Keresve sem tudott volna rosszabb pillanatot választani a Magyar Televízió
az utóbbi évek egyik legvitatottabb Amerika-ellenes filmjének bemutatására. Az
Út Guantánamóba című angol „dokudráma” négy brit állampolgárságú muszlim
fiatalról szól, akik egy esküvőre utaztak Pakisztánba, közvetlenül a 2001.
szeptemberi terrortámadások után. Iszlamabadban radikális muzulmán agitátorokat
hallgattak, majd úgy döntöttek, hogy Afganisztánba utaznak, hogy segítsenek
hittestvéreiknek az amerikai agresszorok elleni harcban. Épp akkor kezdődik az
amerikai támadás, amikor elérik a tálibok frontvonalát, majd az új afgán
kormányerők fogságába esnek, akik átadják őket az amerikaiaknak. A film készítői
nem tagadják szimpátiájukat a muzulmán radikálisokkal (a tálib terroristák is
szerencsétlen áldozatok csupán a jenki bombázók célkeresztjében), és bírálatuk
tárgya kizárólag az amerikai-brit hatóságok, akik terroristáknak vélik a brit
állampolgárságú foglyokat - és így is bánnak velük.
A tengerészgyalogosok - férfiak és nők egyaránt - a koncentrációs táborok
kápóit idézik fel a filmben, amikor eszelősen káromkodva válogatott kínzások
között hol a betonba verik a foglyok fejét, hol a mennyezetre bilincselik őket.
Közben jól időzítve híradófelvételekről feltűnik
George Bush, máskor Donald Rumsfeld, mint akik személyesen felelősek a sokkolóan
ábrázolt borzalmakért. Tudjuk, hogy valóban történtek atrocitások a börtönökben
a terrorizmussal vádolt személyekkel szemben, az ultrabaloldali politikai
nézeteiről ismert brit rendező, Michael Winterbottom filmjében azonban minden
muzulmán fogoly ártatlan balek, és minden amerikai bűnüldöző elvetemült
szadista. Az utolsó percig úgy tűnik, mintha a műben a főszereplő muszlim
fiatalok saját történetüket mesélnék el hitelesen, mígnem a stáblistából
kiderül: színészek játsszák el dokumentumszerűen a történetet. Az alkotók a film
végén köszönetet mondanak az Európai Unió Regionális Fejlesztési Alapjának a mű
támogatásáért. (M. P.)