Szeptember elejére lezajlottak a gólyatáborok, melyekre úgy invitálták a
leendő hallgatókat, hogy kapcsolatépítés és tapasztalatszerzés szempontjából
egész jövőjük függhet attól, hogy részt vesznek-e a nagy ismerkedésben. Az egy
hét együttlét tulajdonképpen eligazítás és felkészítés az egyetemi életre -
hangsúlyozták mindenhol a szervezők. Diákok egybecsengő tapasztalatai szerint a
beavatásos gólyatáboroknak ma egyetlen célja van: a kollektív züllés „állat
módra.”
Bátortalan vidéki kislány ismerősünk családja álmait megvalósítva bekerült
a pesti jogi karra. Az egész família kellő megilletődöttséggel fogadta az
értesítést: a nyár legvégén gólyatábort szerveznek a leendő elsősök részére.
Megtiszteltetés, pakolás - ruhák, könyv: mint később kiderül, egyikre sincs
szükség -, felutazás Pestre, a pályaudvarról irány a Balaton. Az ország egyik
legnevesebb egyetemének több száz diákja ismerkedhetett a tó partján. Hamar
egyértelművé vált, hogy nem közös kirándulások révén. Az, hogy a tábori
szállásokon eleve vegyes, azaz fiú-lány összetételben szerveződik az eloszlás,
szinte teljesen általánosnak mondható gólyatábori körökben. Nappalonként
igazából az esti bulik kiheverése zajlott lájtos ifjúsági programokkal. Hát volt
mit kipihenni. Az alaphangulatot a kollektív lerészegedés jelentette nap mint
nap, ezt biztosítandó például vodkaivóverseny zajlott lavórból szívószállal, ezt
a lányok csókolózóversenye követte, majd vetkőzőverseny, betetőzésül jött a
távvizelőverseny. Obszcén, trágár beszéd jellemezte a tábort egész idő alatt,
függetlenül attól, hogy épp ki nyilvánult meg: mezei táborlakó vagy mikrofonos
programszervező - nyilván ez is a kiképzés része. Mindennapos volt a vetkőzés,
jóslás vagy a szex és a meztelenkedés a nyílt utcán - de hát ez is megszokott a
gólyatáborokban, nyugtatgatott mindenki.
Másik neves vidéki tudományegyetemünk gólyatáborában is hasonló események
zajlottak: fiúk-lányok vagy olykor azonos neműek egymáson csüngve dölöngéltek az
esti utcákon sörös és pezsgős üvegekkel a kezükben. Az öltözéket - ha volt, mert
ugyanis előfordult, hogy valaki csak egy sörös céget reklámozó zászlót viselt -
a ruha hiánya jellemezte. A beszédtéma az obszcén megjegyzésekben merült ki,
melyben az esetleg még a részegségtől nem fetrengő fiatalokat ivászatra és
emellett mindenkit szexre buzdítottak. Az ivás, a szex és az üvöltő zene mellett
helyet kaptak a kisebb csoportban megtartott „vetélkedők” is, melyek Fogdossuk
össze a bogarakat, és együnk meg belőle minél többet címen futottak. A
felsőoktatási intézmények vezetői, munkatársai és tanárai a táborban folyó
dolgokról nemcsak hogy tudnak, hanem sokszor ők maguk is a diákokkal
szórakoznak. Sőt, az egyetem egyik munkatársa szerint, „aki eddig szűz volt, az
ezután a tábor után biztos nem lesz az, és aki eddig még sosem volt részeg, az a
gólyatábor alatt fetrengeni fog a részegségtől”. Egy rendszeres
gólyatábor-szervező - szimpatikus külsejű, huszonnyolc év körüli fiatalember - a
közállapotok felőli aggodalmunkra úgy reagált: „Mindenhol ilyen az erkölcsi
helyzet, a táborok valóban erről szólnak. Mondjuk, ami engem illet, a barátnőmet
én sem engedném el egyetlen gólyatáborba sem.”