Major Nóra
Robert Redford túl a hetvenen
Mindig is frusztrált a színészkedés

Erősen megoszlik a nemzetközi szakirodalom Robert Redford születési dátumát illetően: a kaliforniai születési jegyzék szerint 1936-ban látta meg a napvilágot a kaliforniai Santa Monicában, a népszerű internetes és nyomtatott kalendáriumok viszont 1937. augusztus 18-ra datálják. Egy év ide vagy oda, Redfordot talán nem zavarja annyira, mint a jubileumokra specializált újságíró-társadalmat, akiknek többsége idén „köszöntötte” a filmikont 70. születésnapja alkalmából…

A nem éppen hiúságáról ismert, korosodó művész bizonyára jobban belenyúlt volna az adataiba, ha hasonló okok vezették volna, mint Gina Lollobrigida memoárkészítőit. Redford azonban nem pitiáner személyiség: „Az öregedés számomra természetes dolog, amin mindenkinek túl kell esnie. Semmi problémám nincs ezzel.” Eddig közel ötvenéves pályafutása alatt több mint negyven filmhez adta a nevét, számos esetben a rendezői székben (is) ült. Fiatalon azonban legalább annyi kaszszasikerszereptől maradt távol, mint amennyit bevállalt. A Love story később Ryan O’Neill által megformált főszerepéről közölte: „Ez egy baromság!” A keresztapa Don Corleonéja is végül Al Pacinónak hozta meg a hírnevet Redford délolasz akcentusának híján, míg a Diploma előtt próbafelvételein - szemben a vele egyidős Dustin Hoffmannal - egyszerűen nem tudta hitelesen adni a huszonéves, nők terén örök vesztes egyetemistát. Nem is csoda, hiszen Redford ez időben már deklaráltan „Amerika legszebb férfija” volt, emellett pedig sikeres férj és apa…
Charles Robert Redford - baráti körében egyszerűen csak „Bob” - egy középosztálybeli, kétgyermekes, skót emigráns családban nőtt fel Kaliforniában. Apja eleinte tejesemberként, majd könyvelőként dolgozott a Standard Oilnál. Édesanyja, Martha Hart a családnak szentelte életét. Redford tizennyolc éves volt, amikor anyja meghalt, és ő ennek hatására inni kezdett. Bob sosem volt éppen jó tanuló. Dísztárcsalopásai révén inkább a zűrös gyerekek közé tartozott, viszont nagyon jó sportolóként tartották számon. Baseballtehetségének köszönhetően ösztöndíjat nyert a Colorado Egyetemre, ahonnan időleges alkoholizmusa miatt korán kihullott. Redford ezek után nagy szenvedéllyel fordult a rajzolás és a festészet felé: olajmunkásként dolgozott, csak hogy összegyűjtse a pénzt európai utazásához. Húszévesen Párizsban, majd Firenzében tanult festészetet, lakása többnyire az ifjú művészek tömegszállása volt. Ekkoriban sokat sétálgatott a nagyvárosokban, „szellemi” élményeket és inspirációt gyűjtve. Ilyenkor gyakran papíron is megörökítette gondolatait, élményeit. 1956-ban még Bécsben is megfordult, ahol a forradalom elől menekülő magyarokat segítette.
Bár nagy művészi sikerek nem koronázták a többéves kiruccanást, ez időben ismerkedett meg a tizenhét éves Lola Van Wagenennel, akit azon nyomban feleségül is vett. Miután hazatértek New Yorkba, Bob szinte tíz évvel öregebbnek érezte magát. Ekkor már fokozatosan közeledett a filmezéshez, és az Amerikai Színművészeti Akadémia hallgatója lett. A színházi díszletek tervezése után kisebb színpadi szerepek következtek. Első filmje, Az üldözők 1962-ben készült, amelyben Sydney Pollackkal játszott - és kötött életre szóló barátságot is. A híres Mezítláb a parkban, Jane Fondával, komolyan előrelendítette Redford karrierjét.
A filmkritika lelkesedése és a közönségsiker találkozott, és a szőke színész akaratlanul is a nők bálványa lett. A nagy rajongás ellenére a színész magánéletében sosem játszotta el a szívtipró szerepet: huszonhét évig élt feleségével, Lolával, és négy közös gyermekük született. Bár az elsőszülött Scott három hónapos korában megbetegedett és tragikus módon elhunyt, James, Shauna és Amy felnőttek, és mindegyikük művészi pályára lépett. Habár apjukat közel húsz évig alig látták otthon, Bob számára a család Hollywoodot meghazudtoló módon fontos maradt. Amikor a felnőtt James májátültetésre várt, Redford hajlandó lett volna egy évvel elhalasztani egyik filmjét, csak azért, hogy jelen lehessen a műtéten.
Szakmai hírnevét 1969-ben betonozta be Paul Newman oldalán a Butch Cassidy és a Sundance kölyök-ben. Ez a film aztán egész eddigi életét végigkísérte. Newman - akivel később a Nagy balhéban is együtt játszott - a legjobb barátja lett, Redford pedig erre a filmszerepére utalva nevezte el a hatvanas években Utah állambeli „saját” nemzeti parkját és üdülőtelepét, majd az 1981-es alapítású Sundance Intézetet, Filmfeszivált és később egy tévécsatornát is. Az intézetet az amerikai független filmezés felkarolásának szentelte. Mondhatni, Redford fedezte fel a világnak Quentin Tarantinót, majd Madonna férjét, Guy Richie-t és meganynyi, később Oscar-díjjal jutalmazott filmalkotást is.
Redford a nyolcvanas évek óta rendszeresen átült a kamerák másik oldalára. Mint mondta, színészként sokszor frusztráltnak érezte magát amiatt, hogy olyan embereknek kell engedelmeskednie, akik nem értik az ő gondolatait. Sőt, ő maga egyedül
A nagy balhéban nyújtott alakítását tartja „maradandónak”. Ennek ellenére A nagy Gatsby, az Ilyenek voltunk, a Keselyű három napja vagy az Elnök emberei is igen emlékezetesre sikeredtek… Rendezői művei viszont inkább változó színvonalúak, de korántsem rosszak: az Átlagemberek például Oscar-díjat kapott, a Folyó szeli ketté talán túl fennkölt, a Kvíz-Show ötletes és szellemes volt, a Suttogó pedig szinte csöpögött az érzelmektől.
Róla még ellenségei is elismerik, hogy önzetlen és kitartó. A balkezes demokrata gyakran dörgöli Bush elnök orra alá a nyilvánosság előtt, hogy nem elég környezetbarát, és nem kért bocsánatot az iraki beavatkozás miatt. Redford nemcsak a természet, de a természetesség szószólója is. Ellenzi például a ráncfelvarrást, ami az ő esetében nem is volna már indokolatlan. „A beavatkozás után olyan lesz az arc, mintha a jellegzetes vonásokat kiradírozták volna róla.” E filozófia jegyében készítették el a szintén Sundance névre keresztelt ruházati cégének modelljeit is, amelyeket egy ősz hajú nő reklámoz, és környezetbarát technológiával készülnek.
Szerteágazó munkásságának köszönhetően Redford 2002-ben életmű-Oscart vehetett át. Bár szakmai életrajza hosszú és sokszínű, magánéletéről mindig is keveset nyilatkozott. Közel harminc év után úgy vált el feleségétől, hogy az okáról semmit sem lehetett tudni. A válást követően a színész ugyan több románcot is folytatott, de egyik partnere mellett sem kötelezte el magát. Jelenleg a nála tizennyolc évvel fiatalabb német festőnővel, Sibylle Szaggarsszal él - immár közel tíz éve, a partiélettől visszavonultan.