Hetek XI. évfolyam, 34. szám, 2007. augusztus 24.

Tíz éve járok MIÉP-gyűlésre - semmi bajom, munkaköri kötelesség -, tíz év alatt a szemem előtt sorvadt el a valamikori tömegpárt. A helyszín - Hősök tere - a régi, Csurka István is tartja pozícióját, a színvonal a megszokott, a méretek azonban drasztikus változáson mentek keresztül. A színpad körül elkerített területen ma is bocskais, vagy fekete öltönyös, fehéringes, nyakkendőmentes férfiak beszélgetnek, cigarettáznak mint egykor, csak létszámban fogytak meg kissé. Az utolsó két választási vereség óta kikoptak az elnök emberei, csak Bogdán Emil bácsi - állatorvos és fajelméleti szakértő - maradt az ismertebb figurák közül. És persze Papolczy Gizella, az elnök élettársa, a párt pénztárnoka. A talpig feketébe burkolódzott asszony éppen vaskos pénzköteget ad át egy furgon sofőrjének - feltehetően a hangosításért cserébe.

A „tömeg” ma négyszáz embert jelent. Ennyien kíváncsiak az egykor a fél országot szorongásra késztető Csurka Istvánra.
A MIÉP már csak önmaga veszélytelen paródiája, azt viszont el kell ismerni, kuriózumszámba megy, hogy ugyanazon a színpadon szerepeltetik Medveczky Ádámot, a Győri Opera művészeti vezetőjét, Balogh Marci nótaénekest, valamit a Magozott Cseresznye zenekart. Utóbbival azonban van egy kis baj: nem az, hogy nácinak látszik, hanem az, hogy bűn rossz. Ha a dobosnak nincs ritmusérzéke, ha az énekesnek nincs hangja, a „Gyurcsány, takarodj!” skandáltatása sem menti a bandát. Tárgyilagos MIÉP-es ma már visszasírja Nagy Ferót, Schuster Lórit, de még Papp Gyulát és Sárdy Barbarát is. Ám ne avatkozzunk a párt belügyeibe, figyeljük a műsort!
Az elnököt felvezető szónoklatok meglehetősen próbára teszik a hallgatóság türelmét, egyetlen mondatot mégis érdemes idézni: „Csurka István kezében ott vannak a szavak”.
Hát, ha ott vannak, lássuk, mihez kezd velük?
Az első harminc percben az elmúlt évtized paneljeit kapjuk: stabilizált mohácsi vész, honvesztés, bűnbandák, elfogyó magyarság, idegen uralom, stb.
Később jönnek eredeti gondolatok is: Csurka szerint például tavaly október 23-án idegen fegyveresek, „ma se tudjuk, hogy oroszok, szerbek vagy zsidók - erős a gyanú, hogy utóbbiak - masíroztak a magyar rendőrség egyenruhájában, és ütötték-verték a magyar tüntetőket”.
Ha lehet fokozni, ennél is eredetibb az a felismerés, mely szerint a mai rendszer „méregfoga a párt”. Bővebben: a többpártrendszer egy „végtelenül egyszerű, olcsó, Barba-trükk”, a pártok különbözősége csak látszat, igazából mindegyiket ugyanaz a hatalom, a nagytőke - bankárok, szabadkőművesek - tartja a kezében.
Csurka ennél a pontnál elismeri: éveken keresztül maga sem hitte, hogy ez a valóság, a szörnyű felismerésre csak mostanában jutott el.
Ha viszont ez a valóság, teljesen mindegy, melyik pártra szavaznak az emberek - fűzi tovább gondolatait.
Ekkor arra tippelek, hogy másodperceken belül bejelenti a MIÉP feloszlatását, hiszen ha a „pártok a rendszer méregfogai”, akkor MIÉP-re sincs szükség. Csurka persze nem ezért oszlatná fel a MIÉP-et, hanem azért, amiért eddig is sorra szüntette be a vidéki alapszervezeteket: hogy kevesebb felé kelljen osztani a pártnak juttatott állami apanázst.
A MIÉP feloszlatása végül nem kerül szóba, azt viszont megtudhatjuk, hogy Kína az ékes bizonyítéka annak, hogy a gazdasági potenciál nem feltétlenül áll összefüggésben a többpártrendszerrel. Nem sírja vissza az egypártrendszert - magyarázkodik a szónok -, de valami egészen másra van szükség a kilábaláshoz: ez pedig a digitális rendszerváltás.

Csurka azt szeretné, hogy ne pártok, hanem három program versenyezzen a választásokon. A programok képviselői előzetesen szerződjenek az államelnökkel, hogy amennyiben a győztes nem teljesíti a vállalásait, idő előtt elveszíti hatalmát. A három program: egy baloldali, egy konzervatív keresztény jobboldali és egy független, érték- és környezetvédő alternatíva lehetne. (Hogy mindez mitől digitális, azt nem sikerült megértenem.)
A folyamatokban természetesen az egyházak is közreműködnének: a hagyományos felekezetek a jobboldali vagy a független programhoz járulnának hozzá, a Hit Gyülekezete és a zsidók a liberális programokhoz csatlakoznának Csurka forgatókönyvében. A szcientológiát viszont kitakarítaná az országból a MIÉP elnöke.
Mindez persze csak alkotmánymódosítással kivitelezhető, így hát a 2010-es választásokat még meg kell tartani, ráadásul a jobboldalnak kétharmados többséget kell szereznie. Erre a Fidesznek van esélye, de csak akkor, ha szövetséget köt minden nemzeti erővel - MIÉP, Jobbik, Magyar Gárda stb. -, „ezek támogatását nyíltan, szerződésben is vállalja, akármit is szól hozzá Tom Lantos”.
Az elmondva is szövevényes és hosszan tartó út megtételére pedig azért kényszerül rá a magyar, mert Csurka István szerint „be kell látni, hogy a forradalomhoz gyengék vagyunk”.
Már a Vajdahunyad várának kapujánál járok, de még ott is kísér a Magozott Cseresznye záródala: „Horthy Pista szemünk fénye, Szolnok katonája…”