Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársainktól
Harmadosztály
Miniszterfiak esete a büféssel

- Én olyan ajánlatot tettem első körben, hogy napi százezer forintért biztosítom annak a lehetőségét, hogy a mi rendezvényünk vendégei az önök szolgáltatásait is korlátlanul, a nap huszonnégy órájában igénybe vehessék. Ez vonatkozik ételre, italra, kávéra, mindenre.
- Ha kifizetem a 300 ezer forintot, nekem akkor nyugtom lesz?
- Azt én garantálom.

A fenti párbeszéd Veres János pénzügyminiszter kisebbik fia és a nyírbátori strandfürdő egyik büfése, Barcsi Lajos között zajlott le néhány napja, az évente megrendezésre kerülő Amatőr Zenekarok Fesztiváljának (Azfeszt) előkészületei során. A Hír Tv rejtett kamerával rögzítette Veres Gábor üzleti javaslatát, majd honlapján a széles publikum elé tárta. A felvételből kiderül, hogy a vendéglátós azért nem akar fizetni, mert állandó - egész évre érvényes - szerződése van a stranddal az árusításra, míg a fesztivált szervező erről tudomást sem véve sulykolja: csak az árusíthat, aki ennek jogát tőlük megvásárolja. Hogy az egyezség nem jött létre, jól látható azokon a képsorokon, ahol a jelentős kormányzati megrendelésekkel is büszkélkedő In-Kal Security biztonsági emberei minden karszalagos belépőjeggyel rendelkező résztvevőt eltanácsolnak a renitens büfé pultjától.
A Hetek által megkeresett résztvevők egyike a következő tanácsot kapta, amikor a mindennapi rántott húsos zsömléjét szerette volna beszerezni ugyanitt: „Állj a másik sorba, mer’ ha innen vásárolsz, letépem a karszalagod, és ki kell kísérjelek.” Emberünk átballagott hát a „védett” büféhez, ahol sorstársai mérnöki pontossággal elemezték a kialakult helyzetet: „aki nem fizet a Vereséknek, az lehúzhatja a rolót”. Mint a zavartalanul üzemelő büfé tulajdonosától megtudtuk, sikerének titka abban állt, hogy ő a rendezvényt támogatandó aláírta a házirendet, és teljesítette anyagi kötelezettségeit is a főszervezők felé.