A neokonzervatív táborhoz sorolt amerikai evangéliumi keresztényekről a
mozgalom támogatói és kritikusai is úgy tartják, hogy Izrael legelkötelezettebb
támogatói, akik politikai befolyásukat és gazdasági erejüket is felhasználják a
zsidó állam megerősítésére. A The New York Timesban az elmúlt hétvégén
megjelent egész oldalas hirdetés azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a kép
korántsem ennyire egységes. A felhívásban több befolyásos keresztény csoport
sürgette Bush elnököt, hogy a közel-keleti konfliktus rendezése során tanúsítson
„igazságosságot”, és kifejezték elkötelezettségüket a tervezett palesztin állam
létrehozása mellett.
2003-ban hasonló megosztottság volt tapasztalható az úgynevezett Béke-útiterv
kapcsán, amikor a hagyományos egyházak mellett több evangéliumi csoport is
támogatásáról biztosította a tervezetet, amely 2005-re helyezte kilátásba a
palesztin állam megszületését.
A levél egyik aláírója szerint az ötlet februárban merült fel az Amerikai-Iszlám
Világfórumon Katarban, mikor is olyan muszlim és amerikai diplomatákkal
találkoztak, akik nagy meglepetéssel fogadták, hogy léteznek olyan evangéliumi
hívők is, akik támogatják a palesztin állam létrejöttét. Ezért harmincnégy
evangéliumi vezető és aktivista úgy döntött, tollat ragad, hogy Bush elnököt a
tartós közel-keleti béke megteremtésére szólítsa fel. A levél szerzői között
több felekezet, valamint keresztény jótékonysági szervezet vezetője található,
mint például Gary Benedict, a Keresztény és Misszionárius Szövetség elnöke, mely
felekezethez kétezer gyülekezet tartozik, David Neff, a Christianity Today
újság szerkesztője, vagy Berten Waggoner, a hatszázharminc gyülekezetet tömörítő
Vineyard-mozgalom elnöke.
Berten Waggoner, az egyik aláíró
A szerzők felhívásukkal annak a „súlyosan téves felfogásnak” akarnak véget
vetni, mely szerint az összes amerikai evangéliumi keresztény ellenzi a
palesztin állam létrehozását. Azt azonban leszögezik, hogy Izrael mellett
állnak, de a zsidó állam iránt érzett szeretetük nem jelenti azt, hogy nem
fogalmazhatnak meg kritikákat. Véleményük szerint mind a zsidóknak, mind pedig a
palesztinoknak ezeréves joguk van Izrael földjéhez, és mindkét fél elkövetett
erőszakos tetteket. A levél arra az álláspontra jut, hogy csakis egy tartós
béke-megállapodás vethet véget a vérontásnak, valamint hogy mind a két oldal
számára életképes államot kell biztosítani. Ezért arra sürgetik a Bush-kormányt,
hogy tegyen meg mindent a tartós béke elérése érdekében. Az „útiterv” mellett
helyeslik Tony Blair volt brit miniszterelnök új szerepkörét is, aki a
nemzetközi közösség küldöttjeként fog fellépni a térségben.
Üzenetüket pedig nemcsak Bush elnöknek, hanem a muzulmán világnak is el
szeretnék juttatni, ezért a levelet arab nyelven a Közel-Keleten, valamint
Európában is terjeszteni fogják. Véleményük szerint fontos, hogy a muzulmán
világ megtudja, hogy az Egyesült Államokban nagy számban élnek olyan evangéliumi
keresztények, akik az „igazságos megoldás” hívei.
Más evangéliumi keresztény vezetők azonban bírálták a levelet, mely szerintük
tévesen képviseli az evangéliumi hitet. John Hagee, egy texasi megagyülekezet
vezetője úgy véli, a levél szerzői nem tükrözik a Bibliában hívő evangéliumiak
nagy többségét. Hagee, aki televíziós műsoraiban és könyveiben rendszeresen
felszólítja a keresztényeket Izrael támogatására és a Szentföldre történő
zarándoklatokra is, úgy véli, hogy a közel-keleti béke legnagyobb akadálya a
megfelelő tárgyalófél hiánya, hiszen Izrael szomszédjai nem ismerik el a zsidó
állam létezésének jogát. A San Antonió-i pásztor arra is kitért, hogy nem felel
meg a tényeknek az a megállapítás sem, miszerint a palesztinokat történelmi
kapcsolat fűzi a Szentföldhöz.
Az elmúlt években már volt példa arra, hogy egyes keresztény csoportok
Izrael-ellenes véleményt tettek közzé. Az egyik ilyen esetben gazdasági
bojkottra szólították fel az egyházakat világszerte, amit azzal indokoltak, hogy
Izraelt a volt dél-afrikai apartheid rendszerhez hasonlították. A mozgalom egyik
kiindulópontja az amerikai Presbiteriánus Egyház 2004-es gyűlése volt, mely
során „fokozatos szelektív tőkekivonást” kívántak életbe léptetni olyan
multinacionális cégek ellen, melyek „részt vesznek az izraeli illegális
megszállásban”. Az egyház álláspontja szerint a nagy-britanniai akadémiai
bojkotthoz hasonló elszigetelési akció nem Izrael ellen, hanem a palesztin
földek megszállása ellen irányul.