Hetek XI. évfolyam, 35. szám, 2007. augusztus 31.

Miért képes az egyik ember a kihívások közepette túlnőni a képességein és leküzdeni a szinte lehetetlent is? Miért omlik össze a másik egy sokkal kisebb probléma miatt? Miért van az, hogy a legkomfortosabb körülmények között élő városi lakosok élik át és betegednek leginkább bele az élet feszültségeibe? Miért okoz betegségeket, amikor valaki készen kap mindent az életben és az is, ha ugyanezekért napról napra reménytelennek látszó küzdelmet kell folytatnia? Feloldhatjuk-e magunkat a belső feszültséget kiváltó lelki nyomások alól pusztán relaxálással, diétával vagy az újabban világszerte divatos nevetőkúrákkal? Miért lesz a gondtalan gyermekekből szorongó felnőtt? Száz évvel ezelőtt született az emberi egészség ma talán legtöbbet vizsgált területének, a stresszkutatásnak alapfogalmait meghatározó tudós, Selye János, aki szerint elsősorban tőlünk függ, hogy az élet kihívásai serkentenek vagy éppen rombolnak bennünket.

A stressz egy tanult reakció: az ember nem születik idegeskedő lénynek, hanem környezetének - családjának - hatására válik azzá. „Egy családban a rosszkedv mindig a felnőttektől ered” - mondja hétköznapi tapasztalatai alapján Hajdú Gyöngyi ötgyermekes anyuka. A stresszkutatás hosszú ideig kizárólag a felnőttekre koncentrált. Pál Melinda pszichológus szerint viszonylag új keletű a gyerekkori stressz kutatása - két évtizedes -, melynek eredményei arról tanúskodnak, hogy a gyerekek és ifjak is olyan mértékű terhelésnek vannak ma kitéve, amely egészségkárosító hatású rájuk nézve. Ennek egyik fő okát a szakemberek a gyermekek korai önállósodásában látják. A fiatalok a szülőktől sokszor a rendszeres törődés hiányát leplező „bűntudat-pénzként” kapnak akár jelentősebb összegeket, azzal, hogy „vegyél-magadnak-valamit”. Szintén jellemző, hogy kontroll nélkül használhatják a legkorszerűbb kommunikációs eszközöket, amelyek minden eddiginél nagyobb szabadságot jelentenek ugyan a számukra, de egyben sokkal nagyobb fenyegetettséget, bizonytalanságot is, olyan kihívások sorozatát, amelyekkel koruknál fogva nehezen vagy egyáltalán nem tudnak megbirkózni. Közben a mintaadó felnőttek is egyre kevésbé képesek megküzdeni életük nehézségeivel, amitől egyre feszültebbek lesznek, s ez messzemenőkig tükröződik a mai gyermekek lelkiállapotán is.