Vagyim Arisztov
Francia vádirat a Kurszkról
Hét évvel a katasztrófa után Amerikát gyanúsítják

Hét évvel ezelőtt, 2000 augusztusában a Barents-tengeren szenvedett katasztrófát az orosz haditengerészeti flotta egyik büszkesége, a Kurszk tengeralattjáró. Hazája partjai mellett vesztette életét a teljes legénység, 118 fő. A hajótestet egy évvel később kiemelték, hogy a nyomozást lefolytathassák. A hivatalos álláspont szerint egy lejárt szavatosságú gyakorló torpedó kontrollálatlan robbanása váltotta ki a katasztrófát, ám vannak, akik más felelőst gyanítanak a szerencsétlenség mögött.

A Kurszk a kiemelés után a dokkban

Idén nyáron került a köztudatba Oroszországban egy sokat vitatott verzió, amit Jean-Michel Carré francia filmrendező fogalmazott meg Kurszk: egy tengeralattjáró veszélyes vizeken című filmjében. A rendező nem kevesebbet állít, mint hogy a Kurszkot az amerikai hadiflotta kötelékébe tartozó Memphis tengeralattjáróról indított torpedó pusztította el.
A filmet először Belgiumban vetítették le 2004. október 24-én, majd botrányos körülmények között a France 2 csatornán, később Hollandiában és Kanadában játszották. Csak idén júnisban jutott el Moszkvába, ahol az Állami Duma épületében vetítették először, a nézőközönség pedig az alsóház képviselői közül került ki, s akadt közöttük néhány újságíró is. A nyomtatásban hamarosan megjelenő vélemények sem voltak kedvezőbbek a korábbiaknál; az Argumenti Nyegyeli a képviselők bemutató utáni első mondatait idézi: „Nem hiszek a rendezőnek!”, „Ilyesmi lehetetlen!”,
„A francia titkosszolgálat ihlette!”.
A képviselők reakciója tulajdonképpen érthető. Ez a film felhasználható az „össznépi utálat” kiépítésére az Egyesült Államok és Washington irányába, és az orosz flottaparancsnokság, a honvédelmi minisztérium és általában a hatalom tekintélyének a csorbítására. Az ellenzéki „Másik Oroszország” mozgalom fel is használta a Kreml bírálására: a katasztrófa évfordulóján demonstrációt szerveztek Kalinyingrádban a Kurszk tragédiájának nyilvános felülvizsgálatát követelve. Arra hivatkoznak, hogy Vlagyimir Putyin szándékosan hagyta meghalni a matrózokat, mert nem akarta kiélezni az akkor éppen tetőpontján lévő baráti viszonyt Amerikával.
Mit is mond a film a Kurszk katasztrófájáról?
Carré filmje szerint a térségben megfigyelőként jelen levő két amerikai tengeralattjáró egyike, a Memphis torpedója küldte tengerfenékre az orosz haditengerészeti flotta büszkeségét. Washington az orosz flotta hadgyakorlatát eleve nemtetszéssel figyelte, hiszen ott a Shkval ultragyors torpedók tesztelését végezték, amelyek 500 km/órás sebességet képesek elérni, amellyel szemben jelenleg védtelen az összes amerikai hadihajó. A film állítása szerint a gyakorlaton kínai szakemberek is részt vettek, hiszen Kína vásárolt a Shkval korábbi, szerényebb képességű típusaiból és az új típus rendszerbe állításán gondolkodott. Az amerikaiak a lehető legtöbb információ megszerzése vagy az ügylet meghiúsítása érdekében a körzetbe küldték a Toledo és a Memphis tengeralattjárókat. A gyakorlaton a Kurszk feladata vízfelszíni célok megsemmisítése volt Gránit típusú rakétákkal. A francia feltevés szerint a kilövéshez hirtelen periszkópmélységbe emelkedő Kurszkot az amerikaiak szem elől tévesztették, ezért a Toledo is meredek emelkedésbe kezdett, de rossz irányban. A Toledo a Kurszk orr-része fölé került, az orosz tengeralattjáró pedig alulról nekiütközött a Toledónak. A francia feltevés szerint ekkor sérült meg a torpedószakasz külső bukolata és a kilövőszerkezet. A filmkockák hosszan felhasadt hajótestet ábrázolnak.
A folytatás ennél is merészebb: az amerikai tengeralattjáró parancsnokai megrémültek, hogy a balesetet az oroszok támadásként értelmezik, és rövidesen válaszolni fognak. A Memphis, „mentve” a Toledót, egy MK-48 típusú torpedót lőtt ki a Kurszkra. Az uránötvözettel burkolt torpedó könnyedén a hajótestbe hatolt, és belül robbant fel. A film szerint ekkor újabb robbanás rázta meg a torpedószakaszt, és immár a saját töltetek detonációja rengette meg a Barents-tengert, és okozta 90 matróz azonnali halálát. Az élve maradtak néhány napig kitartottak a kilences szakaszban, de segítség híján rövidesen meghaltak, 108 méterrel a felszín alatt. „Elkeseredésre semmi ok” - Kolesznyikov kapitány sötétben papírra vetett utolsó szavai az egész világot bejárták.
A Memphis is sérüléseket szenvedett, de a körzetet el tudta hagyni. Norvégia érintésével a skót partok haditengerészeti dokkjai felé vette az irányt, ahol három héten át javították. Onnan az Egyesült Államokba távozott, majd amikor a kongresszusban felmerült a vizsgálat lehetősége, visszatért brit vizekre. Ugyanakkor 12 tiszt feleségét szintén Nagy-Britanniába rendelték, hogy azonosítsák a balesetben elhunyt férjeiket.
A Toledo különböző sérülésekkel a Barents-tenger fenekén lapult, majd három nappal később két harcigép kíséretében periszkópmélységben hagyta el a körzetet, egy amerikai javítódokk felé.
A francia feltevés - a Memphis és a Toledo nyilvánvaló javítási munkáin túl - egy olyan videofelvételen alapszik, amelyen jól kivehető a Kurszk oldalán egy kerek, befelé hajló peremű lyuk. A felvételt a mentés idején a francia titkosszolgálatnak a körzetben tartózkodó munkatársa készítette. További indirekt bizonyítéknak tekintik a francia filmesek azt a tényt, hogy az orosz légierő gépei a norvég légtért is megsértve kísértek egy azonosítatlan tengeralattjárót. Ezeket az utóbbi állításokat - beleértve a Toledo és a Memphis norvégiai látogatását - nyilatkozatában megerősítette Einar Skorgen norvég admirális.
A Kurszk elvesztésének francia változata Oroszországban messze nem keltett akkora szenzációt, mint Franciaorszában. Ez kissé váratlan, különös tekintettel az erősödő NATO- és Amerika-ellenes hangulatra. Eduard Baltin orosz tengeralattjáró-admirális többször kijelentette: nem elfogadható az ütközés-teória, de az Északi-tengeri Flotta korábbi főparancsnoka, Vlagyimir Csernavin se gondolja ezt másként: „A filmet nem láttam, de fogadja el: ez mind feltételezés, semmilyen kézzelfogható bizonyíték nincs! Ott a hivatalos verzió - és kész!” Vjacseszlav Popov, a baleset idején az Északi-tengeri Flotta főparancsnoka rezignáltan így reagált: „Nézze, én tudom, hogyan pusztult el a Kurszk... de még nem jött el az ideje, hogy beszéljek.”
Így a francia dokumentumfilmesek egy lehetséges forgatókönyvből készítettek egy kvázi-dokumentumfilmet. Megcáfolják vagy alátámasztják-e majd a tények, egyelőre nem világos. A nemzetbiztonsági érdekeket érintő incidensekről sokára vagy talán sohasem hullik le a lepel.