Hetek XI. évfolyam, 37. szám, 2007. szeptember 14.

Bár Sólyom László szezonnyitó parlamenti beszédében megüzente, hogy nem fogja szeretni, a szocialisták mégis mindent elkövetnek, hogy még idén tető alá hozzák a gyűlöletbeszéd korlátozására irányuló módosításokat. Nehezíti törekvéseiket, hogy nemcsak a szabadságjogokért aggódó civilek, hanem még saját koalíciós partnerük is behúzta a féket a tervezetek láttán. Schiffer András jogvédő szerint a magát antifasisztának tituláló kormány látványos jog- és értékvédő tevékenysége kontraproduktív módon éppen a fasizálódást erősíti a társadalom ezzel kacérkodó rétegeiben.

A gyűlöletbeszéd tárgykörében a rendszerváltás óta többször füstbe ment tervek ezúttal megvalósulni látszanak, mióta Gyurcsány Ferenc kormányfő a Magyar Gárda ügyében tartott nemzetközi sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a kormány a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) módosítását kezdeményezi a vallási, nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó, illetve a szexualitásuk miatt kisebbségben lévők védelmében. Koalíciós egyeztetés volt már ugyan a kérdésben, de végleges kormánydöntés még azért nem született, mert a szabaddemokraták hallani sem akarnak egy olyan törvénymódosításról, amely a Polgári Törvénykönyv mellett a Büntető Törvénykönyvet (Btk.) is érintené. Gusztos Péter ügyvivő szerint azért nem, mert az Alkotmánybíróság (AB) korábbi döntései értelmében egyértelmű, hogy a jelen alkotmányos keretek között nem lehet megvalósítani, alkotmányt módosítani ebben az ügyben pedig „életveszélyes lenne”. Ráadásul, míg pártja tartja magát a témáról szóló kormánydöntéshez, addig a szocialisták a megállapodást megszegve nyúlnak büntetőjogi megoldásokhoz is.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény közösség elleni izgatás címen rendelkezik a gyűlöletbeszédről. Az Alkotmánybíróság egy 1992-es döntésében a szabad véleménynyilvánításhoz való jog előtérbe helyezésével szűkítette a közösség elleni izgatás tényállását, és kimondta, hogy a paragrafus gyalázkodást tiltó része alkotmányellenes, hiszen a véleménynyilvánítás szabadságába a sértő, meghökkentő vagy aggodalmat keltő vélemények is beleférnek, a gyűlöletre uszítást pedig azon esetekre korlátozta, ahol ezáltal közvetlenül és belátható módon veszélybe kerül a kisebbségi csoport valamely tagjának élete és testi épsége.
A bíróságok gyakorlata ehhez igazodott, így mentették föl ifj. Hegedűs Lórántot, amikor „a galíciai jöttmentek” kiközösítésére hívott fel. Az Igazságügyi Minisztérium ezt követően akarta módosítani a törvényt úgy, hogy már akkor megvalósultnak kelljen tekinteni az uszítást, amikor a kisebbségi csoportok méltóságát sérti a beszéd tartalma. Ha pedig a beszéd több, mint az aktív gyűlöletkeltés, és valamely kisebbséghez tartozó személyek elleni erőszakos cselekményre hív fel, akkor ezt külön kell kezelni és büntetni, de a Horn- és a Medgyessy-kormányok idején tervezett módosítások az AB döntései nyomán nem léphettek életbe. A testület szerint ugyanis az egyes személyek más alapjogát nem sértő vagy őket közvetlenül nem veszélyeztető megnyilatkozások nem érik el azt a szintet, amellyel szemben a véleményszabadságból engedni kellene.
A szocialisták azonban nem adták fel, és Bárándy Gergelyen keresztül újra nekiláttak, hogy a gyűlöletbeszéd büntetőjogi szabályozását keresztülvigyék a parlamenten. A már tavasszal benyújtott előterjesztésükben két évig tartó szabadságvesztéssel büntetnék azokat, akik olyan kijelentést vagy mozdulatot tesznek, amely alkalmas a magyar nemzet vagy a lakosság egyes csoportjai becsületének csorbítására - mondta el lapunknak Bárándy. A javaslat egyik szerzője szerint nonszensz, hogy a jelenlegi szabályozással csak akkor lehet hatékonyan fellépni a szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben, ha azok tettlegességre is uszítanak. „Miért kevésbé veszélyes a társadalomra, ha egyszerre nagyon sok embert sértenek meg, mintha csak egyet?” - teszi fel a kérdést az MSZP jogi szakértője a becsületsértés következményeire utalva, és azért nem tudja elfogadni az SZDSZ elutasító álláspontját, mert - mint mondja - éppen azokra az AB-határozatokra hivatkoznak, melyek kifejezetten javasolják a büntetőjogi eszközök igénybevételét a társadalmi csoportok emberi méltóságának védelme érdekében.
Márpedig a liberálisok hajthatatlanok, így a forgalomban lévő elképzeléseket a Ptk. módosítására koncentrálja az igazságügyi tárca. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter szerint minderre azért van szükség, mert a „társadalmi nyomásgyakorlás nem volt elégséges”.
„A Ptk.-módosítás egy magyarázó szakasszal a vallási, világnézeti, nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra tekintettel egészíti ki a személyhez fűződő jogok megsértésének tényállását. Perindítási jogot biztosít azok számára is, akik ugyan nem kifejezett címzettjei a jogsértésnek, de a gyűlöletbeszéd hatóköre (gyűlöletsugara) eléri őket, hiszen eddig szankcionálatlanul maradtak azok a sértések, melyek nem meghatározott nevű személyre irányultak. Továbbá közérdekű keresetindításra ad lehetőséget jogvédő, érdekképviseleti szervezeteknek, ha valaki valamilyen oknál fogva nem kívánja személyesen érvényesíteni a jogát a sérelemmel szemben” - tájékoztatta a Heteket Gadó Gábor, az igazságügyi tárca (IRM) szakállamtitkára, aki nem a koalíciós partner „csökönyösségére”, hanem alkotmányossági szempontokra vezeti vissza, miért is hagytak fel a büntetőjogi lehetőségek mérlegelésével. Az államtitkár szerint a változtatások „élővé és hatékonnyá” tesznek egy ma alig működő jogi lehetőséget, ami amúgy „helyes értelmezés mellett a Ptk. szövegéből kiolvasandó lenne”.
„Kíváncsian várjuk, hogy a kormányoldal mit kíván elfogadtatni az országgyűléssel, mert az AB által behatárolt keretek között túl nagy mozgástér nincsen” - vélekedett lapunknak Répássy Róbert, a Fidesz jogi kabinetjének vezetője, hozzátéve, hogy a „miniszterelnöki parancs” után bekövetkezett koalíciós alkudozások és a hét eleji csend nagyon is beszédes az ellenzék számára.
Répássy véleményét osztja Schiffer András is. A Társaság a Szabadságjogokért elnevezésű jogvédő szervezet ügyvivője kifejtette a Heteknek: „Az AB kétszer is nagyon világosan fogalmazott a gyűlöletbeszéd kapcsán, így szerencsétlen dolog azon mesterkedni, hogy hogyan lehet ezeket az alkotmányos határokat kikerülni.”
A TASZ birtokába jutott módosítási tervezet a szakember szerint „a polgári jog dogmatikájától idegen, értelmezhetetlen és hagymázas szövegekkel van tele”, melyekkel nemcsak a bíróságokból lehet „bohócot csinálni”, hanem a „demokrácia stabilitását is aláássák”.
Schiffer úgy látja, hogy a gyűlöletbeszéd körüli „felhajtás” pártpolitikai célokat szolgál, és az alkotmányos alapértékek védelmében olyan szabályokat alkotnak, amelyek éppen az e téren meglévő közmegegyezést zilálják szét. Az ügyvivő odáig megy érvelésében, hogy a magát antifasisztának tituláló kormány látványos jog- és értékvédő tevékenysége kontraproduktív módon éppen a fasizálódást erősíti a társadalom ezzel kacérkodó rétegeiben. Sólyom László szezonnyitó parlamenti beszédéhez kapcsolódva végül megemlíti, hogy a rasszista, antiszemita megnyilvánulásokat megítélése szerint „nem a szólás szabadságának aránytalan büntetőjogi és magánjogi eszközökkel zajló korlátozása tudja leghatékonyabban visszaszorítani, hanem az egészséges társadalmakban működő önvédelmi reflex, automatikus öntisztulási folyamat”, melyhez mindenek előtt szélesen biztosított szólásszabadságra és egy folyamatosan reflektáló közvéleményre van szükség.