Hetek XI. évfolyam, 35. szám, 2007. augusztus 31.

George Lucas kábultan nézte a kávézó ablakán át a szemközti Grauman’s Chinese Theater mozi előtt hosszú sorokban kígyózó tömeget. A rendőrök kordonokkal terelték el a forgalmat a felbolydult sugárúton. 1977. május 25-ét írtunk, George éppen elkészült fantáziafilmjének utolsó simításaival, s mivel kollégái - Francis Ford Coppola, Brian De Palma, hogy csak néhány nevet említsünk - megnyugtatták, hogy sikerült a legrosszabb filmet elkészítenie, amit valaha láttak, a bukástól való félelmében elmenekült feleségével a premier, a sajtó és a szakma elől egy hosszabb vakációra. Egyedül fiatal barátja, a szárnyait bontogató Steven Spielberg biztatta Lucast, hogy filmje minden idők egyik legmeghatározóbb alkotása lesz, és meg fogja változtatni az egész filmgyártást. George belekortyolt a kávéjába, s miközben azon tűnődött, hogy miért csődült ide ez a rengeteg ember, s miért zárták le a sugárutat, tekintete feljebb siklott a mozi bejárata feletti műsortáblára, melyen nem kis megdöbbenésére saját filmjének címe volt felírva nagy betűkkel: STAR WARS.

A fenti történet éppúgy része a Star Wars-legendának, mint a Lucas fantáziavilágát benépesítő űrlények, droidok, Jedi lovagok és még sokan mások. Olyannyira, hogy a film harmincadik évfordulója alkalmából két egész estés mozifilm is készül a ’77-es bemutatóról, melyben néhány fiatal hippi és diák nekivág egy tragaccsal Amerikának, hogy eljussanak Los Angelesbe a Csillagok Háborúja premierjére. Hogy teljes legyen az őrület, az elmúlt napokban Londonban fokozottan „érezni lehetett az Erőt”, ugyanis a harmincadik évforduló alkalmából itt rendezték meg a Star Wars Celebration Europe nevű nemzetközi ünnepségsorozatot. Több tízezren látogattak Európából ide, hogy találkozzanak a kedvenc hőseiket megformáló színészekkel, a film alkotóival, vagy hogy megcsodálják a mozivászonról ismert űrjárgányokat, díszleteket. A rendezvény tiszteletére a Londoni Szimfonikus Zenekar ingyenes hangversenyt adott a főtéren John Williams muzsikáiból, illetve a Buckingham-palota Királyi Katonazenekara is a film zenéjét játszotta az óránkénti őrségváltáskor.
A hatvanhárom éves George Lucas - a film szellemi atyja -, úgy tűnik, így harminc év siker után sem készül nyugdíjba menni: jelenleg az új Indiana Jones-epizódon dolgozik Spielberggel, majd egy második világháborús filmet fog készíteni egy vadászrepülő-pilótáról Red Tails címmel, s mindemellett nagy erőkkel készít elő egy akár több száz részből álló Star Wars tévéfilmsorozatot, amely a régi és az új trilógiát köti majd össze. Mindezek a Lucasfilm fő csapásirányai, azonban Lucas digitális filmtrükkökkel foglalkozó monstre vállalata az Industrial Light and Magic (ILM) futószalagon dolgozik az olyan filmek látványvilágának megteremtésén, mint a napokban bemutatott Karib-tenger kalózai vagy a Transformers. Szintén Lucas nevéhez fűződik a Skywalker Sound hangstúdió, ahol a világ közismerten legjobb hangmérnökei dolgoznak egy-egy film speciális hangeffektusain vagy éppen zenei felvételein, utókeverésén. Nem kis bevételt hoz a konyhára a LucasArts számítógépesjáték-fejlesztő cég, amely a Star Wars és az Indiana Jones világában játszódó kalandokba vonja be fiatalok tömegeit, illetve a THX, amely a professzionális házimozi és digitális szórakoztató eszközök forgalmazásával foglalkozik.

Hogyan lesz egy harminc évvel ezelőtt néhány papírlapra felvázolt ötletből mára egész iparágakat üzemeltető médiabirodalom, amely több ezer filmes szakembernek ad munkát? A Forbes által közzétett lista alapján George Lucas (kis képünkön) ma 3,6 milliárd dolláros vagyonnal rendelkezik, így a receptet alighanem pontosan tudja. Ha létezne egy top 10-es lista A Világ Legmerészebb Üzleti Húzásai címmel, cége egész biztosan rajta lenne: 1975-ben Lucas leszerződött a 20th Century Foxhoz egy olyan forgatókönyvvel, amiből senki sem tudta pontosan, hogy mi fog kisülni, mert ilyen film akkoriban nem létezett. Egy év leforgása alatt elköltötte filmtrükkökre a forgatásra kapott nyolcmillió dollárt úgy, hogy még egy képkockát sem vett fel. Ez idő alatt csapatával számos olyan filmtechnológiai innovációt fejlesztettek ki, amelyek néhány évvel később már ipari sztenderdekké váltak a filmgyártásban (az elmúlt harminc évben Lucasék összesen kétszázötven eljárást szabadalmaztattak, ilyen például a Motion Capture - komputer által vezérelt kameramozgatás - vagy a sztereófilm-hangeffektusok). Miután az első Star Wars-film elkészült, Lucas lemondott a kiadó által felkínált hárommillió dolláros rendezői gázsiról, és helyette a filmben szereplő járművek, figurák, helyszínek, nevek, hangok szerzői jogait kérte el, amelyre egy egész játékiparágat épített fel. A filmmel egy időben kerültek a játéküzletek polcaira a filmből ismert maszkok, makettek, játékfigurák, pólók, poszterek és ki tudja, még miegymás. Lucas filmjét a gyerekeknek szánta, logikusan következett ebből, hogy a gyerekek játszani fognak majd a filmben látható űrhajókkal, fegyverekkel. A rendezői gázsi sokszorosát kereste a filmhez kapcsolódó kiadványokkal, ezzel gazdaságilag megalapozott egy olyan filmes technológiákat kutató, fejlesztő céget, amely a mai napig is Hollywood egyik legmeghatározóbb társasága. A Lucasfilm és leányvállalatai számos nagyjátékfilm vizuális trükkjeit és hangeffektjeit készítette el az elmúlt harminc év alatt a Jurassic Parktól a Forrest Gumpon át a Pearl Harbourig. Menet közben olyan „kisebb” cégek kerültek ki Lucas szárnyai alól, mint például a Pixar, amit 1985-ben vásárolt meg tőle az Apple-től akkoriban éppen távozó Steve Jobs tízmillió dollárért. (A Pixar azóta már a komputeranimációs filmek piacvezető cége, gondoljunk csak a Toy Storyra vagy az Egy bogár életére.) Vásárolt technológiát a Lucasfilmtől a televíziós berkekben ismeretes AVID Technologies is, amit aztán integráltak vágórendszereikbe.
George nagy odafigyeléssel választ ki maga mellé társakat, akikkel együtt kíván dolgozni: az ILM vezető trükkmestere az a John Knoll, aki testvérével, Thomas Knollal együtt készítette a Photoshop nevű programot, ami mára a digitális képfeldolgozás és nyomdaipar alapvető szoftvere. John elmondása szerint gyerekkorában látta az első Star Wars-filmeket, és az indította őt el a komputerfilmes pályán, végül a Lucasfilmnél kötött ki, és az utolsó három epizód vizuális effektjei már az ő irányításával készültek.
Lucas birodalma informatikai szempontból sem utolsó: a tízezer négyzetméteren elterülő informatikai rendszeren kétezer szerver szolgálja ki a Lucasfilm, az ILM, a LucasArts és a Starwars.com dolgozóit. A szakavatott rendszergazdák szerint legalább akkora, vagy nagyobb komputerkapacitással rendelkezik a cég, mint a NASA.
George Lucas médiabirodalma tehát nem éppen hétköznapi, bármelyik oldaláról nézzük is. Az író-rendező-üzletember, aki egyébként Luke Skywalkerhez hasonlóan egy családi farmon nőtt fel, így vall saját életfilozófiájáról: „Olyan vidékről származom, ahol az volt a mondás, hogy ha lősz egy bölényt, ne hagyd ott a prérin a bőrét, még a bundáját sem!”