Széchey Noémi
A hiperelnök lendületben
Nicolas Sarkozy első száz napja

Nicolas Sarkozy elnökségének első száz napja alatt új stílust vezetett be a francia politikai életben. Most már nemcsak saját stábja, de az egész ország számára diktálja a ritmust, amivel a közvélemény-kutatások tanúsága szerint a franciák nagy része elégedett. A felgyorsult tempót az életrajzírók is igyekeznek felvenni: máris portrékönyv jelent meg az elnök ellentmondásos karakteréről Hajnal, este vagy éjszaka címmel.

Az augusztus 23-án száz napja hivatalban lévő Sarkozy máris új stílust vezetett be, felforgatva az eddig érinthetetlennek vélt elnöki protokollt. Beiktatásán JFK-stílusban vonultatta fel családját, július 14-én az elnöki beszéd megtartása helyett inkább egy popzenei koncertre ment. A legmarkánsabb változást azonban az jelentette, hogy a „mindenütt jelen levő” elnök mindennel személyesen maga akar foglalkozni, amivel a miniszterelnököt koordinátori, a minisztereket pedig statiszta szerepkörbe szorította vissza. A „hiperelnök” a honatyákat nem engedte szabadságra, a nyári szünetben is soron kívül ülésező nemzetgyűléssel ügetővágtában fogadtatott el négy reformtörvényt.
A nemzetközi porondon sikeres volt Sarkozy bemutatkozása. Először a berlini csúcson sikerült tető alá hoznia az általa javasolt minialapszerződést, majd felesége, Cécilia közreműködésével kiszabadította a bolgár ápolónőket a líbiai bitófa árnyékából. (Igaz, azóta is vita tárgya, vajon mit ígérhetett ezért cserébe a francia elnök a líbiai diktátornak.) Az Egyesült Államokkal való viszony is, úgy tűnik, a megbékélés útjára lépett, amit jól bizonyít, hogy a francia elnök az USA-ban töltötte nyári szabadságát, mely során informális látogatást is tett az amerikai elnök magánbirtokán.
Egyetlen gondot szinte csak a gazdaság jelenthet az ambiciózus elnök számára. A tőzsdeválság, majd a búza és a kenyér árának az emelkedése, a vártnál gyengébb gazdasági növekedés komolyan megnyirbálhatja az elnök mozgásterét, amelyet már így is szigorú korlátok közé szorít a hatalmas államháztartási és társadalombiztosítási hiány. A kemény és igencsak népszerűtlen lépések pedig még ezután várnak az elnökre. Ám azzal, hogy eddig egyszemélyes vezetőként vette kézbe az irányítást, a válságosabb időkben sem lesz kire hárítania a felelősséget, és nem lesz kezében az eszköz, amivel eddig minden elnök élt ilyen helyzetben: a miniszterelnök menesztése.
Az első igazi próbát a 2008 tavaszán esedékes helyhatósági választások jelentik majd számára, ám stabil népszerűsége, rendkívüli reakciókészsége és ösztönös kommunikációs képessége - valamint a baloldal gyengesége - könnyen átsegítheti az első viharokon.