Vissza a tartalomjegyzékhez

Konkolyi Katalin
Kik voltak Lenin ősei?
A pártvezér unokahúga letagadja a német rokont

Jómódú kereskedő, földbirtokos, orvos - de egy német szerző szerint még máglyán elégetett boszorkány is akad Lenin felmenői között. A szocialista mítoszgyártók által kreált kép (színorosz, szegény sorsú ősök) mára szertefoszlani látszik: a családfában nemcsak más nemzetiségek mutathatók ki, de „burzsoá” is akad bőven. Leninnek anyai ágon zsidó, német és svéd, míg apai részről kalmük és csuvas felmenői voltak - állítja Akim Artjunov orosz kutató.


Fotó: Reuters

Annak idején a hivatalos életrajzírók komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a szocializmus atyjának „illendő” múltja legyen: ha kellett, levéltári dokumentumok tűntek el (vagy keletkeztek), ha kellett, soha nem létezett falut találtak ki atyai szülőhelynek. Artjunov könyve az anyai ággal kezdi a vizsgálatot. Lenin zsidó gyökereiről a Szovjetunióban csak nagyon kevesen tudtak; a közeli rokonok, és néhányan a felső vezetésből. Mojse Ickovics Blank, Lenin dédapja 1763-ban született, ugyanúgy mint felesége, Mirjam, akitől harminc éves korában már volt két fia, Ábel és Szrul (akit Izraelnek is neveztek), és három lánya. Sztarokonsztantyinov városában laktak, ahol rajtuk kívül még legalább nyolcszáz zsidó család élt. Szegénynek semmiképpen nem voltak nevezhetők, földjük volt, házuknál pedig italkimérés működött: az apa alkohollal és más termékekkel is kereskedett.
A fennmaradt dokumentumok egy kétes hírű, összeférhetetlen embert festenek le: bírósági ügyek tanúskodnak szélhámosság-gyanús üzleti ügyeiről, de szénalopással, sőt gyújtogatással is vádolták. Blank a helyi hitközséggel, a kagallal is állandó összetűzésben volt. Zsarolt, zsidó szomszédait feljelentette, amiért azok nem, vagy csak később jelentették be gyermekük születését a hatóságoknak. Amikor 1808-ban huszonhárom ház felgyújtásakor rá terelődött a gyanú, otthonát odahagyva Zsitomirba költözött. Az új hely sem vált a béke szigetévé: a családban továbbra is rendszeresek voltak a veszekedések. 1816-ban Mojse Blank a saját fiát, Ábelt jelentette fel a rendőrségen, amiért az állítása szerint „gyalázta, sőt megverte őt”. A bíróság ártatlannak ítélte a fiút, az apát pedig bírság fizetésére kötelezte. Nem kizárt, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban: mindkét fiú úgy döntött, szakít a származásával, vallásával és apjával: 1820-ban pravoszláv hitre tértek, és új nevet választottak - így lett Ábelből Dmitrij, Izraelből pedig Alekszandr (később Lenin nagyapja).
Idős korában egyébként maga Mojse I. Blank is kikeresztelkedett; erről a cárhoz címzett 1846-os keltezésű levelében ír, melyben a zsidók tömeges áttérítését szorgalmazván többek között azt javasolja az uralkodónak, hogy tiltsa be a zsidók mindennapi, a Messiás eljövetelét sürgető imáját, és tegyék számukra kötelezővé a cárért és családtagjaiért való fohászkodást.
Lenin nagyapja, Alekszandr, miután elvégezte az orvosi egyetemet, 1829-ben feleségül vette a gazdag német családból származó Anna Ivanovna Grosschopfot, akitől hat gyermeke született. Anna kilenc évnyi együttélés után meghalt; fiát és öt lányát nővére, a gyermektelen özvegy Katerina von Essen nevelte tovább. (Az ekkor hároméves Mária lesz később Lenin édesanyja). 1841-ben Alexandr engedélyt kapott, hogy feleségül vegye sógornőjét. A családban mindenki németül beszélt, az orosz nyelvet csak az iskolában használták - nem véletlen, hogy Lenin kiválóan tudott németül. Blankék 1847-ben Kazanyban telepedtek le; itt, Tatárföldön még viszonylag jó áron lehetett birtokot venni. Alekszandr 1870-ben halt meg, egyes feltételezések szerint még látta unokáját, Vlagyimirt.
A legfrissebb kutatási eredményekkel azonban egy német pszichológus, Günter Kruse állt elő idén júniusban. Mint elmondta, több mint harminc éve kutatja Lenin nyugat-európai családfáját, amire az indította, hogy rájött: mivel édesanyja Grosschopf-lány, ő is rokonságban áll a volt szovjet vezérrel. Elmondása szerint a tekintélyes német család nemigen ápolta a távoli Oroszországban élő rokonaival a kapcsolatot, főleg miután Lenin bátyja merényletet kísérelt meg a cár ellen. Kruse-nek sikerült Lenin majdnem ezer német felmenőjét kikutatnia, a legkorábbi adatok 1267-ből származnak; az egyik legérdekesebb „találat” Lenin egyik női őse volt, akit az inkvizíció korában varázslás vádjával máglyán elégettek. „Sajnos, mindössze ennyi a róla fennmaradt adat” - mondta a kutató.
Kruse azt is elhatározta, hogy felveszi a kapcsolatot Lenin ma is élő unokahúgával, Olga Uljanovával - végtére is rokonok. A telefonbeszélgetés azonban meglehetősen hűvösre sikerült, és Olga a végén kibökte, hogy Leninnek semmiféle német rokonai nincsenek, Kruse pedig egy feltűnést kereső önjelölt. Akkor a kutató elküldte neki a levéltári dokumentumok másolatát, de a csomag bontatlanul érkezett vissza, egy rövid üzenettel: „nem akarok tudni magáról.”
Ami a svéd származást illeti, a rokoni szálak egy gazdag upsalai kalapkészítő iparosig, Simon Noveliusig követhetők, akinek az unokája, Anne Christine Borg egy ékszerészhez, Karl Estedthez ment férjhez, aki a királyi udvarnak is dolgozott. Leányuk a német Johann Grosschopffal házasodott össze - és ezzel meg is szakad a svéd vonal. Azt is tudjuk, hogy Lenin nővérével látogatást tett Stockholmban, és ott ünnepelték meg anyjuk hetvenötödik születésnapját, akivel ekkor találkozott utoljára.
Ami Lenin apai ágról való származását illeti, ükapja, Lukján Szmirnov kalmük volt - nomád ojrotok leszármazottja, lámaista - vagyis a tibeti buddhizmus híve. Alekszej fiáról néhol megemlítik, hogy kikeresztelkedett, de ez nincs konkrét dokumentumokkal alátámasztva. Éppenséggel ők sem nevezhetők szegényeknek: birtokuk, házaik, szolgálóik voltak. Alekszej 1811-ben huszonhárom éves Anna leányát feleségül adta egy ötvenhárom éves parasztemberhez. Egyesek úgy gondolják, a lánynak lehetett valami külső vagy belső fogyatéka, hogy ennyire „rossz parti” keretében kelt csak el. Anna öt gyermeket szült; az utolsó fiúról a faluban az a hír járta, hogy nem az ekkor már nyolcvan év körüli, ágyhoz kötött férjétől, hanem másvalakitől lett. Ez a gyermek, Ilja lett azután Lenin apja.