Vissza a tartalomjegyzékhez

Pátkai Mihály
Ártatlanul
Százmillió dollár az FBI-ügynök helyett elítélteknek

Százmillió dolláros kártérítésre ítélte a bostoni kerületi bíróság a Szövetségi Nyomozó Hivatalt (FBI), miután bebizonyosodott: az FBI emberei feletteseik tudtával szándékosan juttattak börtönbe ártatlanul négy embert. A valódi gyilkos a hivatal hűséges besúgója volt - az FBI őt akarta védeni.

„Továbbra is fenntartom, hogy ártatlan vagyok. Nincs más mondanivalóm” - szóltak az 1990. május 17-én kivégzett Johnny Anderson utolsó szavai. 1976 óta 120 olyan személyt végeztek ki az Egyesült Államokban, akik utolsó szavaikkal is ártatlanságukat hangoztatták, bár többeknél a tárgyalások során előkerültek olyan bizonyítékok, amelyeknek fényében kérdésessé vált bűnösségük.
George Ryan, Illinois állam kormányzója egy éve felfüggesztette a halálbüntetések végrehajtását, miután kiderült: 1977 óta több halálraítéltet mentettek fel, mint ahányat kivégeztek. A halálbüntetéssel szemben érvelők szerint, ha csak egyetlen embert is ártatlanul ítélnek halálra, az az egész rendszert elfogadhatatlanná teszi.
Az Egyesült Államokban az elmúlt huszonnégy évben kivégzett 682 elítélt többségének bírósági tárgyalása idején nem álltak még rendelkezésre a csúcstechnológia eszközei, köztük a DNS-vizsgálatok, amelyek ugyan nem tették tökéletessé az ítélkezést, de bevezetésük óta jelentősen javítottak a hibaszázalékokon. A statisztikákat nézve ma már „csak” minden kétszázadik halálra ítélt emberről derül ki utólag, hogy nem kellett volna kivégezni.
De milyen okok vezethetnek egy ártatlan ember elítéléséhez? Az Innocence Project (Ártatlanság Projekt) elnevezésű jogvédő szervezet hét ilyen okot határoz meg: a szemtanúk tévedése, a DNS-vizsgálatok hiánya, a hamis tanúvallomások, a boncolási eredményekkel való visszaélés, a hatósági visszaélés, illetve egyes védőügyvédek hanyagsága.
A halálbüntetés mellett érvelők szerint azonban összehasonlíthatatlanul több ártatlan ember menekül meg a halálbüntetés elrettentő ereje miatt, mint ahányan áldozatául esnek a nem tökéletes rendszernek. Stephen K. Layson amerikai közgazdász 1985-ben végzett felmérése szerint minden egyes kivégzés átlagosan tizennyolc ember életét menti meg, mivel visszarettenti a potenciális elkövetőket.
A napokban reflektorfénybe került bostoni eset egyik főszereplőjét, Peter Limone-t is először halálra ítélték, emiatt harminchárom évet töltött börtönben, ebből négyet a kivégzésre várók között. Szerencséjére azonban a Massachusettsi Legfelsőbb Bíróság 1984-ben eltörölte a halálbüntetést, és mivel az igazságszolgáltatás malmai lassan őröltek, így Limone megmenekült.
Limone-t három társával együtt egy Edward Deegan nevű kisstílű gengszter meggyilkolásáért ítélték el 1967-ben. Az időközben nyilvánosságra hozott titkos FBI-dokumentumok alapján bizonyossá vált: a gyilkosságot az FBI egyik besúgója követte el, akinek a személyazonosságát védendő hárították a felelősséget a négy ártatlan férfira. A 73 éves Limone-t és egyik „bűntársát”, a 74 éves Joseph Salvati-t rehabilitálták, két társuknak azonban későn jött a felmentő ítélet: Louis Greco és Henry Tameleo már a kilencvenes években meghaltak a börtönben.
A 101 millió dolláros kártérítési összegből Salvati 29 millió, Limone pedig 26 millió dollárt fog kapni. A fennmaradó pénzt a két elhunyt elítélt családjának ítélte a bíróság. „Már lecsúsztam a gyermekeim születésnapjairól és diplomaosztóiról… - nyilatkozta keserűen Salvati, majd hozzátette: - Harminc év, és szándékosan tették. Nincs az a pénz, ami engem kárpótolhatna…”