Zsurkán Mariann
Az Udvar áldozata
Hogyan lett Sisi a magyarok királynéja?

Idén nagyszabású rendezvénysorozat vette kezdetét országszerte. A hármas évforduló Erzsébet, az egykori osztrák császárné és magyar királyné emlékét idézi fel, aki éppen 170 éve született, 150 éve lépett először magyar földre, és 140 éve koronázták magyar királynévá. Tucatnyi regény, film, színdarab, intézmény, műalkotás próbált emléket állítani számára a mítosz és a valóság mezsgyéjén.

Magyarország valami folytán mindig is érzékeny volt a női példaképek iránt, az Erzsébet-kultusz is hazánknak köszönhetően született meg, melynek központja a gödöllői Grassalkovich-kastély. A magyarok királynéjaként aposztrofált Erzsébet önállóságával inkább egy magyar nőt testesített meg, mint a korabeli osztrák nőideál „Kinder, Küche, Kirche” hármasát. A világ legszebb asszonyaként már a 19. században megelőzte korát, emancipált nőként forgolódott a világban, a politikában, több nyelven beszélt: az angol, francia, olasz és cseh mellet magyarul is. Miközben alakja a magyar Szent Erzsébet legendájával forrt össze és a magyarok védasszonyaként, Patrona Hungariae-ként élt tovább a hunok emlékezetében, Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach bajor hercegnő inkább áldozat volt a csillogó bécsi „aranykalitkában”, mint irigylésre méltó királykisasszony.
Sisi a szó szoros értelmében foggal, körömmel született meg 1837. karácsony első napján Münchenben. Szülei unokatestvérek voltak: II. Miksa bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő házasságkötése szerelem nélkül indult. A családfő excentrikus életmódot élt: a világban utazgatott, kocsmákban rangrejtve citerázgatott, menyecskéket hajkurászott, állandó barátaival Arthurt és kerekasztal lovagjait játszott, míg neje csendesen tűrte férje bohém életvitelét. A gyerekek megszokták, hogy apjuk sosincs otthon, amikor hébe-hóba feltűnt, abbamaradt a tanulás, és irány az erdő, napokig bóklásztak és hancúroztak a bozótosban, amit az udvari életvitelébe is átmentett, nyolcórás sétáival őrületbe kergetve udvarhölgyeit.
A nyolcgyermekes család a legtöbb időt a possenhofeni kastélyban töltötte. A kor bigott felfogásával szemben a kézimunkázás mellett az olvasást is hasznos elfoglaltságnak tartották. Sisi Heine, Shakespeare, Homérosz műveit olvasta eredeti nyelveken. Verseit rendelkezése szerint csak a 20. században publikálhatták. Erzsébet 1853-ban passzióból kémiaórákat vett a müncheni egyetemen. Itt ismerkedett meg Liebig professzorral, aki a radikális fiatalító- és fogyasztókúrákat kedvelő Sisi kérésére egy speciális, hihetetlen mennyiségű húsból készített, állati vérrel dúsított erőlevesfőzetet írt elő neki - az úrhölgy legendás karcsúságát megőrizendő. Mindemellett Sisi férfiakat megszégyenítő módon tudott lovagolni, saját tornaterme korabeli „kondigépekkel” volt felszerelve.
Erzsébet nővérét, Ilonát szemelték ki a huszonhárom éves Ferenc József császár feleségének, így míg Nené a protokollórákkal kínlódott, addig Sisi hegyet mászott, lovagolt és pecázott a Starnbergi-tónál. Az eladósorban álló hercegnők egytől egyig felvonultak a jóképű császár előtt. Sisit csak azért vitték magukkal, hogy éppen ne otthon tébláboljon. A Wittelsbach család késve érkezett, így utazóruhában voltak kénytelenek megjelenni, és zavarukban egyedül a rátermett és szépséges Sisi volt képes felelni a császár kérdéseire, így el is dőlt a háztűznéző. Bár Sisi Ferenc József első unokatestvére volt, mégsem ez, hanem katolikus mivolta számított. A házasság jó partinak indult, így 1854 áprilisában az Ágoston-rendi templomban a mindössze tizenöt éves leány egyenesen a gyerekszobából került a trónra.
Az anyóssá előlépett Zsófia a fiatal meny minden lépését figyeltette, és neveltetésének hiányosságait is pótolta: a merev etikettszabályok mellett fújnia kellett Ausztria történelmét, a szövetséges tartományok nyelveit. Megszületett az első gyerek, akit természetesen Zsófi ángyiról neveztek el, majd jött a második, szintén lány, Gizella; csalódás, mindenki trónörököst várt. A gyereknevelést megtiltották Erzsébetnek, mondván, gyerek ne neveljen gyereket, mindemellett anyósa folyamatosan kritizálta fiatal menyét, kezében tartotta a dolgok irányítását, az a hír is járta róla, hogy ő az egyetlen „férfi” a palotában.
A megszeppent Erzsébet ekkoriban csupán párnájába és füzetébe vésett verseibe sírta fájdalmát és csalódottságát. Végszóra megszületett a trónörökös, Rudolf, aki szigorú és kegyetlen nevelést, kiképzést kapott. Erzsébet néhanapján láthatta csak gyermekeit, így 1857-es magyarországi útjukra is erőszakkal tudták csak magukkal vinni Zsófia lányukat, aki debreceni tartózkodásuk alatt tífuszban meghalt. A történtek hatására a fiatal anya nem állhatott meg önigazult anyósa előtt, és átadta neki a gyereknevelést. Erzsébet sajnálta, hogy férje nem egyszerű szabólegény, a korlátolt abszolutista gondolkodásmód, a szalonhiénák besúgásai, a sznob udvartartás és leginkább a két gyermek halála mély depressziót eredményezett. Valószínűleg lelkiállapota miatt alakult ki betegsége, amit Madeirán és Korfu szigetén kúrált. Itt önmagára talált, majd érett asszonyként tért vissza Európa legkonzervatívabb udvarába. Rádöbbent, hogy tulajdonképpen ő a birodalom első számú asszonya, így megújult szellemi erővel lépett fel gyermekei ügyében, és mivel anyósa nem szívelte a magyarokat a forradalom óta, Erzsébet mindent megtett, hogy a magyarok helyzetbe kerüljenek a politikai porondon.
Férje imádta Erzsébetet, ezért kérésére olyan liberalizációs intézkedéseket tett, mint a politikai foglyok idő előtti szabadon bocsátása vagy amnesztiában részesítése. Erzsébet átlagon felüli intelligenciájával, egészen kiváló politikai ítélőképességével non plus ultrának számított az európai közéletben. Elmondhatjuk, hogy többet tett az osztrák birodalomért, mint bármelyik másik asszony, kivéve természetesen Mária Teréziát. Az 1867-es kiegyezés után Andrássy Gyula közreműködésével még az év júniusában Magyarország királyi párjává koronázták őket a Mátyás-templomban. Koronázási ajándékként kapták meg az építőről elnevezett Grassalkovich-kastélyt a hozzá tartozó birtokkal, plusz százezer aranyat, amit a királyi pár a szabadságharc rokkantjai, özvegyei és árvái számára ajánlott fel. A Bécsben csak „magyar asszonynak” csúfolt Erzsébet negyedik gyermekét, Mária Valéria főhercegnőt a Budai Várban szülte meg.
A koronázást követően teljesen visszavonult a politikától, kizárólag az önmegvalósításnak élt: utazott, lovagolt, nevelte Mária Valériát. 1889-ben tragikus esemény, Rudolf fiának öngyilkossága sokkhatással volt rá. Bokáig érő haját levágatta, innentől kezdve csak fekete ruhában, mater dolorosaként Hohenembs grófné néven inkognitóban utazgatott. Megtanult görögül, és felépítette magának az Achilleion-kastélyt kedvenc hőse után. Házassága plátói levelezésben folytatódott, és nem titkolta, sőt protezsálta férje szeretőjét, Stratt Katalint. Genfben 1898. szeptember 10-én hajókirándulásra igyekezett, melynek során egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista az uralkodóház iránti ellenszenvtől vezéreltetve egy éles reszelővel halálosan megsebesítette.