Vissza a tartalomjegyzékhez

Zsurkán Mariann
Tombol a Titanic-kultusz

1912 tavaszán jéghegynek ütközött, kettétört, majd két óra leforgása alatt elsüllyedt a kor legnagyobb utasszállító gőzhajója, a Titanic. Mintegy 1500 ember odaveszett, hétszázan megmenekültek. A luxushajó a 20. század egyik szimbólumaként maradt meg a köztudatban: a monstrum ünnepélyes felavatását a korszellemnek megfelelően a modernizációba, a páratlanul gyorsan fejlődő tudományba vetett hit ovációja kísérte.
A katasztrófa sokkoló hatása csak egy kezdeti epizód volt a 20. század kiábrándító kataklizmáinak sorozatában.

Az atlanti gőzös Southamptonból indult New York felé. Előkelő utasok, luxus és csillogás. Az elsüllyeszthetetlennek hitt csodahajó egy fagyos áprilisi éjszakán félúton jéghegynek ütközött. A háromezer utas töredéke menekült csak meg, főként az előkelők és a gazdagok. A tragédiát a mentőcsónakok hiánya is hatványozta, a hajó neve Titán…
A többség számára a fenti sorok ismerősen csengenek, jóllehet csak rövid összefoglalását adják Morgan Robertson 1898-ban kiadott Hiábavalóság című történetének - a regény profetikus módon tizennégy évvel a valódi Titanic kihajózását megelőzően íródott. A könyvbeli gőzös minden szempontból hasonlított megtestesült változatára, a Titanicra: az emberiség legyőzhetetlen dicsvágya az akkori világ legnagyobb, emberi kéz alkotta járműveiben manifesztálódott.
A White Star Line hajótársaság 1907-ben három luxusgőzös gyártásába fogott. A Titanicot Írországban építették meg, két testvérhajójával együtt, a hajóóriásokat a transzatlanti közlekedésre szánták. A másik gőzös, az Olympic hajó végigszolgálta a két világháborút, majd 1935-ben kiöregedés miatt lebontották. A Titanic pusztulását követően sokan istenkísértésnek tartották a harmadik hajó nevének, a Giganticnak a megtartását, így a hazafiasabb Britannicára váltottak, de ennek ellenére másfél év után szintén elsüllyedt az Égei-tengeren harminc utassal.
A Titanic tervében eredetileg hatvannégy mentőcsónak szerepelt, de - arra hivatkozva, hogy „elsüllyeszthetetlen”, illetve, hogy túl sok helyet venne el az utasoktól - mindössze húsz csónak került fel rá. Edward John Smith kapitány pedig a Titanic kormányzására való felkérése előtt nyugdíjba kérte magát. A 270 méter hosszú, 28 méter széles, 11 emelet magas gőzös 52 tonna súlyával óránként 44-46 km-es sebességgel haladt. Az óceánjárót kétezer darab két és fél centiméter vastag acéllemez és hárommillió szegecs tartotta össze. A legolcsóbb jegy ára ma 115 ezer forintnak, a másodosztályú 400 ezer, a legdrágább luxuslakosztály másfélmillió forintnak felelne meg. Márvány fürdőszoba, úszómedencék, tornaterem, squashpálya, masszázsszalon és törökfürdő várta a magas rangú vendégeket. Az első osztály kupolás lépcsőfeljárójának tetején a finom faborítással körbevett órát, vagyis az időt a tisztesség és a dicsőség angyala őrizte. „Nem tudok olyan katasztrófát elképzelni, amely megtörténhetne ezzel a hajóval. A modern tudomány már túlhaladta az ilyesmit” - mondta a kor egyik híres utazója.
A Titanic az Anglia déli részén fekvő Southamptonból 1912. április 10-én délben hajózott ki, és elvileg április 15-én érkezett volna meg New Yorkba. Az út során megállt a franciaországi Cherbourgban, hogy további utasokat vegyen fel, valamint az írországi Queenstownban, ahol postai küldeményeket és utasokat, nagyrészt kivándorlókat fogadott. A jéghegyveszélyre vonatkozó figyelmeztetéseket az első tiszt negligálta, így a maximális sebességgel úszó hajó nem kerülhette el az ütközést. A Titanic éppen annyi idő alatt tűnt el, mint amennyi James Cameron Titanic című filmeposzának időtartama. A megalománia egyébként a rendezőre is átragadt: „Én vagyok a világ királya!” - jelentette be Cameron, a legjobb rendezésért nekiítélt 70. akadémiai díjkiosztón.
A katasztrófa számtalan vonatkozása a mai napig nem tisztázott, oka a szakemberek szerint rendkívül összetett volt. Többek között a hajó sebessége és helyzete az ütközés pillanatában, a víz hőmérséklete, a hajótest anyagának és szegecseinek minősége, a Grönlandról leváló jéghegy szokatlan helyzete, az első hat vízzáró tartály elhelyezkedése és sérülése, valamint a legénység figyelmetlensége mind hozzájárult a Titanic elsüllyedéséhez.
Az Új-Fundlandtól csaknem félezer kilométerre, 3800 méter mélységben található roncsot csak 1985-ben fedezte fel Robert Ballard expedíciója. Az egykori gőzös gyakorlatilag megközelíthetetlen, így speciális robot tengeralattjárókkal vizsgálták meg a roncsot. A felszínre hozott tárgyakból életre hívott kiállítás tizenhat éve járja a világot, és élteti a mítoszt: eddig tizennyolc országban 17 millió látogató nézte meg.