Vissza a tartalomjegyzékhez

Tamás Csilla
A megtakarítás nem kuporgatást jelent
– hangsúlyozza Éva Levente pénzügyi szakember

A magyarországi megtakarítási hajlandóságról szóló múlt heti cikkünkből világosan kiderül, hogy pénzügyeink tudatos szervezésével kapcsolatosan van még mit tanulnunk. Ha pedig az információk java része a birtokunkban is van, külön kihívás azok átültetése a gyakorlatba. Ez persze érthető, hiszen csak nagyon keveseknek adatott meg ebben az országban, hogy családi tradíciókra támaszkodva léphetnek ki ezen a területen. Az „ugartörés” szükségességéről, nehézségeiről kérdeztük Éva Leventét, a HOZAMHÁZ Befektetési Ügynökség és Hitelközpont ügyvezető igazgatóját, aki szerint a nyugati társadalmakban oly természetes öngondoskodás „mikéntjét” nekünk, magyaroknak szinte az alapoktól kell elsajátítani.

Rengeteget foglalkozunk manapság a pénzügyi nehézségekkel, ön még nem unja?
- Mindannyiunk könyökén jönnek ki azok a híradások, melyek szerint a magyar gazdaság válságban van, időszerű a kiadós reform. Véleményem szerint is csak így lehet felébreszteni Csipkerózsika-álmából az országot. Én inkább a kommunikáció minőségében látom a változtatás szükségességét, mint a „mennyiségében”. Arról a helyzetről, amiben ma Magyarország van, bűn lenne hallgatni, én is azt vallom, beszéljünk róla, amikor csak lehetőségünk van rá. Sőt, azt mondom, legyünk objektívek, tegyük félre hurráoptimizmusunkat - „dübörög a gazdaság” és társai. De azzal sem értek egyet, hogy a teljes kilátástalanságba sulykoljuk honfitársainkat, és azon versenyzünk, hogy melyikünk él rosszabbul, mert ezt ugyanolyan eltúlzottnak tartom, ellenkező előjellel.”
Ön szerint ki a felelős azért, hogy az emberekhez korrekt módon, lehetőleg érzelemmentesen jussanak el az információk?
- Nagy szerepe van a pénzintézeteknek abban, hogy a hitelmegoldások mellett a magyar piacon már meglevő - Nyugaton évtizedek óta működő - megtakarítási és befektetési konstrukciókat is megismertesse a magyar lakossággal. Ha ezek működési elvét, e megoldásokban rejlő lehetőségeket megértik az emberek, máris másként érinti őket, hogy az oktatás-, a nyugdíjfinanszírozás válságban van. Sőt, sokan rá fognak jönni arra, hogy sokkal nagyobb biztonságot teremthetnek meg maguk számára, ha öngondoskodó életre rendezkednek be. Ha a pénzügyi szakma képviselői a kommunikációban nagyobb hangsúlyt helyeznek a hitelekre, mint a megtakarításokra, valóban van aggódnivalónk, hiszen ez egyenes utat jelenthet a lakosság és így az ország eladósodásához. Óriási felelősségünknek érzem a megfelelő információáramlás biztosítását. A mi feladatunk tájékoztatni az embereket arról, hogy a megtakarítás nem egyenlő a kuporgatással, nem kell feltétlenül együtt járnia az értékvesztéssel, hiszen ha pénzünk jó helyen van és dolgozik, hosszú távon nem is kis hasznot hoz.
A jövőt illetően van még egy tényező, amivel kapcsolatosan mindig csak az aggodalmakat halljuk, egy esemény, amely Damoklész kardjaként lebeg felettünk…
- Értem, mire céloz… Ha jövőről beszélünk, valóban nem hagyhatunk figyelmen kívül egy fontos eseményt, ez pedig nem más, mint az euró-zónához való csatlakozás. Minden európai országban, amely tagja a monetáris uniónak, értékvesztéssel járt a nemzeti valuta megszűnése. Komoly anyagi problémát jelenthet majd ez a változás a családok életében Magyarországon is, de ha időben, például már most reagálunk erre a kihívásra, és megtakarításaink számára euróalapú konstrukciót választunk, a jelenleg erős forintnak köszönhetően akár még nyerteseivé is válhatunk a nagy félelemmel és fenntartásokkal várt történelmi változásnak.
Nagyon optimistának tűnik…
- Ha nem ragadunk bele a problémákba, hanem elkezdjük keresni a megoldásokat - egyéni szinten -, és úgy döntünk, levesszük a figyelmünket az állam problémáiról, amennyire csak lehet, önállósítjuk magunkat, még kellemes csalódások is érhetnek. Számos remek megoldás van már jelen a magyar piacon, akár az oktatás-, az egészségügyi vagy a nyugdíj-finanszírozást tekintve, de ugyanez elmondható a különböző befektetési termékekre is. Nagyrészt az alulinformáltság, a nagyfokú ismerethiány az oka annak, hogy az emberek kilátástalanul állnak szemben a jelenlegi gazdasági helyzettel. Főként a tradíciónkból fakad, hogy az államkassza állapota határozza meg családi kasszánkkal kapcsolatos gondolatainkat és érzéseinket. Természetesen nem arról beszélek, hogy nincsen összefüggés a kettő között, de meggyőződésem, hogy nincs akkora, mint amekkorának azt egy magyar ember látja.
Mit gondol, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy érzékelhető szemléletváltás történjen Magyarországon?
- Ahhoz, hogy a fejekben megtörténjen a változás, és megtakarítási kultúránk elérje a nyugat-európait, komoly erőfeszítésekre van szükség. Nem szeretnék jövendölésekbe bocsátkozni, de egy biztos: az „úttörő munka” java része még a szakemberek és a média előtt áll, de azért ne felejtsük el, hogy a felelősség csak részben az övék, hiszen a döntéseket az állampolgároknak kell meghozniuk.