Szobota Zoltán
Modern idők a Suzukinál

„Arra az esetre, ha a meghívás elfogadásával élni nem kívánnának, a Magyar Suzuki Zrt. sajtó-helyreigazítás eszközével kíván élni” - invitálta szívélyesen lapunkat a japán cég jogi képviselője a héten megrendezett zártkörű sajtótájékoztatóra, miután a gyár vezetése korábbi cikkünk (Lázadnak az emberi robotok) több állításával sem tudott azonosulni.

Fotó: Németh Tamás

Az ügyvédi levél érvelése szerint lapunknak azért nem lehet objektív képe a gyárban zajló folyamatokról, mert semmilyen kapcsolatban nem állunk a Suzukival. Mindezért elsősorban nem peres úton kívánnak meggyőzni igazukról, hanem a tényleges vállalati körülmények bemutatásával. A médiaeseményen a cég szóvivője viszont már gesztusként aposztrofálta a meghívást, melynek során kitárulkoznak a sajtó képviselői előtt.
„Jó napot kívánok mindenki” - köszöntötte a gyár japán vezérigazgatója, Isao Ozawa az érdeklődőket, majd anyanyelvére váltott, mondván, úgy könnyebben megy majd a kommunikáció. De nem ment könnyebben, igaz, nem miatta, hanem a japán számrendszer miatt, amelynek magyarba ültetése meghaladta egy sajtótájékoztató kereteit. A milliárdos bevételeket és terveket firtató újságírói kérdésekre így a nyomtatott sajtóanyagból nyerhettünk kimerítő válaszokat.
Mint kiderült a vállalatnak az idei év első hat hónapjából vont mérlege alapján, a Magyar Suzuki Zrt. „toronymagasan felülmúlta korábbi teljesítményét”. 2006 hasonló időszakához képest az esztergomi Suzuki-gyár teljesítménye a gyártott darabszámot illetően 145 százalékos növekedést mutat, a 2007 első felében értékesített Suzuki gépjárművek száma pedig meghaladja a 116 ezer darabot. Ebből több mint 100 ezer darab az európai piacon talált gazdára, a gyár ugyanis rengeteg jobbkormányos autót készít, illetve szerződése van a Subaruval és a Fiattal is. A japán megavállalat 2008-ban 300 ezer darab gépjárművet kíván gyártani. Ehhez a meglévő 460 robot mellé további 200-at terveznek beüzemelni, és persze felveszik a működtetésükhöz szükséges „humán erőforrást” is.
Az egyik helyi érdekeltségű esztergomi lap munkatársa nem kis meglepetésre azt javasolta a japán vezérigazgatónak, hogy a város neve jelenjen már meg valahogy a következő típusok elnevezésében, ám Ozawa úr higgadtan fogadta az ötletet, és bár holtbiztos ígéretet nem tett, megfontolásra méltónak értékelte a kezdeményezést. Jelezte ugyanakkor: a japán-magyar barátság jegyében 2 millió üveg magyar bort és rengeteg Herendi porcelánt szállítanak Japánba, hogy „mindenki megismerhesse ennek a távoli országnak a kincseit”.
A háromszor 8 órás műszakokról kétszer 11 órás munkarendre történő átállás miatt aggódókat (melyről előző cikkünk is szólt) a személyzeti igazgató nyugtatta meg, hogy az beváltotta a hozzá fűzött reményeket. És valóban, a gyárlátogatás során néhol - talán jól megérdemelt ötperces szünetüket töltő - vidáman ücsörésző munkások tényleg nem úgy néztek ki, mint akiket kiborít a 11 órás munkanap.
A futószalagok mellé érve viszont érthetővé válik annak a neve elhallgatását kérő munkatársnak a problémája is, aki 10 óra állás, cipekedés és - szavait idézve -„robotetetés” után úgy érzi: havi 120 bruttóért kár lenne, ha idő előtt lerokkanna. A szalag ugyanis nem áll le, ám ha mégis, akkor mindenkit tekintélyes méretű transzparens emlékeztet: 1 perc kiesés a gyártásból, 2 millió forint veszteséget jelent a japán tulajdonosnak. A napi norma pedig legalább ezer autó 20 munkaóra alatt.