Szobota Zoltán
Mit kerestek a Várban a papok?
Szerecsenmosdatás és magyarázkodás

Három egyházi személy áldotta meg szombaton a Magyar Gárda zászlóit. Felekezeteik hárítják a felelősséget, és kormányzati hecckampányról beszélnek, miközben valamennyien kikerülik az eset kapcsán felmerülő logikus kérdést: összeegyeztethető-e az általuk képviselt kereszténységgel a militáns nacionalizmus?

Dévényi atya felszenteli a lobogókat
Fotó: Somorjai László

Kisebbfajta zavart okozott a hagyományos keresztény felekezetek berkeiben, hogy a hétvégén Dévényi Ferenc katolikus pap, illetve Csuka Tamás református és Bálintné Varsányi Vilma evangélikus lelkészek megáldották a Magyar Gárda két zászlaját és az avatáson megjelenteket. Nyilatkozataikban felszentelt képviselőik magánakciójáról beszélnek, és elmagyarázzák, miért nincs semmi közük az ügyhöz, de csupán az evangélikusok kaptak az alkalmon, hogy rosszallásukat is kifejezzék a paramilitáris szervezet megalakulása kapcsán. Mint kommünikéjükben fogalmaztak: „Minden olyan szervezetet és tevékenységet, mely nem a demokratikus rend és törvényesség mindenkire vonatkozó érvényesülését erősíti, határozottan elutasítunk.”

Talán éppen ezért is szólította fel a „Magyar Gárda eszmeiségével való szembenállás kinyilvánítására, valamint a gárda zászlaját megáldó három egyházi képviselőtől történő hivatalos elhatárolódásra” az egyházügyekért is felelős Hiller István oktatási és kulturális miniszter az érintett történelmi egyházak vezetőit, miután az egyházak finanszírozásával foglalkozó találkozójukon nem tűnt számára egyértelműnek állásfoglalásuk. A reformátusok ezt követően sajnálkozásuknak adtak hangot, hogy a „politikai elit kommunikációjában saját, önző politikai céljaira használja fel” az ügyet, így terelve el a figyelmet a tényleges problémákról, és csupán annyiban csatlakoztak Sólyom László nyilatkozatához, hogy veszélyesnek ítélték a „félelemkeltéssel való riogatást”.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egyenesen „időzített egyházellenességként” értékelte Hiller felszólítását, ami - szigorúan az ő szemszögükből - logikusnak tűnhet az aktuális egyház-finanszírozási egymásnak feszülés időszakában.
„Ez az esemény magától elmúlt volna, minden különösebb érdeklődés nélkül, ha nem lett volna érdeke valakinek, hogy besározza a történelmi egyházakat” - nyilatkozta lapunknak Német László püspökkari titkár, hozzátéve, hogy az ellenük folyó „hecckampány megfontolt és rosszindulatú”, ám ennek ellenére reméli, hogy „a kormány és az egyházak kapcsolata sokkal mélyebb, hogy egy ilyen kis átmeneti vihar” azt megtépázhatná.
A titkár értékelésében papjuk szabad, magyar állampolgárként áldotta meg a gárdisták zászlóit, így - még ha püspöke vissza is hívná hivatalából - egyházi értelemben nem követett el bűnt. Ami pedig a Gárdát illeti, megítélése szerint mindenki úgy éli meg a kereszténységét, ahogyan akarja, ha a liturgia és a szentségek vonatkozásában az előírásoknak megfelelően jár el. És, bár nem érzi összeférhetetlennek a Várban látottakat a keresztény eszmeiséggel, attól, hogy megkeresztelt emberek szervezkednek, közösségük még nem válik kereszténnyé - vallja Németh László - hiszen, az auschwitzi orvosok között és az SS-ben is voltak megkereszteltek, akik a kereszténységhez méltatlanul cselekedtek.
Érdekes módon Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyés püspök is a nácizmushoz kapcsolódó párhuzammal érvelt lapunknak, amikor azt fejtegette, hogy mekkora mozgástere van egy felszentelt papnak a katolikus egyházban. „Kérem szépen, amennyiben a Hitler elébem állana, hogy a zászlóját áldjam meg, mivel nagyon jól tudom, hogy ő kicsoda és mit képvisel: nem áldom meg.” - magyarázta a katolikus méltóság, hogy kollégája miért is cselekedett helytelenül. És a „helytelen ” kifejezést használta Csoma Áron, a református egyház szóvivője is a Hetek azon kérdésére válaszolva, hogy Csuka Tamás nyugalmazott tábori püspök miért is vett részt az avatási ceremónián. A Hegedűs lelkészcsalád nyomdokaiban járó, amúgy csalás miatt jogerősen elítélt püspök már csak annyit tartott érdemesnek megjegyezni egy napilap érdeklődésére, hogy: „Vége a kádári diktatúrának, nem kell mindenhez engedélyt kérni. A lelkiismeretemre hallgatok.” Ám ez a lelkiismeret akkor sem jelzett, amikor az egyik internetes hírportálnak kifejtette, miként is dirigálja a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége a honvédelmi miniszternek az üggyel kapcsolatos kommunikációját. Szekeres Imre ugyanis nyilatkozatban ítélte el, hogy a Magyar Honvédség egykori református tábori lelkésze részt vett a Magyar Gárda szombati rendezvényén.
Bár mindhárom érintett egyházat megkerestük, egyedül Frenkl Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház nyugalmazott országos felügyelője tett említést arról, hogy a Várban történtek sehogy sem egyeztethetők össze a kereszténységgel, ráadásul a „kereszténység aprópénzre váltása politikai akciókban” eleve visszatetszést kelt a társadalomban. „Akik a harmincas években már gondolkodó emberek voltak, azok emlékezhetnek, hogy a hasonló mozgalmak mindig is így indultak, nem mások ellen, hanem a hazáért, a magyarságért, a nemzeti trikolorért, és aztán az egész a nyilas puccsba torkollott” - adja meg a történelmi párhuzamot Frenkl, aki szerint teológiailag is abszurd arra áldást adni, ami ellentétes a keresztény hittel. Az evangélikusok egykori tisztségviselője úgy véli, azért tűnnek föl rendre lelkészek is a szélsőjobboldal rendezvényein, mert összetévesztik saját politikai meggyőződésüket teológiai, foglalkozásbeli kötelezettségeikkel. A kereszténység és a magyarság ugyanis nem áll egymással ok-okozati összefüggésben - vallja Frenkl Róbert.

Kapcsolódó cikkeink: