Hechs László
Oslo újratöltve
Egy év alatt megteremtenék a végleges békét

Ehud Olmert izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke már a végleges békemegállapodás legnehezebb kérdéseiről tárgyal - jelentette július végén az Al-Hajjat című londoni arab nyelvű napilap. Az elmúlt hónapokban hirtelen mintha mindenki a kilencvenes évek forgatókönyvét vette volna elő: először rögzítik a békeelveket, majd megoldják a kisebb horderejű, könnyebben megoldható ügyeket, végül jöhetnek a nehéz kérdések, a határok, Jeruzsálem, a menekültek, az energiaforrások elosztása és a zsidó települések ügye. A különbség most az, hogy az oslói kudarcot feledve, mindezt most akár egy éven belül végigjátszanák.

Eredetileg csak arról volt szó, hogy a Hamasz gázai puccsát követően meg kell erősíteni a Palesztin Hatóságot (PH) és annak elnökét, Mahmúd Abbászt. Ehud Olmert ezért előbb felszabadította a befagyasztott adó- és vámjövedelmeket, majd szabadon engedett kettőszázötvenhat bebörtönzött Fatah-terroristát, és hozzájárult több mint ezer M-15-ös gépfegyver beviteléhez a Nyugati-partra. Mindezt azért, hogy a Hamasz további terjeszkedésének gátat szabjon. Eleinte csak biztonsági megbeszélésekre volt hajlandó Abbásszal, ám később - Rice amerikai külügyminiszter sürgetésére - beleegyezett, hogy kéthetenként „mély és komoly” párbeszédet folytasson a PH elnökével. Rice azonban egy nyilatkozatában jelezte: Amerika ennél többet vár: „Izraelnek a Negev sivatag és Galilea fejlesztésére kell összpontosítania” - üzente az amerikai külügyminiszter, jelezve, hogy a Nyugati-partot Washington nem tekinti a jövőben a zsidó állam fennhatósága alá tartozó területnek.
Olmert értett a szóból: a múlt héten jelezte: kész a tárgyalásokra Mahmúd Abbásszal egy jövőbeli palesztin állam megalakításáról. Ebben támogatja Simon Peresz államfő is, aki Oslóban már megígérte a palesztinoknak, hogy legkésőbb 1999-ig megalapíthatják a saját államukat.
Abbász ennél konkrétabb ígéretekre számít, és azt reméli, hogy jövő nyár végéig átfogó békeszerződést köthet az izraeliekkel. A palesztin vezető a Ma’arivnak azt nyilatkozta, hogy George W. Bush egy éven belül dűlőre akarja vinni a dolgot: „Saját fülemmel hallottam ezt magától, az elnöktől és a külügyminisztertől is.” Abbász tudja, hogy Olmert az ideiglenes megállapodásokkal előbb tesztelni akarja őt, mivel tart attól, hogy a vizsgán elbukik. Ha ugyanis csak szónokolni és ígérgetni kell, Abbász kiváló teljesítményre képes. Példa erre a PH új platformjavaslata, amelyet a szükségkormány feje, Szalam Fajjad terjesztett elő. Ez magában foglalna egy izraeli-palesztin békemegállapodást, amely szerint megalakulna a palesztin állam az 1967 előtti határokkal. Jeruzsálem lenne mindkét állam fővárosa és a hatóság tiszteletben tartaná a korábban megkötött egyezményeket. A menekültprobléma „igazságos és egyeztetett megoldását” irányozza elő az ENSZ határozatok alapján. A dokumentum emellett tartalmazza a Fajjad-kormány azon szándékát, hogy helyreállítja a PH uralmát a Gázai övezetben és elítéli a Hamaszt amiatt, hogy erőszakkal vette át a PH intézményeit. A Fajjad-kormány véget vetne az anarchiának és megtiltaná a palesztinoknak - a biztonságiak kivételével -, hogy fegyvert viseljenek az utcán. Javítani akarja a nők jogállását, fejleszteni az oktatást, védeni a környezetet, megerősíteni a demokratikus intézményeket, betartani az emberi jogokat, biztosítani a vallási türelmet és garantálni a politikai és kulturális pluralizmust. Harcol a korrupció ellen, és a megtiltja, hogy a vallással igazolják a gyilkosságot, valamint más lealacsonyító szokásokat.
A programból először hiányzik a „mokawamah” arab szó, melynek jelentése „ellenállás” vagyis „fegyveres harc”, amely az iszlám dzsihád eufemisztikus, a Nyugat számára is elfogadható szinonimája. Ehelyett Mahmúd Abbász „a megszállással szemben nemzeti oppozícióra” hív fel és támogatja az arab békekezdeményezést. A javaslatot azonban még a Hamasz-többségű parlamentnek vagy a Palesztin Nemzeti Tanácsnak jóvá kellene hagynia. Azonban a Hamasz máris elutasította az új programot és kijelentette: folytatni kívánja a fegyveres harcot. Ajman Taha, a csoport gázai szóvivője szerint „semmilyen döntés sem törölheti el a megszállással szembeni ellenállást”.
Fajjad megerősítette, hogy a biztonsági együttműködést helyreállították, ám hangsúlyozta, hogy „még több erőfeszítést kell tenniük”. A PH biztonsági erői elkezdték összegyűjteni a kint lévő fegyvereket és letartóztatni a körözött személyeket - jelentette ki Joav Mordeháj tábornok, a polgári igazgatás feje az elfoglalt területeken. Bár az izraeli hadsereg továbbra is mozgásszabadságot élvez a területeken, lehetővé teszik, hogy a PH is végezze a maga dolgát. Jelek láthatók, hogy helyre kívánják állítani a rendet, letartóztattak embereket és kikérdezik őket. A letartóztatottak ellen azonban nem emelnek vádat és nem vonják felelősségre őket az elkövetett terrorcselekményeik miatt. Ha leadják a fegyvereiket, mentességet kaphatnak. A koreográfia ugyanaz, mint az oslói folyamat elején.
Helyreállt a kapcsolat az izraeli közigazgatás és az új PH szükségkormány között. 2005 óta először létrejöttek koordinációs bizottságok is, hogy megerősítsék Abbászt és a PH kormányzati intézményeit. Ez volt az első lépés az úton, hogy a palesztinai városok biztonsági ellenőrzését átadják a PH-nak. A palesztin rendőrség útakadályokat állított fel, hogy Hamasz fegyvereseit letartóztassa. A második intifádának vége, most állítólag a Hamasz fegyvereseinek letartóztatására koncentrálnak. Ennyit annak idején Arafat is megtett. A megérkezett első, nyugati támogatásból azonban a Hamasz kormány feje, Iszmáil Hanije fizetését is visszamenőleg rendezték.
Izraelnek és az Egyesült Államoknak minden oka meg van az aggodalomra. A Hamasz zöld zászlói lengenek Gáza felett, ahonnan az Egyesült Államok által kiképzett és pénzelt Fatah erők megalázóan menekültek el. Félő, hogy az Irán által támogatott terror uralomra jut a Nyugati-parton is és aláássa Libanon, Jordánia, Egyiptom és az öböl Nyugat-párti kormányait. A katasztrófa elkerülése érdekében az Egyesült Államok és Izrael több száz millió dollárt pumpált a Palesztin Hatóságba Mahmúd Abbász elnöksége alatt, most pedig felgyorsítja a tárgyalásokat egy nyugati-parti palesztin állam megalakítására. A cél, hogy a palesztinok számára befolyásos, világi és békés alternatívát vázoljanak fel a Hamasszal szemben. Ez a politika azonban figyelmen kívül hagyja az abortált oslói békefolyamat minden tanulságát.
A PH 1993-as megalakulása óta több nemzetközi segélyt kapott, mint az európai államok a Marshall-tervben. E vagyon oroszlánrésze a Fatah-vezetők magánszámláin vándorolt vagy a mintegy másfél tucat milícia parancsnokainak és személyzetének fizetését és a fegyvervásárlásokat biztosította. A PH több mint hatvanezer rendőrt tart fegyverben és lát el pénzzel a Nyugati-parton, Guiness-rekordot állítva fel ezzel az egy lakosra jutó rendőrök számában.
Bár a Fatah ma egy világi, demokratikus állam megalakításáról beszél, a szervezet az 1990-es években iszlamista, dzsihádista mozgalomként viselkedett. Több száz mecsetet épített és imámjaik a mártíromság és a zsidó, valamint a kereszténygyűlöletet terjesztették. E témák váltak a hivatalos PH-média állandó kliséivé, tömeggyilkos merényletekre uszítva és megmérgezve egy egész nemzedéket. Éppen a Fatah iszlamizálódása legitimálta a Hamaszt és nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a vallási szélsőségesek most megfosztották a PH-t eredeti hatalmától.
A pénzügyi visszaélések és az iszlám radikalizmus mellett a Fatah terrorszervezete, az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjai hajtotta végre a legvéresebb tömeggyilkosságokat az izraeli polgári lakossággal szemben. Többet, mint a Hamasz. Többek között azért is, hogy bizonyítsák: a Fatah nem adta el magát Izraelnek és az Egyesült Államoknak. Közvetlen kapcsolat van ugyanis a Fatahnak nyújtott izraeli-amerikai támogatás és az Izrael ellen végrehajtott gyilkos terror között.
Ehud Olmert a Hamasz gázai puccsát lehetőségként értékelte a palesztinok számára. Ez valóban így lehetne, de a megoldás nem az Oslóban megbukott politika újraélesztése.