Munkatársunktól
Egy lépés előre, kettő hátra
Interjú Bokros Lajos volt pénzügyminiszterrel, a CEU vezérigazgatójával

Napjainkban is komoly kiigazításra kerül sor, hasonlóan az ön nevével fémjelzett „csomaghoz”, mégis most úgy tűnik, nagyobb a társadalom részéről az elégedetlenség. Mivel magyarázza ezt?
- Nem hasonlíthatóak össze a tizenkét évvel ezelőtti stabilizációs csomag és a mostani reformtörekvések. Akkor kevés volt a reformelem, a kiigazítás fő célja a költségvetés kiigazítása és az ország nemzetközi versenyképességének a helyreállítása volt. A reform az után következett volna, de ezt az akkori kormány már nem vállalta. Most azonban többről van szó. A kormány többféle reformot is szándékozik végrehajtani. Ennek néhány lépése már megvalósult, de jótékony hatásait csak akkor tudjuk érezni, ha a hátralevők is megvalósulnak. A levesnek is akkor van jó íze, ha minden szükséges elemét beletesszük.

Fotó: Somorjai László

Milyen ízű lesz ez a leves? Mit főznek nekünk?
- Most még korai megmondani. Ma még nem látjuk, hogy sikeres lesz-e a reform, mert a döntő lépést - legalábbis az egészségügy területén - még nem tette meg a kormány.
A biztosítási rendszer átalakítása továbbra is húzódik, a folyamatot politikai félelmek kísérik.
De el kell mondani, hogy már eddig is komoly eredményeket értünk el annak ellenére, hogy a társadalom részéről felemás visszajelzések érkeztek. A gyógyszerpiac liberalizálása, a tb-potyautasok számának csökkentése, a gyógyszertámogatás ésszerűsítése, vagy akár a vizit-, illetve kórházdíj bevezetése. Komoly eredménynek számít a magatartás változása is, nagyobb elvárásokat támasztunk a gyógyítók felé, és csökken a hálapénzfizetési hajlandóság.
Úgy fogalmazott előadásában, hogy döntő, történelmi pillanathoz érkeztünk, amelyen eldőlhet az európai felzárkózásunk.
- Valóban, a reform sikere azon múlik, hogy engedjük-e a területi kötöttségektől mentes, versengő magántulajdonnal működő egészségpénztárakat, vagy nem. Ha ezt a momentumot nem sikerül megvalósítani, akkor az eddigi reformlépések nem tudják kifejteni a jótékony hatásukat, bármennyire is pozitívak önmagukban. Úgy tűnik, lelassult a folyamat. Komoly veszélyforrásnak tartom, hogy megáll a reform éppen a kitörési pontnak számító lépések előtt. Pedig ha nem halad előre a reform, visszafordul.
A koalíció számára a legnagyobb falatnak éppen ez, a biztosítás kérdése tűnik, amelyben az MSZP az óvatosabb, konzervatívabb álláspontot képviseli. Szemmel látható a két kormánypárt küzdelme. Mit valószínűsít, mi lesz a „meccs” eredménye?
- Nem látok bele a napi politikába. De nemcsak az MSZP-ben, hanem az ellenzék soraiban, illetve a társadalom politikailag determinált rétegeiben is rengeteg félelem van ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Nemcsak azért születik meg lassan a döntés, mintha az MSZP nem értené, mi a tét, vagy áthidalhatatlan ellentétek lennének a két párt között, hanem azért is, mert ez olyan horderejű lépés, amely nagyfokú felkészültséget, az érdekeltek kulturált összjátékát, a társadalom megértését feltételezi. Mindehhez a kormánynak hitelesen el kellene magyaráznia a társadalom számára, hogy miről szól ez a döntés, hogy miért van minderre szükség. De úgy tűnik, ez még várat magára.