- Sturm úr, tudja-e, hogy az önök szervezete egyesekben félelmet kelt?
- Ez szemenszedett félelemkeltés. Ezt csak olyanok mondják, akik mindenbe
beleütik az orrukat. Érti. Az orrukat. Hahaha!
- De akkor miért öltöznek feketébe?
- Kérem, azért, mert magyar testvéreink a magyar ételeken kissé meghíztak,
és a fekete szín slankít.
- Árulja el: miért Usztics Mátyás mondta az esküszöveget?
- Mert ősi magyar neve van, és ő maga is erősen hasonlít a honfoglaló
magyarokra.
- Miért, azok is kopaszodtak?
- Nem, azok is alacsonyak voltak.
- Értem. Azt hallottam, hogy a gárda tagjai kapnak majd fegyveres kiképzést
is. Apropó: maga volt katona?
- Nem, felmentettek a sorozáson. Allergiával.
- Mire allergiás?
- Mindenre, ami nem magyar. A múltkor prüszkülni kezdtem a felvágottaknál a
párizsi miatt.
- Egyáltalán van valami nem magyar, amit szeret?
- Hogyne. A svédasztal.
- Egyébként ön sportol?
- Igen, tagja vagyok a Mélymagyarok búvárszakkörnek.
- És mibe merülnek?
- A magyar hagyományokba.
- Kiskorában is ilyen erős érzelmei voltak?
- Igen, míg társaim matchboxoztak, én turult röptettem. Óvodai jelem
egyébként a jurta volt.
- Egy nap általában hányszor szokta kimondani a „magyar” szót?
- Erős napokon többszázszor.
- Most, felavatott gárdistaként mi lesz az első dolga?
- Végre befejezem a nyolcadik osztályt! Így, harmincöt évesen már tényleg
itt az ideje.