Sebestyén István
Hálátlan feladat
A kormány hadat üzent a paraszolvenciának

A hálapénz visszaszorítása az egyik hangsúlyos érvként szerepelt a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése mellett a kormányzati kommunikációban. Ennek ellenére több mint fél évvel bevezetésük után még a szaktárcának sincs alapos felmérése azzal kapcsolatban, csökkent-e a paraszolvencia, és ha igen, milyen mértékben.

A hála kézzelfogható dolog az egészségügyben. A kisvárosi kórház belgyógyászati osztályán ezt íratlan törvény szabályozza. A rendről a főnővér - „Erzsi nővér” - ad felvilágosítást, aki közli a műtéteket végző orvosok tarifáit. A főorvos harminc éve van a pályán, ezért az árfekvése igen magas, százezer alatt sértés adni. Az adjunktusok keze biztos, de mégse professzorok, negyvenezer a tarifa a műtétek után. Kezdőknek nem kell adni semmit, majd ha véglegesen itt maradnak az osztályon, addig a hozzátartozóknak viszik a hírt, azért is csurran-cseppen valami. Az egyetlen kivétel a kovács doki - kis k-val. Na, ő botrány, teljesen kezelhetetlen figura. Nincs luxusautója, nem jár külföldre nyaralni, nem veszi el a borítékot, visszaadja a suttyomban zsebbe dugott pénzt is, és valamiféle hippokratészi esküre hivatkozik folyton. Nem is lesz belőle soha osztályvezető, pedig tényleg jó doktor, de nem akar a hierarchiába beilleszkedni. Helyette publikál, abból taníttatja a gyerekeit. Nagyobb bizalommal keresnék meg az egyszerű emberek, ha elfogadná a pénzt, mert így azt hiszik, nem ért a gyógyításhoz. „A hálapénz nálunk a hozzáértést és az orvosi felsőbbrendűséget jelenti” - fejezi be a tájékoztatást Erzsi nővér.

Igazságtalan, de kell

15, 30, de akár 80 -100 milliárd forint - szakértői becslésekben ilyen és ezekhez hasonló számok szerepelnek azzal kapcsolatban, hogy évente mekkora összeg áramlik hálapénz címén a betegektől az egészségügyi dolgozókhoz, elsősorban az orvosokhoz. A paraszolvenciáról rendszerint megállapítják - többek között -, hogy a korrupció egyik formája, amely leginkább a fejlődő és átmeneti országokra jellemző; kiszolgáltatottá teszi a beteget; esélyegyenlőtlenséget eredményez; „fekete”, vagyis nem adózott jövedelem; sőt az orvosok szempontjából is igazságtalan, ugyanis nem mindenki részesedik belőle. Az egészségügyi reform és azon belül is különösen a lakossági hozzájárulás kapcsán kormányzati részről rendszerint hangsúlyos célként fogalmazódott meg a „jelenség” visszaszorítása. Ehhez képest a témáról szóló, részletekbe menő kutatásról a szaktárcánál nem tudtak beszámolni lapunknak. Így nem tudni, hogy fél évvel a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése után lehet-e vajon sikereket elkönyvelni a hálapénz elleni küzdelemben.