Pálfy Gyula
Feljavított emberek
Sötét víziók a genetika jövőjéről

A születendő baba nemének megválaszthatósága körüli nyári viták újból felszínre hozták azokat a filozófiai-etikai aggályokat, amelyeket az emberi egyed genetikai tervezhetősége vet fel minduntalan. Jóllehet az orvostudomány még gyerekcipőben jár, a filmipar már jóval előbbre tart a kérdésben, és többnyire nem fest valami szívderítő képet a „szép új világról”. A közeljövőt leíró történetek különös izgalma, hogy amit napjainkban veszélyesnek látunk, az hogyan nő a fejünkre holnap.

Hollywood új témákat keresve fél szemét mindig a világfolyamatokra, a közhangulat változásaira veti, s az aktuális problémából (pl. hidegháború, terrorizmus, természeti erők tombolása vagy a misztikum iránti tömegvágy) gyorsan filmet csinál. A biológia egyszerre sokkoló és reményt adó kutatásai nyomán persze filmek készültek az emberi génállomány manipulálásáról is. A gének megbütykölése a mai köztudatban Pandora szelencéjének szerepét játssza. Bár egyelőre tiltják, de sejthető, hogy valahol valakik már javában „Istent játszanak” (vagyis embert klónoznának), ahogy ez a vonatkozó sajtópolémiában, de az ilyen témájú filmekben is gyakorta elhangzik. Mert a kísérletezgetésből a forgatókönyvek szerint rendre bajok lesznek, s a lombikból torz egyedek és/vagy totális államok bújnak elő.
Aldous Huxley neves regényéhez, a Szép új világhoz hasonló a Gattaca című alkotás, ahol az öltönyösök közé, vagyis a kulturált, elitértelmiségi iskolába, majd a szépreményűek kasztjába csakis feljavított génállománnyal lehet bekerülni. A főhős (Matt Damon) mégis hagyományos emberként tesz bátor kísérletet, hogy némi mástól kapott haj-, vér- és vizeletminta segítségével vegye fel a versenyt a tökéletesekkel. A tűnődő, néhol melankolikus film az ember egyediségének kulcsát a gének helyett a technika által nem alakítható lelki-szellemi tényezőkben láttatja. A Katonában viszont nem szuperértelmiségieket, hanem strapabíróbb gyilkosokat állítanak elő génfeljavítás útján, így az amúgy spártai nevelésű harcos (Kurt Russel) hamar egy szemétlerakó bolygón találja magát.
A borzongató nagy téma persze a totális klónozás láttatása, vagyis a tökéletes hasonmás kifaragása hozott anyagból. Az ember által „teremtett lény” mítosza a Gólem és a Frankeinstein filmesítésével kapaszkodott fel a mozivászonra a filmtörténet hajnalán, s azóta sem kerül le róla. Sylvester Stallone Dredd bírójában a mélyen titkolt Janus-tervvel a városállamot vezető bírói testület génkészletéből „keverik ki” a majdan tökéletes bírót, de ahogy az lenni szokott, melléktermék is keletkezik: a „jó” ellenpárjaként a zseniális gonosz. Az ideális Dredd negatív párja romlott jellemű, önmagát sokszorozza, s a félig elkészült klónokat máris harcba indítva gyomorforgató kreatúrákat kelt rövid életükre. A beszédes című 6. naponban már fő téma az ember kettőzése. A zárójelenetben itt is rémlátomássá torzul a biológia csodája, s megint egy félkész klón (a klónvállalat igazgatója) kel életre. Ráadásul ez már nemcsak förtelmes és agresszív, de valami új faj intelligenciája árad belőle, míg percek alatt el nem pusztul.
Még elriasztóbb „antiklón”-kiáltvánnyal ér fel az Alien sorozat negyedik részében a filmidőt szokása szerint végigharcoló Ripley hadnagy találkozása saját, elfuserált másolataival. A tudományos haladás egyes fázisait leképező emberutánzatai kórházi ágyon szenvednek. Valóságos jövőbeni elfekvőt látunk, s ha a teljes klóntémától akartak elriasztani, az itt sikerül. Az idők szavát jelzi, hogy a klónozás egyszerre bekerült a Csillagok háborúja legutóbbi epizódjaiba is (klónhadsereg), ahol évtizedekig csak űrlények és robotok legyeskedtek az emberi faj körül. Legutóbb pedig egy egész klónváros tűnik fel a föld alatt A sziget című igen realisztikus, jó alakításokkal fűszerezett jövőképben. Az odalentiek mit se tudnak létük valós okáról (minden testrészük gazdag emberek szervpótlását szolgálja), ám páran kiszabadulnak a mesterséges édenből, s a donorsors helyett valós emberi élethez szeretnének jutni. A film először veti fel a majdani klónok szemszögéből, hogy a kopírozott emberi külsőhöz emberi jogok is járnának. Kérdés, hogy ebben a zűrzavarban érdemes lesz-e lakosnak lenni a földön...