Vissza a tartalomjegyzékhez

Gyurácz Ottilia, Takács Kinga, Tóth Tamás
Megabuli
Leáldozóban a parádé

Augusztus utolsó hétvégéjén elmarad a Budapest Parádé ingyenes techno-cirkusza. Jóllehet a Sziget Kulturális Iroda anyagi okokra és szponzorhiányra hivatkozva jelentette be idén a rendezvény megszűnését, ezzel szemben a valóság az, hogy hét év lakossági panaszáradat után az önkormányzat nem adta meg az engedélyt arra, hogy a Világörökség részét képező Andrássy utat ismét „szabadtéri illemhellyé és szemétdombbá alakítsák” a felvonulók. Ugyanakkor a szervezőiroda a fizetős afterpartykat továbbra is megrendezi a Népstadionnál, ahol idén DJ-világsztárok mega-bulija várja az elektronikus zene kedvelőit - ha hajlandók pénzt is adni érte.

Úgy tűnik, nemcsak nálunk telt be a pohár: közel húsz év türelem után a Techno Parádé szülővárosa, Berlin önkormányzata sem adta meg az engedélyt a „Szeretet mindenütt” mottójú Love Parade megrendezésére. Németországban ezentúl más-más városba kényszerül majd az esemény. A nemzetközi szintű „fékbehúzás” azért sem lehet véletlen, mert a rendezvénnyel együttjáró köztéri állapotok mindenhol ijesztővé váltak.
A Love Parade-nak idén már halálos áldozata is van: a két hete 800 ezer résztvevővel lezajlott zürichi parádén késelés áldozata lett egy tizennyolc éves fiatalember. A tömeges összezördülésekben mellkason szúrták a fiút, és mellette többen is megsérültek. „Összesen huszonöt alkalommal kellett közbelépnie a rendőrségnek, de a tapasztalatok alapján ez még viszonylag békés parádénak számított” - nyilatkozta az egyik szervező a svájci SDA hírügynökség szerint.
A Budapest Parádé azért marad el, mert a kerület képviselőtestülete tavaly novemberben új rendeletet hozott. A határozat szerint ezentúl csak a helyi önkormányzat engedélyével lehet nagy rendezvényt tartani, és ezt a hivatal nem adta meg - szemben a Fővárosi Önkormányzattal, amely éveken át még a helyszínt is ingyenesen biztosította. A félmillió résztvevőt - és legalább ennyi ellenzőt - vonzó Budapest Parádé szervezője, a Sziget Kulturális Iroda viszont megtartja a fizetős afterpartyt, a Parádé Bónuszt, amely az egyik legnagyobb hazai elektronikus zenei rendezvény: tavaly 25 ezer fő vett részt rajta. Szombaton reggelig tartó, több helyszínes technopartyt rendeznek a Népstadionnál. A szervezők vélhetően nem járnak rosszul anyagilag, hiszen ma Magyarországon a legkifizetődőbb szórakoztatási forma a technodisco üzemeltetése. „Ehhez semmilyen állami támogatás nem kell, a legutolsó faluban is könynyen és nyereséggel üzemeltethető vállalkozás, amely tömegével vonzza a fiatalokat. Állami dotáció inkább az élő koncertekhez, az igényesebb műfajokhoz - jazz, etnozene - szükséges, mert azok nem térülnek meg sehol” - állították egybehangzóan lapunk által megkérdezett vidéki és fővárosi művelődési házak programszervezői.

Élj a mának!

Bea tizennégy éves kora óta vallja magát technósnak. „A szüleim elváltak, a család és a suli nem nagyon kötött le. Mindig úgy éreztem, lemaradok valamiről, ha csak otthon ülök. Tartozni akartam valahova, ahol nem kell gondolkodni. Mi nem akarunk felnőni - vallja Bea - sőt, inkább ki akarunk lépni a megszokott mindennapjainkból. Itt számomra megszűnik minden, egy időn kívüli világba ragad a zene. Itt mindenki úgy táncol, ahogy - szoktuk mondani - a próféta (a DJ) mixel. Imádjuk őt, ahogy a fénykatedrálisából extázisba visz bennünket!”
A techno egy életforma, sajátos gondolkodásmóddal és életvitellel. Egyetlen jelszava: Élj a mának! A technósok Bea elmondása alapján nagy hangsúlyt helyeznek az aktuális divatra, a márkakultuszra. A test kiemelt szerepet kap: alapkövetelmény a szoláriumos barna bőr, a haj festése, zselézése, a test teljes szőrtelenítése - fiúknál is. A csípőszoknya, csípőnadrág, top, izompóló láttatni engedi a tetoválásokat, testékszereket. Alapkövetelmény a kihívó, extrém külső, rengeteget költenek ruhákra, cigikre, italra, drogokra, autókra, ami nagyon sokba kerül, ezért egyesek veszélyes pénzszerzési lehetőségekhez is folyamodnak: dí-lerként vagy prostituáltként egészítik ki jövedelmüket. „Anyukám egyedül nevel, és a fizetése sem sok. Én még tanulok, de szerencsére eddig mindig adódtak »jó üzleti kapcsolataim«. Ez egy ördögi kör, amiből szinte lehetetlen kijutni. Sokan túl akarják egymást licitálni az anyagiak terén, és ez felőrli az energiánkat” - ismeri el a lány, nem kevés önkritikával.
A gépinek, személytelennek tartott techno eredetileg rétegzene volt, ami mára tömegműfajjá lett. Magyarországon elsőként a fővárosban és a Balaton-parton hódított, majd a vidéki nagyvárosok elkülönített szórakozóhelyein is megjelentek a zenei mixmisterek. A DJ feladata olyan ügyesen összekeverni az ütemszámot, hogy az egyetlen zeneként szólaljon meg, folyamatos, zökkenőmenetes ritmust biztosítva a többnyire ajzószerek hatása alatt lévő táncolóknak - a technozenét speeddel vagy extasyval ötvözve érhető el ugyanis a kellő transzhatás, az önkívület. Ma már nem ritkák a 12-24-36 órás partik sem.

Lényeg az anyag

„Téves felfogás, hogy a drog csak kiegészítője lenne a diszkó- és parti- »kultúrának«: a középpontban a drog áll, a zene és a szórakozás csak a »körítés«. A lényeg az anyag” - mondta el kérdésünkre egy neve elhallgatását kérő volt partiszervező. A droghasználat kultuszának fellegváraiban - akár a diszkókat, akár a partikat nézzük - a király a DJ. Valóságos hatalommal és tekintéllyel, sokszor maga is droghatás alatt irányítja a tömeget, mely a kikevert zenére hullámzik, mozog - kollektív magányban. Akár egy marionettelőadás.
Míg a résztvevőknek a középpont a drog, addig a szervezőknek a pénz. A tömegek irányításában résztvevő másik személy, a háttérben szürke eminenciásként dolgozó partiszervező.
A kisebb dicsőségnek viszont nagyobb bevétel az ára, pénzt ő kap többet. Alkalmanként akár 3-4-szeresét is annak, amit a DJ, pedig az sem kevés, a sztároké a milliós nagyságrendet is elérheti. Az eladhatóságért mindent megtesznek, bármi áron: ezért csinálnak a DJ-ből istent, akit a tömeg bárhova követ. Fellépéseit mítosz övezi, hazug vezérelvre építve, miszerint „Kimaradsz az életből, ha nem jössz el!” A DJ-k némelyike nyílt kábítószer-fogyasztó.
A rendszer harmadik fontos szereplője és bevételi forrása a díler. Informátorunk szerint nevetséges állítás a diszkók drogmentessége, mivel mindenki tudja, hogy komolyabb partik esetén „meghívásos alapon” érkeznek a beszállítók, azaz járulékfizetés zajlik. Zsugoribb, ámde több kapacitással rendelkező szervezők maguk is elláthatják eme feladatot, így a bevétel tovább fokozható. Persze sok fiatal még érkezés előtt beszerzi vagy elfogyasztja a szórakozáshoz szükséges szereket. Nyitott kérdés, hogy vajon miért nem tűnik fel a rendvédelmi vagy biztonsági szerveknek, hogy akár több ezer fiatal drogmámorban vonaglik, drog nélkül elviselhetetlen és élvezhetetlen zenére?
A profitnövelés különféle módjai (DJ-guruk, drogok stb.) szinte minden zenei irányzatra jellemzők, melyet diszkókban és partikon kevernek. Legyen az Goa vagy techno vagy Drumm&Bass vagy rave vagy akármi más. Egyre inkább egységesül is a „diszkópiac”, a bevétel maximalizálása mindennél előrébbvaló szempont.
A piacvezetők az új szereplők megjelenését nem nézik jó szemmel, a már felosztott területekre alulról betörni szinte lehetetlen. Ha mégis sikerül, az „öröm” nem tart soká, hamar megérkeznek az érdeklődők, akik többnyire határozott elképzelésekkel rendelkeznek a világ újrafelosztásáról. Az ellentmondást nehezen viselik, ami egyébként sem tesz jót az egészségnek.