Vissza a tartalomjegyzékhez

Széchey Noémi
A zsidó Messiást hirdette
Elhunyt Jean-Marie Lustiger francia bíboros

„A keresztény világ egyik legjelentősebb személyiségét, Franciaország a morális és szellemi értékek egyik legnagyobb alakját, a zsidó világ pedig egyik legdrágább barátját vesztette el” Jean-Marie Lustiger személyében - nyilatkozta a franciaországi zsidó közösségek tanácsának főtitkára a 80 éves korában elhunyt francia bíborosra emlékezve. Az egyetlen katolikus főpap volt, aki származását mindvégig megvallva küzdött az egyházi antiszemitizmus ellen.


Fotó: AP

A zsidó származású, ám katolikus hitre tért Jean-Marie Lustiger a franciaországi katolikus egyház legmeghatározóbb személyisége volt az elmúlt közel három évtizedben. Nyíltan beszélt a legvitatottabb egyházi és világi témákról egyaránt, „modern tradicionalizmusával” sikerült felráznia a francia katolikusokat, és tökéletesen egyesítette zsidó örökségét fiatal korában választott hitével.
Aaron Lustiger lengyel származású askenázi zsidó szülők gyermekeként született 1926-ban Párizsban. Már gyerekkorától saját bőrén tapasztalta az antiszemitizmust, egy 1937-es németországi út során pedig a nácizmussal is szembe találta magát, ám egy protestáns német családnál életében először antifasiszta keresztényekkel is találkozott. Ekkoriban került a kezébe egy protestáns Biblia is, amely további életére meghatározó hatással lett.
A világháború alatt apját munkaszolgálatra vitték. Anyja - akit később Auschwitzban megöltek - ekkor Orléans-ba küldte húgával együtt, hogy így mentse gyerekeit az előrenyomuló németek elől. Itt látogatott el 1940 húsvétján az orléans-i katedrálisba, amely olyan megragadó hatást tett rá, hogy pár hónapra rá megkeresztelkedett, és eredeti neve mellé felvette a Jean-Marie nevet is.
Lustiger számára a katolikus keresztség nem jelentette zsidóságának megtagadását. „Egymás után olvasva az Ó- és az Újszövetséget, világossá vált számomra, hogy az egyik értelmezhetetlen a másik nélkül.” „A kereszténység a judaizmus gyümölcse” - mondta egy alkalommal. „Soha nem jutott eszembe a zsidó identitásom megtagadása. Sőt éppen ellenkezőleg. Számomra Jézus a zsidók Messiása” - nyilatkozta Isten választása című, 1987-ben kiadott beszélgetéseiben. Magát katolikus zsidónak tartotta, bíborosi kinevezését követően adott interjújában így fogalmazott: „Zsidónak születtem, és mindig is az maradok. Számomra Izrael küldetése az, hogy a világosságot elvigye a nemzeteknek. Ez az én reménységem, és hiszem, hogy ennek elvégzésére a kereszténység a megfelelő eszköz.” Gimnáziumi tanulmányainak végeztével előbb a Sorbonne-on tanult irodalmat, majd a párizsi katolikus szemináriumon szerzett filozófiai és teológiai diplomát. 1951-ben járt először Jeruzsálemben, és ott kezdett el először komolyabban foglalkozni saját zsidóságával és népének üdvtörténeti küldetésével. Bár a vatikáni zsinat hivatalosan lezárta a katolikus antiszemitizmus korszakát, Lustiger nem mindig ezt tapasztalta saját paptársai részéről. Emiatt a hetvenes években komoly szellemi válságot élt át: úgy érezte, hogy Franciaországban elvégezte feladatát, és azon gondolkodott, hogy Izraelbe költözik. Az alijázást az új pápa akadályozta meg: II. János Pál 1979-ben Orléans püspökévé, két évre rá pedig Párizs érsekévé nevezte ki Lustiger-t, aki 1983-ban elnyerte a bíborosi címet is. Huszonnégy éven át irányította a francia katolikus egyházat, mielőtt az egyházi rend szerint 75 évesen beadta lemondását, amelyet a pápa csak 2005-ben fogadott el.
Anyja tragikus haláláról Lustiger szinte soha nem beszélt. Egyik ritka alkalom volt, amikor 1999-ben a Megemlékezés napján a holokausztban elpusztult francia zsidók neveit olvasták fel, Lustiger is a felolvasók között volt. Amikor anyja nevéhez ért, felolvasta a nevét: „Gisele Lustiger. - Majd hozzátette: - Az anyukám.” Aztán tovább olvasott. Jómaga csak 1983-ban járt először Auschwitzban, ahova soha többet nem akart visszatérni. II. János Pál pápa bizalmasaként azonban 2005-ben arra kérte az akkor már halálos beteg egyházfő, hogy képviselje a Vatikánt a tábor felszabadulásának 60. évfordulóján. Lustiger engedelmeskedett, de elmondta: „Csak azért megyek, mert a pápa kéri.” Az eset kapcsán találgatások kezdődtek arról, hogy János Pál a megbízással azt jelezte, hogy a párizsi érseket szeretné utódjául. Lustiger soha nem volt hajlandó kommentálni ezeket a felvetéseket, és a pápaválasztó konklávé előtt nem sokkal bejelentette visszavonulását érseki tisztségéből.
Munkássága során közvetlen és nyílt stílusával, magával ragadó humorával, hatalmas energiájával erős hatást gyakorolt a francia, azon belül is főleg a párizsi katolikus fiatalságra. Katolikus körökben is konzervatívnak tartott nézeteit rendszeresen a templom egyik padjának szélére ülve osztotta meg teltházas hallgatóságával, határozott véleménye ellenére könynyen szót értett a másként gondolkodókkal. Amerre járt, templomokat alapított, és 1983-ban létrehozta a Notre dame katolikus rádiót, majd 1999-ben a kto tévécsatornát is. Nevéhez kötődik az 1997-es Ifjúsági világtalálkozó megrendezése, mely során a világ minden tájáról több mint egymillió katolikus fiatal látogatott el a párizsi rendezvényre.
A vallások közti párbeszéd egyik úttörőjének számító Lustiger katolikus hitre térését a zsidó közösség eleinte elutasította, ám amikor sikerrel járt közbe, hogy a karmelita apácák mégis csak költözzenek ki az auschwitzi táborból, egyre jobban kezdtek odafigyelni rá. Ezt követően ő szövegezte meg annak a bűnbánati nyilatkozatnak a szövegét, melyben a francia katolikus egyház bocsánatot kért a zsidóktól. Ő kísérte el II. János Pált annak 2000-es jeruzsálemi útjára, mikor is először járt pápa a Siratófalnál és ismerte el a kereszténység tartozását az „idősebb báty” felé, majd 2001-es damaszkuszi útja során is, ahol a pápa személyében először látogatott meg katolikus egyházfő mecsetet. Személyes életútjáról és megtéréséről csak keveset beszélt, de többek ösztönzésére könyvbe szerkesztette korábbi előadásainak szövegét, melyet Az ígéret címmel adtak ki 2002-ben. A könyvben „őszinte párbeszédre” szólít fel zsidók és keresztények között. Lustiger volt az első bíboros, aki felszólalt a Zsidó Világkongresszuson, és az ő kezdeményezésére indult el New Yorkban az évenként megtartott zsidó-katolikus találkozó ortodox zsidók és katolikus bíborosok részvételével.
A több mint húsz könyv szerzőjeként számon tartott Lustiger-t 1995-ben választották be a Francia Akadémia „halhatatlanjai” közé. Személyének nagyságát abban látták, hogy világosan gondolkodóként és erőteljes szószólóként határozottan állt ki az Isten-hit mellett egy olyan világban, ahol kemény támadások érik a tradicionális felfogást és a szellemi értékeket. Élete során mindig a katolicizmus erkölcsi értékeinek, szellemi erejének és intellektuális igényességének harmóniájára törekedett. A tüdőrákban szenvedő bíboros hosszú szenvedés után hunyt el. „Életének utolsó hetei fájdalomban és szomorúságban teltek” - mondta el újságíróknak két éve kinevezett utódja, André Vingt-Trois párizsi érsek.