Busa Viola
Életveszélyben
Templomok itt nem voltak, nincsenek, és nem is lesznek

Lapzártakor továbbra is kritikus annak a dél-koreai misszionáriusokból és segélymunkásokból álló csoportnak a helyzete, akiket július közepén tálib terroristák raboltak el Afganisztánban. A túszejtők megölték a küldöttséget vezető lelkészt és még egy tagot, és azzal fenyegetnek, hogy egyesével kivégzik a még életben lévő huszonegy - többségükben női - túszt, amennyiben az afgán kormány nem engedi szabadon a tömeggyilkosságokért bebörtönzött társaikat. A nemzetközi sajtóban megjelent kommentárok egy része a „tiltott területre behatoló” keresztény csoportot teszi felelőssé a tragikus fejleményekért, közben azonban megfeledkeznek arról, hogy míg a muzulmánok a nyugati társadalmakban szabadon gyakorolhatják vallásukat, szülőföldjükön - a politikai szempontból szövetségesnek tekintett államokban is - a külföldiek vagy a muszlim hitből kitérő hívők életveszélyben vannak, ha más vallást szeretnének gyakorolni.

Az afgán terroristák által kivégzett koreiai túszt, Bae Hyung-kyu koreai pásztort siratja édesapja és felesége (kis képünkön)

Szaúd-Arábiában az állam megalapítása, azaz 1932 óta nem romboltak le egyetlen templomot vagy zsinagógát sem - merthogy nem is épülhetett egy sem. Ahogyan Szultán bin Abdul Aziz koronaherceg egy 2003-as interjújában is megjegyezte: azok, akik gyülekezeteket akarnak létrehozni, „sajnos fanatikusok. Templomok itt nem voltak, nincsenek, és nem is lesznek.”
Az ország hivatalos vallása a mohamedán - törvény írja elő, hogy minden szaúdi állampolgárnak muzulmánnak kell lennie. A nem muzulmán vallások nyilvános gyakorlása tilos, amely szabálynak a betartását az „erkölcspropagáló és bűnmegelőző bizottság”, vagyis a vallási rendőrség ellenőrzi. Ez egy állami szerv, amelynek elnöke miniszteri státussal rendelkezik. Az ő tevékenységük „gyümölcse” volt az is, amikor 2002-ben egy lányiskolában kitört tűz során tizenegy kislány bennégett, mivel a fulladozó gyermekek a füsttel teli épületben levették szájuk elől a kendőt, és így az „erkölcspropagálók” nem akarták kiengedni őket. A vallási rendőrség fegyveres és fegyvertelen tagjai vigyáznak az utcákon arra, hogy az iszlám erkölcsöket a szaúdi és nem szaúdi polgárok nehogy megsértsék.
A nem muzulmán hívők a magánházaknál sincsenek biztonságban: rendszeresek a razziák és rajtaütések, amelyek során a keresztény istentisztelet tartásán „rajtakapott” híveket legjobb esetben „csak” deportálják, ha külföldiek, amennyiben azonban szaúdiak, akkor várhat rájuk börtön, korbácsolás, kínzás vagy végső soron akár kivégzés is.
A kilencvenes években az amerikai nagykövetségen még tartottak keresztény összejöveteleket, ezeket azonban a szaúdi kormány kérésére beszüntették. Az országban nem hozzáférhetőek a más vallásokról, illetve a vallási toleranciáról szóló weboldalak sem. A zavartalan üzleti kapcsolatokban érdekelt nyugati cégek készséggel asszisztálnak nyilvánvaló jogsértésekhez. 2006-ban a British Airways megtiltotta az egyik keresztény stewardessnek, hogy saját tulajdonú Bibliáját Londonban felvigye a Rijád felé tartó járatra, mondván, a könyv még akkor is megsérti a szaúdiak vallási érzékenységét, ha az a repülőgépen marad.