Hetek XI. évfolyam, 35. szám, 2007. augusztus 31.

A Budai várban a köztársasági Elnöki Hivatal környékén négyezer ember tolong. Kezdés előtt már lépni sem lehet a Szent György téren. Több száz árpádsávos zászló a levegőben, különböző méretekben. Látni még sok nemzetiszínű zászlót, ’56-os lyukas lobogót, Vesszen Trianon feliratút, turulmadarasat és néhány hit-remény-szeretet feliratút, alatta hímzett Szűz Máriával. A tömeg zöme idősekből áll.
A nők elegáns nyári ünneplőben, fehér és színes csipkék, fátylak, magyaros kosztümök, az arcukon sok smink. Az urak fekete, khakiszínű és magyaros öltözetben, néhányan Bocskaiban. Sok nagyon jó arcú fiatal van a téren (tizenhat-huszonhat évesek), szolid, nem kirívó, konzervatívnak mondott öltözetben.

A színpad két szélén egy-egy hatalmas lobogót tartanak, az egyik árpádsávos, a másik nemzeti. A színpad körül tizenöt év körüli lányok, fiúk vagy húszan, fekete-fehérben, dobbal a kezükben pergetnek, amikor kell.
A hangszóróból fél háromtól a Kárpátia nevű zenekar CD-je szól.
Aztán a színpadon megjelenik a műsorvezető: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Gárda elindult, két perc múlva itt lesznek. (Taps, bravózás, ováció, ami kitart egészen addig, míg a Gárda valóban fel nem tűnik, és be nem vonul egészen a színpad elé, ez körülbelül öt perc.)
Pontban háromkor hatalmas ováció közepette a színpad elé felsorakozik harminc férfi, a nyilasokéhoz megszólalásig hasonló egyenruhában, Nemzeti Őrsereg felirattal a hátukon.
A Győz a szittya förgeteg című nótával masíroznak a helyükre. (Bekiabálások: Büszkék vagyunk rátok! … Éljetek sokáig szép magyar leventék! - mindezeket leghangosabban a mellettem álló jól öltözött idősebb hölgyek kiabálják. - Ébredj magyar! … Ria, ria, Hungária! … Magyarság megmentői…)
Egy angol tévéstábot arrébb löknek a Jobbik-szervezők (ők is egészen fiatalok), mert túl közel állnak a Gárdához. Az ötvenhat főből álló Gárda tagjai komoly-komor tekintetűek, náci szimbolikájú ruhakiegészítőik ellenére úgy néznek ki - valószínű a bő ujjú, nagy galléros fehér ing miatt -, mint egy fellépésre igyekvő vidéki citera- és néptánccsoport. Az éljenzés hangjait csak a magyar és európai tévések és fotósok vakuinak villogása-kattogása színesíti. Majd a taps, a bekiabálás a következő skandálásba megy át: Hajrá magyarok, Gyurcsány, takarodj! … Hajrá magyarok, Gyurcsány, takarodj!
A műsorvezető beszél: Leendő gárdisták! Pörzse Sándor vagyok, a magyar gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület egyik alapító tagja. (Taps.) Nagy tisztelettel és még nagyobb szeretettel köszöntök mindenkit, aki itt megjelent. Különös tekintettel az utóbbi napok elképesztő rágalom- és hazugságáradata miatt. (Fújolás: Rohadt kommunisták!) Büszkék vagyunk rátok, gárdisták, hogy nevetek adtátok ehhez a csodálatos kezdeményezéshez (hosszú taps) ilyen körülmények között is. Köszönetet mondok néhány kormánypolitikusunknak és fizetett heccembereknek, hiszen az egyesület pénztárcája nem engedhetett volna meg magának ilyen nagyszabású reklámkampányt. És köszönjük az első évi költségvetésünk megteremtését, ugyanis a gatyájukat is lepereljük róluk. (Taps.) Olyan sok szervezet biztosított minket a támogatásáról, hogy felolvasásuk az idő hiányában most nem lehetséges. (Bekiabálás: Mondjál vagy ötvenet! Nevetés.) Bejelentem, hogy a Magyar Gárda első hivatalos akcióján (szótagolni kezd) vér … fog … folyni. (Bekiabálások: Na végre, megjött a bátorságotok… Dunába a hazaárulókkal!) Ugyanis mindenkit szeretettel várunk a Gárda által szervezett véradásra. (Egy másodperces zavart csend, majd éljenzés.) Mindenki előtt megnevezem, ki hívta életre a Magyar Gárdát, így hívják: Gyurcsány Ferenc. (Fúj… Takarodj… Elmeotthonba vele! Az egy bolond! - majd a fújolás és szitkozódás átmegy az ismert össznépi kántálásba: Gyurcsány, takarodj!) Ezt körülbelül egy percig hagyja a műsorvezető, majd folytatja. Hazánk gazdaságilag, szellemileg és erkölcsileg mélyponton van, de vannak olyanok, akik cselekvésre határozták el magukat, és alkotmányos jogaikat gyakorolva létrehozták a Gárdát. (Éljenzés.)
Felsorolom az alapítókat: (a nevek alatt a taps folyamatos) Bencsik András, Murányi Levente, Schön Péter, Staudt Gábor, Szegedy Csanád, Szilárd István, Usztics Mátyás (az éljenzés felerősödik), Vona Gábor (bekiabálások: Miniszterelnöki széket neki! Ő lesz Gyurcsány utódja… Ülj a Fletó székébe, Gabi!) és jómagam. Most pedig a Gárda tiszteletére énekeljük el a Himnuszt.
Eléneklik. Majd folytatja: Megkérem a történelmi egyházak jelen lévő képviselőit, hogy szenteljék föl a zászlónkat. Szólítom Vitéz Lovag Dr. Dévényi Ferencet a katolikus egyház részéről.
Dévényi: Mindenható örök Isten, kérünk, áldd meg azokat, akik áldozatot hoztak e zászlókért, és áldd meg, akik majd hitvalló lélekkel hordozzák körül. (Elővesz egy kis edényt valahonnan, és vizet fröcsköl a zászlóra, taps, lemegy a színpadról.)

Következik Bálintné Varsányi Vilma evangélikus lelkésznő.
Bálintné: Az Atya, a Fiú és a Szent Lélek áldása és kegyelme legyen ennek a zászlónak a hívein. (És megcsókolja az árpádsávos zászlót, majd utána a nemzetit is, óriási taps.)
Végezetül megkérem Csuka Tamás református lelkészt, volt tábori püspököt is a zászlóáldásra.
Csuka: Jelentsenek félelmet ezek a zászlók azoknak, akik akár a kisujjukat is megmozdítják a magyarság ellen. (Taps, lemegy.)
Most pedig megkérem Wittner Mária magyar halálra ítéltet, zászlóanyánkat, tiszteljen meg minket itt a színpadon a gondolataival. (Hosszú éljenzés és taps.)
Wittner: Igaz szeretettel köszöntök mindenkit, aki itt van a téren, akikkel együtt hallgatjuk végig ennek az ötvenhat embernek az esküjét. Nézem az arcukat, nyitott, tiszta arcok, és nincs a fejükön fekete csuklya. (Nevetés, taps.) Láthatóan hazájukat óvón féltő emberek. (Hosszú taps.) Végiggondolva az elmúlt ötven-hatvan évet, rádöbbentem, hogy ebben az országban a szeretet az, ami a legnagyobb félelmet kelti az ördögben, a Sátánban. (Igaza van ennek a szent asszonynak… A Sátán most Gyurcsány, tűzre vele! Igazat beszél ez az asszony…) A Sátán gyűlöl, uszít, de mi keresztény emberek szeretünk. Fogjunk össze a szeretet láncával! Köszönöm. (Taps, éljenzés, lemegy a színpadról.)
Ezután az eskü szövegét Usztics Mátyás felvezetésével elmondják a gárdatagok.
A műsorvezető folytatja: A mai nap legünnepélyesebb pillanata következik, Für Lajos honvédelmi miniszter (bravózás, éljenzés) átadja a belépést tanúsító oklevelet Vona Gábor, egyesületünk elnöke társaságában. Név szerint szólítjuk előre az ötvenhat gárdistát.

Ábrahám Márton... (Minden név után bravózás. Eltelik vagy húsz perc, mire a K betűhöz érünk.)
Kormány Sándor (taps), Kormány Zoltán (taps, bekiabálások: Itt van a kormány is?… Fletónak nem adunk? … de, kötelet…!) … És végül: Varga Attila László. (Hosszú taps.)
Műsorvezető: Megkérem Vona Gábort, a Magyar Gárda elnökét, mondja el köszöntőjét.
Vona: Ünnep ez a mai nap, mert hosszú évek meghátrálása, visszalépései, gyengeségei után mertünk most végre az asztalra csapni, és mertünk egy nagyot előre lépni. (Éljenzés, taps.) Sok hazugságon, gyűlöleten, bolsevik trükkön és akadályokon keresztül jutottunk ide. Örömmel kiáltom világgá mindenkinek erről a helyről, a Magyar Gárda kibontotta zászlaját. (Taps, éljenzés: A közönség tombol és tapsol majdnem egy percig.) Aki ránk köpött az elmúlt hetekben, az nem ránk köpött, hanem a magyarságra. (Jogos… Igaz… Vesszenek a hazaárulók… Vesszenek a zsidók… Vesszenek a kommunisták… Dunába velük…) Aki be akart minket tiltani, az a magyarságot akarta betiltani, aki ügyészséghez fordult, az a magyarságot jelentette föl. (Fütyülés, fújolás: Aljas hazaáruló… Aljas nemzetvesztő…) De bejelentem, lesz magyar jövő! Lesz magyar feltámadás! A Magyar Gárda azért jött létre, hogy véghezvigye az igazi rendszerváltást, hogy megmentse a pusztulástól és megmentse az ellenségeitől a magyarságot. (Éljenzés: Rendszerváltást akarunk! Rendszerváltást akarunk! Rendszerváltást akarunk!) Megvoltak a múltban is az előképeink, elődeink. Az első a lakitelki mozgalom volt, a második a Magyar Út körök és a harmadik a Polgári Körök. Kedves Gyurcsány Elvtárs! Magyarország szégyene nem az, hogy ötvenhat ember felesküszik a haza szolgálatára, hanem az, hogy Szent István országában Batu kán, Haynau és Rákosi örököseként maga miniszterelnök lehet. (A nyomdafestéket nem tűrő szidalmazó mondatok végül is az ismert „Gyurcsány, takarodj!” rigmussá állnak össze négyezer ember torkában.) Legyen felkiáltójel, hogy a Magyar Gárda több ezer jelentkezője között van már egy óvodás is. Ez a kisfiú ahelyett, hogy a barátaival labdázna, azt írta, úgy látja, ott tart az ország, hogy a hazának rá is szüksége van. Hölgyeim és Uraim! Ilyen országot csinált nekünk Gyurcsány Ferenc, ez az ő Magyarországa, szégyellje magát! (Úgy van… Fúj… Gyurcsány, takarodj!) Magyar testvéreim! Itt áll most ötvenhat ember, nem sok, de e számnak üzenete van. Lássatok mögötte ötvenhatezerszer ötvenhat katonát, azt a sok-sok csatlakozni vágyót, aki jelzett felénk. És lássatok mögötte ugyanennyi ki nem adott amerikai vízumot. (Kinek kell az a rohadt vízum… Ki akar abba a szemét országba menni…) és lássátok mögötte a nekünk szurkolók száz és százezreit. A Magyar Gárda már a mai napon, a megalakulásakor hatalmas mozgalommá nőtt. Ahogy Lovas István írta a minap, mindannyian gárdisták vagyunk. Sok munkánk lesz, csak egyet említek: szükségünk lesz egy magyar bankra, ami a magyar családokért, magyar vállalkozókért, magyar gazdákért, a magyar anyákért működik, és nem a profitért. (Ez az… Ez kell nekünk… Le az idegen szívűekkel…) Elindult valami, amit az ellenségeink már nem tudnak feltartóztatni. A mi megerősödésünk együtt fog járni az ő meggyengülésükkel. Magyar Testvéreim, Gárdisták! Ma rólatok szól a történelem, de holnaptól nektek kell azt írnotok. Legyetek első fénysugarai az eljövendő magyarság hajnalának! Tegyétek végre a nemzetet azzá, ami, magyarrá. Egy Istennel, egy hazával. (Hatalmas ováció, taps kíséretében lemegy a színpadról. Bekiabálások: Miniszterelnököt belőle… Végre egy igaz magyar… Le az idegen szívűekkel! Gyurcsány, takarodj!)

Feljön a színpadra a műsorvezető: Gárdisták! Ti vagytok az első ötvenhat! De október huszonharmadikán több ezren fognak követni benneteket. (Éljenzés, taps.) Gárdisták, Nemzeti Őrsereg, Ünneplő Közönség! Énekeljük el a székely himnuszt… (Éneklik.) Ki tudja merre, merre visz a végzet…
(Az éneklés alatt páran kiabálják: Vesszen Trianon! vesszen Trianon! A dal végére már az egész tömeg ezt skandálja. )
Rendbontás nélkül, zászlót lengetve vonul el a tömeg.
A kerület felett a királyi vártól egészen a Moszkva térig, ameddig a szem ellát, piros-fehér csíkos zászlók lengenek.
A turisták arcán döbbenet.