Vissza a tartalomjegyzékhez

Németh Szilárd
A világ legmenőbb bajnoksága
Státusszimbólum lett angol csapatot vásárolni

Egy angol focicsapat felvásárlása a kecsegtető üzleti lehetőség mellett egyfajta státuszszimbólummá nőtte ki magát. Manapság a világ legismertebb üzletemberei küzdenek egy-egy premier ligás csapat megszerzéséért. A klubokba ölt milliárdoknak köszönhetően minden idők legérdekesebb bajnoksága vette kezdetét a héten Angliában.

Legutóbb Bernie Ecclestone ismerte el, hogy szemet vetett a szigetország egyik legvonzóbb klubjára, az Arsenalra. A Forma-1 mindenható ura egyelőre nem ihat a medve bőrére, hiszen a Forbes magazin 2007-es „leggazdagabb ember” listáján szereplő amerikai Stan Kroenke is jelezte, hogy szeretne többségi tulajdonosa lenni az Ágyúsoknak. „Alig várom, hogy én irányítsam az Arsenalt” - nyilatkozta a hárommilliárd fontos vagyonnal rendelkező Ecclestone.
Az Arsenalnál egy évet várnak a klub piacra dobásával, mivel azt remélik, hogy a vételár magasabb lesz, mint az a 790 millió font, amit az amerikai Malcolm Glazer a Rothschild bankház révén fizetett a Manchester Unitedért.

Az angol bajnokság óriásit változott az elmúlt két évtizedben. A nyolcvanas évek közepén az erőszakos szurkolók és az életveszélyes stadionok jellemezték a szigetországi labdarúgást. A mélypontot az 1985-ös heyseli tragédia jelentette, amikor is a Liverpool-Juventus mérkőzés után 38 olasz szurkolót öltek meg angol huligánok. Az eset óriási felháborodást váltott ki világszerte, és egyértelművé tette: az angol futball reformokra szorul.
A klubokat gazdasági társaságokká alakították, így átlátható lett a csapatok pénzügyi helyzete és a tulajdonosi viszonyai, egyszerűbbé vált egy klub eladása, illetve megvétele. Kormányzati szintű támogatások is beindultak: az állam hozzájárult a stadionok felújításához, beléptető kapuk létesültek. A lelátókat biztonsági kamerákkal szerelték fel, a rendbontókat pedig többéves kitiltásokkal kezdték sújtani.


Bernie Ecclestone: „Alig várom, hogy enyém legyen az Arsenal!”

Az igazi áttörést az 1992-es év jelentette: az élvonalbeli klubok kiléptek az addigi legfelső osztályú Football League-ből, és létrehozták a Premier Ligát. Az új szervezet maga értékesítette a televíziós közvetítési jogokat, így a klubok sokkal nagyobb nyereségre tehettek szert. A jogokat az első öt évre Rupert Murdoch és a Sky televíziós társaság vásárolta meg, 350 millió dollárnak megfelelő összegért. Az üzlet kockázatosnak tűnt, mivel megszűntek az ingyenes közvetítések, a Sky Sports mérkőzéseiért ugyanis fizetniük kellett a nézőknek. A klubok az extraprofitot stadionfejlesztésre, játékosvásárlásra és marketingmunkára fordították, így az érdeklődés nemhogy nem csökkent, hanem látványosan megugrott az első osztályú mérkőzések iránt. Ezáltal pedig a televíziós jogok értéke is folyamatos növekedésnek indult.


Rupert Murdoch

Olyan sztárok, mint Eric Cantona, David Beckham, vagy Thierry Henry sokat lendítettek a liga népszerűségén, és amikor az ügyeletes csillagok hátat fordítottak az angol élvonalnak, mindig sikerült a pótlásukról gondoskodni.
Napjainkban az angol mérkőzések az egész világot lázban tartják, az élvonal mérkőzéseit 80 millióan nézik, kétszáz országban. A jogdíjak értéke szezononként egymilliárd euróra rúg, és további növekedés várható. A klubok tudatosan ügyelnek arra, hogy olyan játékosokat igazoljanak, akikkel világszerte növelik népszerűségüket és piaci értéküket. Jó példa erre a Manchester United, amely 2005-ben leigazolta a dél-koreai Pak Dzsi Szungot. Dél-Korea háromnegyede azóta Manchester United-szurkolónak vallja magát, függetlenül a ténytől, hogy kedvencük csak elvétve fér be a vörösök kezdőcsapatába.
Az angol klubok egyre inkább Ázsiát tekintik legfőbb piacuknak. Éttermek tízezrei élnek abból, hogy a vendégeknek kivetítőn közvetítik az angol mérkőzéseket. Távol-Keleten tömegek kelnek hajnalban, hogy élőben nézhessék kedvenc klubjuk mérkőzését, a csapatok pedig a holt idényben Ázsiában játszanak hírverő mérkőzéseket. A nagy klubok mezei jobban fogynak Ázsiában, mint Európában. Nem csoda, hogy a Chelsea a jövő nyáron korábbi szokásával ellentétben nem az Egyesült Államokba, hanem Kínába utazik edzőtáborba.
„Nem Angliába, hanem Ázsiába vásároltam be magamat” - nyilatkozta Martin Sullivan, az amerikai biztosító cég, az AIG igazgatója, miután 56,5 millió font értékben szponzori szerződést kötött a Manchester Uniteddal.
Sullivant egyre többen követik, amit jól példáz, hogy a másodosztályban szereplő kiscsapatért, a Queens Park Rangersért is 30 millió fontot ajánlott a Renault F1 Team csapatfőnöke, Flavio Briatore. Ez 10 millió fonttal több, mint amennyiért a Ferencvárost kínálják eladásra - ez idáig sikertelenül.
Mára a Premier Liga ott tart, hogy a bevételeket tekintve az észak-amerikai elit bajnokságokkal (NFL, NBA) konkurál. Az élvonal csapatai tíz év alatt több mint négyszeresére növelték forgalmukat. Összehasonlításként az olasz Serie A forgalma az 1995/1996-os szezonban még megegyezett a Premier League-ével, ma azonban már csak a 70 százaléka az angol élvonalénak. A Premier League-ben szereplő klubok összesített árbevétele meghaladja a kétmilliárd eurót, nyereségük pedig a 200 milliót.
Simon Chadwick, a Londoni Egyetem sportkutató professzora a Time Magazinban találóan foglalta össze a Premier Ligában lezajlott változásokat: „A kilencvenes évek történelmi évek voltak. Valószínűleg a legjelentősebb évtized volt azóta, hogy a 19. században a futballbajnokságot kitaláltuk.”