az elkövetőket, az október 23-ai eseményekkel kapcsolatos szakmai és politikai felelősség pedig tisztázatlan maradt. (Sólyom László egyébként elítélte a radikális tüntetőket, így többek között az MTV-székház ostromlóit is.)
Az államfő a jobboldalnak is „beszólt”. Kérte a politikai erőket, hogy ne használják az árpádsávos zászlót: „A halottak iránti és a túlélők fájdalmai iránti tiszteletből ne az árpádsávos zászlót használja jelképül, aki ki akarja fejezni ellenzékiségét, vagy a magyarságához nem tartja elegendőnek a nemzeti zászlót!” Emellett kérte a közélet szereplőit, hogy ne vonják kétségbe a rendszerváltást és az alkotmányos rendet.
Orbán Viktor hivatalosan méltatta a beszédet, de lapunknak több fideszes politikus is azt mondta, hogy az államfő inkább az MSZP malmára hajtotta a vizet, amikor 35 percen keresztül a Magyar Gárdáról és nem a 250 forintos kenyérről beszélt.
„Gyurcsány nem tud kormányzati teljesítményt felmutatni, ezért mesterkélt sikerpropagandával és ellenségkép kreálásával próbálja elterelni a figyelmet. Az előbbire az emberek hétköznapjait csak áttételesen érintő uniós fejlesztések reklámja, az utóbbira a túllihegett Magyar Gárda ügye a példa, melyben a Fideszt kívánja összemosni a radikálisokkal” - vélekedett egy befolyásos ellenzéki politikus. Szerinte százezrek a létfenntartásért küzdenek, ha az ő problémájukról lenne szó, akkor tömegek vándorolnának át a baloldalról a Fidesz táborába.
A baloldalon (Lendvai Ildikó személyében) még hivatalosan is bírálták Sólyom beszédét, mivel egyértelmű elhatárolódást vártak. Egy szocialista képviselő szerint az a baj, hogy Sólyomnak nagyobb részt igaza volt, és érvelése nehezen támadható. (Különös volt hallani, hogy informálisan mindkét oldal képviselői válságban lévő szervezetként jellemezték - saját pártjukat. )
Mindenestre a szezonnyitó ülésen - mint ahogy a múlt héten írtuk - Gyurcsány Ferenc is „nagy, átfogó beszédet” tartott. Mint a miniszterelnök egyik munkatársa lapunknak kifejtette: „Tudtuk, hogy Sólyom általános, filozofikus beszédet fog tartani, ezért mi gyakorlatias, pragmatikus szónoklattal készültünk”. A miniszterelnök majd’ másfél órás beszédében - élcelődtek is szocialista képviselők, hogy már-már Fidel Castro-i magasságokra tör - 48 pontban foglalta össze a 2007-2008-as év teendőit.
A programpontok jelentős része korábbi kormányzati dokumentumokból és szándéknyilatkozatokból ismert, inkább a beszéd hangsúlyai tűntek fontosabbak. A miniszterelnök a reformok folytatása mellett tört lándzsát, de óva intett a reformradikalizmustól, és helyette a reformrealizmust ajánlotta, ami olvasatában a fontolva haladáshoz hasonlítható. Ez azért is érdekes, mert az MSZP-ben már több esetben bírálták a kormányt, hogy túlzott reformdühvel és társadalmi támogatás nélkül erőltetett át intézkedéseket.
A miniszterelnök - aki egyébként a héten médiaoffenzívába kezdett - baloldali politikusok által korábban nem használt kifejezéseket is elővett, mint például az „új rend” vagy az „erős állam”. „Az ősszel kapcsolatban meg kellett nyugtatni a társadalmat, és azt nem mondhattuk, hogy nyugalom. Az ősz során lesznek olyan rendezvények, amelyek a párt baloldali-szociáldemokrata jellegét erősítik, de addig is kellett mondani valamit” - fejtegette a már említett forrásunk. Egy másik szocialista politikus viszont azt sajnálta, hogy úgy tűnhetett: „amikor sokat beszél valaki, akkor igazából nincs mondanivalója”.
A esti ülésszak végén a parlament előtt árpádsávos tüntetők inzultáltak kormánypárti, illetve annak vélt politikusokat. Egy fideszes politikus intette őket nyugalomra mondván, hogy ezzel a viselkedéssel okozzák a legnagyobb kárt a jobboldalnak. Később mintegy száz rendőrnek kellett megfékeznie egy ötszáz fős tömeget, akik az Országházat körülvevő kordont szerették volna elbontani.