Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Kivédhető a bölcsőhalál

Jóllehet a bölcsőhalál évente átlagosan „csak” harminc csecsemő halálát okozza, nem létezik módszer a veszélyeztetett csoport kiszűrésére, tehát a probléma alapvetően minden babát érint. Sajnos még mindig kevesen tudják, hogy a ritka tragédia, ami az első életévben, leginkább éjszaka, észrevétlenül zajló folyamatként jelentkezik, maximálisan kivédhető lehetne.

A bölcsőhalált már az ókorban is ismerték, és kivédhetetlen sorscsapásként tartották számon, egészen a 20. század végéig. Ekkor született a felismerés, miszerint a bölcsőhalál csak egy a sokféle akut életveszélyhelyzet közül, amely a szülők felkészültsége esetén „simán” kivédhető lenne. Ebben a vészhelyzetben ugyanúgy alkalmazhatók azok az újraélesztési technikák, amelyeket a 20. század második felében már megtanultunk, és azóta is alkalmazunk, például közúti balesetek eszméletlen sérültjeinél vagy vízből kimentett emberek újjáélesztésénél.
Még a kilencvenes évek elején, a felismerés nyomán a Madarász utcai Csecsemő- és Gyermekkórházban dr. Szántó Imre főorvos vezetésével indult meg az első hazai bölcsőhalál-prevenciós program, amelynek két alappillére van: a csecsemők állandó műszeres megfigyelése, valamint a szülők módszertani felkészítése az életmentésre. A kórházban korszerű Alváscentrum is működik a babák megfigyelésére. A programban eddig részt vevő több mint nyolcezer család esetében sikerült a tragédiát kivédeni.
„A bölcsőhalál nem jár látványos tünetekkel, például fuldoklással vagy köhögéssel, a baba látszólag végig alszik - magyarázta érdeklődésünkre Szántó Imre. - A végzetes esetben alvás közben, hirtelen, észrevétlen légzésleállást, keringésleállást, eszméletvesztést követően áll be a halál - tehát ez egy rendkívül alattomos folyamat. Annak az esélye, hogy egy szülő magától felfigyeljen az alvó gyermek légzésleállására, gyakorlatilag a nullával egyenlő. Ezért van szükség egy olyan elektronikus megfigyelő készülékre, amely a veszély beálltakor azonnal riasztja a szülőket. Azonban a doboz önmagában még nem védi ki a bajt, hiszen a szülő az, aki életet ment. Feltéve persze, hogy tisztában van a mentés mikéntjével, ami bárki számára elsajátítható. Az életmentést - így a mesterséges lélegeztetést - a leendő szülők felkészítésének szerves részévé kellene tenni. Arról nem is beszélve, hogy ez a tudás életre szólóan hasznos segítséget jelent
a számukra.”
A főorvos ugyanakkor több okból is aggályosnak tartja a légzésfigyelő monitorok szabad kereskedelmi forgalmát. Egyrészt nem mindegyik készüléknek megbízható a minősége, másrészt - és legfőképp - hiányzik a műszerekhez a kellő orvosi háttér, ugyanis önmagában egy monitor megvásárlása még nem hárítja el az életveszélyt. A csecsemő agya rendkívül érzékeny, hiszen négyperces oxigénhiány után már maradandó károsodást szenved. Tehát igen rövid idő áll rendelkezésre az életmentéshez: a riasztást követően azonnal és szakszerűen cselekedni kell. „Sajnos ez a kifejezetten szakorvosi kérdés, azaz egy csecsemő életének a megvédése, pusztán kereskedelmi aktussá degradálódott - mondja Szántó Imre. - Megveszi a szülő a készüléket, és azt hiszi szegény, hogy ezzel mindent megtett, pedig a szakmai felkészítés és az azt követő folyamatos szakmai háttér hiányzik. Nálunk a bölcsőhalál-prevenciónak az a specifikuma, hogy egyrészt a legmegbízhatóbbnak tartott készüléket szereltetjük fel otthon, másrészt a szülőket előzetesen szakmailag felkészítjük, harmadrészt az otthoni monitorizálást folyamatosan felügyeljük. Így együtt hatékony a prevenció.”
Hazai felmérések szerint a bölcsőhalál a csecsemők nulla egész három ezrelékénél fordul elő. A legmegbízhatóbb készülékek ára több tízezres nagyságrendű, viszont öt-hat gyermeket is „megélnek”. Felmerült már, hogy a veszélyeztetett csecsemők műszeres monitorizálását a társadalombiztosítás fedezhetné, de sajnos nem létezik olyan klinikai vizsgálati módszer, amellyel előre kiszűrhető lenne az érintettek köre. Így minden baba veszélyeztetettnek mondható. „Persze ismerünk rizikótényezőket, de a bölcsőhalál egyértelmű okát ma nem ismerjük, valószínűleg nem is fogjuk soha, mert szakmai nyelven fogalmazva ez egy multietológiájú jelenség, azaz sok tényező hirtelen együtthatásának az eredményeképp jön létre” - teszi hozzá a professzor.
Természetesen akut életveszélybe az élete során bárki bármikor kerülhet. Elvileg a felkészített laikus mindenfajta életveszélyhelyzeten tud átmenetileg segíteni, abban a mértékben legalábbis, hogy meg tudja tartani a bajba jutott egyén agyi oxigenizációját addig, amíg a mentő meg nem érkezik. Így a mentős akár órák múltán is egy ép agyú beteget vehet át. Ezért rendkívül riasztó az a tény, hogy ma a társadalom egésze sincs felkészítve az életveszélyhelyzetek ellátására. Az elsősegélynyújtás és legfőképp az életmentési ismeretek a gyerekvállalás esetén viszont különösen elengedhetetlenek lennének.