Augusztus 3.: Takács Mária (38) hívja a rendőrséget, hogy Dominik nevű
kisfia eltűnt a Margitszigeten, valószínűleg a Dunába esett. „Vízért mentem föl
a partról, mikor észrevettem, hogy a kisfiam már a köveknél van és fut a Duna
felé. Visszafordultam, hogy utána fussak, de elestem, elvesztettem kis időre az
eszméletemet, mire magamhoz tértem, Dominik már sehol.”
Augusztus 3-4-5.: Rendőrök átfésülik a szigetet, a búvárok a Dunát, de nem
találják a kisfiút. A vízi szakemberek szerint olyan ott a partszakasz és a
meder, hogyha vízbe fúlt volna, megtalálták volna.
Augusztus 5-6.: A rendőrség kételkedni kezd az anya vallomásában.
Augusztus 8.: Kiderül, hogy a fiú apja, Komló Péter (38) tizenhét éves kora óta
bűnöző, most is körözés alatt áll. Augusztus 9.: A rendőrség fölássa a család
monorierdei kertjét és az erdő szélét, de csak egy harci kutya frissen elásott
tetemét találják.
Augusztus 13.: Falubéliek mondják: „Az anya hazudik, a bujkáló apa biztos tudja,
mi történt a kisfiúval, a legvalószínűbb, hogy a család egyik harci kutyája
széttépte.”
Két hete keresik a két és fél éves Takács Dominikot
Monorierdő, Géza bácsi, a szomszéd, 65 éves: - Halk szavú, nem sokat
beszélő ember az apa, aki nem ad ki magából sokat. Marika meg egy bőbeszédű, aki
aztán mondja, mondja. Ez az egy gyerekük van, várták sokáig, későn született.
Hét-nyolc éve élnek itt a szomszédban, nagy veszekedéseket nem hallottam,
kicsiket igen, de hát ez hol nincs? Az egy igazi örökmozgó gyerek vót, illetve
remélem, hogy van. Mindig berohant ide hozzám is, köszönt, és ha nem néztem rá,
kettő másodperc múlva úgy eltűnt, hogy alig találtam meg, hol a kert végiben,
hol a bokorban, hol a spájzban bújt el. Minden szomszédhoz bemegy, gyönyörű,
angyalarcú, jó dumás kisfiú, értelmesebb, mint a többi. Imádták mindketten, az
apja, a Sanyi még jobban, mint a Marika. Kényeztették, ahogy csak tudták. El se
tudjuk képzelni, hogy bármelyikük is csinált volna valamit a gyerekkel.
Mit gondol, mi történhetett a kisfiúval?
- Amit a Marika mond, azt nem nagyon hisszük. Ha a Dunába fúlt volna, akkor
tegnapelőtt miért gyüttek a rendőrök vagy harminc autóval, kutyákkal, úgy
végigállták az utcát, közlekedni se tudtunk. Ásókkal, csákányokkal, hegyes
döfőkkel keresték a kertben a gyereket, meg a faluszélen, meg az erdőben.
Végigszúrogatták szinte az egész utcát. Ezek szerint a rendőrség nem hiszi, amit
mond a Mari. De mondom magának, nem tudnám elképzelni egyikről sem, hogy
csináltak valamit a gyerekkel. Tudja, mi volt a legfurcsább? Mikor megtudtam,
hogy a Sanyit, akit mióta ideköltözött Sanyinak hívunk, Péternek hívják
valójában. Meg hogy tizenhét éves kora óta bűnöző, és pont aznap tűnik el,
amikor a kisfiú?