Tihanyi Péter
Akik a pirulát megédesítik
Az új kormányszóvivők: Daróczi Dávid és Budai Bernadett

A kinevezése előtti években már a miniszterelnök szövegírója és a Kormányszóvivői Iroda vezetője volt. Milyenfajta együttmunkálkodást igényelt ez a feladat?

Fotó: Somorjai László

Daróczi Dávid (35 éves, katolikus hittanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem): - A vezető beszédíró alatt dolgozik három-négy szövegíró. Ők javaslatokat tesznek témákra és konkrét szövegekre is, majd a vázlatot a vezető szövegíró egyezteti a miniszterelnökkel és a kabinetfőnökkel, Gál J. Zoltánnal. A végső szó természetesen a miniszterelnöké, ami azért is jó, mert a miniszterelnök ebben is nagyon tehetséges.
Ez mennyi lojalitást feltételez?
- Sokat. Egy idő után az ember maga előtt látja, ahogyan a miniszterelnök beszél, látja a gesztusait, ismerem a hangsúlyait, szófordulatait, gondolatait. Ehhez, vagyis neki kell szöveget írni.
A lárifári, ejnye-bejnye szófordulatok is az önök munkáját dicsérik?
- Nem, ez „saját termés”.
Hol a határ e közös értékrendben?
- Természetesen két külön emberről van szó, akik nem feltétlenül gondolják mindenről pont ugyanazt. Mindig, minden munkánál az ember belső meggyőződése, értékrendje szabja meg, hogy mi az, amit vállalni tud. De ebből nincs gond, mert a miniszterelnök soha nem kérne olyat, amihez meg kellene magát erőszakolnia a szövegírónak.

Budai Bernadett (28 éves, politológus, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar): - Eddig a pálya széléről mint politikai elemző mondtam véleményt, most pedig Gyurcsány Ferenc és a kormány csapatjátékosává váltam. Felvállaltam értékrendemet; tanácsadóként, politikai elemzőként a nyilvánosság előtt az objektivitásra törekedtem, amiben gyakran a kormány kommunikációjának bírálata is benne volt éppen úgy, mint az ellenzékkel szemben megfogalmazott kritika.
Nem lehetséges, hogy olyan hatékonyan bírált, hogy beemelték szóvivőnek?
- Tudomásom szerint annak a teljesítménynek köszönhetem, amit a válogatáson, a castingon produkáltam. Ez pedig a kommunikációs készségről, a kamerák előtti szerepelni tudásról, a cikis kérdésekben való flott válaszadásról, a hitelességről, a beszédkészségről szól. Előző munkahelyemen politikai elemzőként a saját véleményem kinyilvánítása volt a feladatom, most pedig a kormány véleményének hiteles tolmácsolása.
D. D.: - Betti megmérettetett a piacon, és a húsz jelentkező közül a legjobbnak találtatott a visszanézett próbafelvételeken.
Ezt honnan tudja?
- Ahogy említettem, a MeH-ben dolgoztam, csak nem kormányszóvivőként. Láttuk Bernadett felvételeit, és azt mondtuk, nem kell tovább keresnünk, megvan a szóvivő.
Akkor már lehetett tudni, hogy ön lesz a szóvivőpáros férfi tagja?
- Gyanítható volt. Akkor már egy ideje ugyanezt csináltam, mint most is, csak akkor még a Kormányszóvivői Iroda vezetőjeként.
Mit várnak leginkább önöktől, mi a legfontosabb feladatuk?
B. B.: - Azt, hogy a valódit mutassuk, amit gondolunk is, ami a meggyőződésünk szerint igaz és hasznos. Meggyőződésem szerint az álarcot, a képmutatást különben is nehezebb átnyomni a kamerán úgy, hogy a hitelesség látszatát keltse. Az ilyen szándék mindig le is lepleződik. Elvárásként fogalmazódik meg velünk szemben továbbá az is, hogy tolmácsoljuk, emberi nyelvezetre fordítsuk a kormány döntéseit. És megértessük a miérteket is.
Milyenfajta szaktudás kell ehhez?
- A kommunikáció minden formájában (írott és elektronikus média, a kormánytagok kommunikációja) otthonosan kell mozognunk; a nap huszonnégy órájában, a hét minden napján elérhetőnek kell lennünk; tudnunk kell, hogyan lehet összegyűjteni az információkat azoktól a szakértőktől, akik szintén egy „másik” nyelven, adott esetben például a jog vagy a közgazdaságtan nyelvén beszélnek.
Valószínűleg nem jó helyen teszem föl a kérdést, de miért kötelező egy kormányhatározatot, egy szakértői véleményt, egy jogi állásfoglalást úgy megfogalmazni, hogy az emberi fogyasztásra alkalmatlan legyen?
- A jogi nyelv nehezen érthető szaknyelv, amit nekünk tiszteletben kell tartani.
Másképp kérdezem: miért nem lehet olyan magától értetődő egyszerűséggel tálalni és leírni a politikát, mint ahogy Öveges József tette azt a fizikával, vagy Leonard Bernstein a komolyzenével? És folytathatnám.
D. D.: - Mert kevés emberben van meg az a képesség, hogy mindenki számára érthető legyen.
Hogyan tudják naprakészen a miniszterelnök állásfoglalását, véleményét az akkor történtekről?
- Úgy, hogy a kabinet vezetőivel közösen minden reggel találkozunk a miniszterelnökkel, és végigbeszéljük, milyen témák, felvetések várhatók aznap. Elmondja a véleményét az összes szóba jöhető ügyről, a reagálásaiból kiderül, mi a véleménye erről vagy arról a helyzetről, mit tart jónak, elfogadhatónak, és mit nem. Ilyen módon idővel rá lehet érezni a másik politikai ízlésére, meg lehet tanulni, hogyan gondolkodik, és hogyan viselkedik rázósabb szituációkban. Most is a szokásos reggeli megbeszélésről jöttünk, azért késtünk pár percet.
Mi van akkor, ha hirtelen adódik egy olyan botrányszagú helyzet, ami váratlanul éri önöket, ami még véletlenül se jött szóba, és balhé lévén, két perc múlva reagálniuk kell valamit? Ilyenkor hogyan tudják, mit válaszolna a kormányfő?
B. B.: - Ilyenkor felhívjuk a mobilján. De mivel tudja, hogy csak olyankor hívjuk, ha valóban fontos esemény van, feleslegesen soha, azonnal felveszi. Ha pedig nem tudja, visszahív két perc múlva.
Mikor Deutsch Für Tamás egyik reggel leideggyengézte Gyurcsány Ferencet, mint aki elmeorvosi ápolásra szorul, felhívták a kormányfőt a válasszal kapcsolatban?
D. D.: - Ebben az esetben nem kellett, mert ez nem volt váratlan, előzmények nélküli „akció” a Fidesz részéről. Sajnos ez egy folyamat. Biztos emlékszik arra, amikor a tavalyi kampányban Deutsch-Für Tamás egy integetésből kimerevített kép alapján próbálta meggyőzni az embereket, hogy „Magyarország miniszterelnöke bemutatott az országnak…” Aztán Szilvásy minisztert kezdték támadni beteg öccsével. Van egy olyan szint, ami alá az ember nem megy, de az elmúlt hetekben, hónapokban kénytelen volt megtanulni az ember, hogy mit kell csinálni, ha a Fidesz nem tartja be az alapvető erkölcsi normákat sem.
B. B.: - Ez túlment minden határon, ez nem politika, ez egy aljas kommunikációs trükk, amire nem érdemes válaszolni sem.
Hogyhogy a „manöken” Demcsák Zsuzsa balul sikerült szóvivővé emelése előtt ön nem jött szóba?
D. D.: - Ez egy tévedésen alapul, hiszen a kormányfő rátermett kormányszóvivőt keresett, aki a kamerák és a vakuk villogása között is természetesen viselkedve, közvetlenül el tudja mondani a kormány politikáját. Ami ma sokkal nehezebb feladat, mint valaha, mert olyan intézkedéseket kell közérthetővé tenni, amelyek fájnak sokaknak. Az eredeti kérdésére válaszolva: akkor még nem is akartam volna kormányszóvivő lenni, azóta változott meg a helyzet.
Miért nem vállalt szerepet akkor, és miért vállalt most?
- Bennem is élt az a prekoncepció, amit ön is megfogalmazott, vagyis hogy egy „szépfiúnak” könnyebben megy ez a munka. Nyilván fontos az első benyomás, amit az ember fizimiskája tesz a másikra. De azt remélem, hogy a második, harmadik körben az is számít, hogy mit mondok és hogyan. Így a végén talán még jóképűnek is látnak majd. (nevet)
Hogyan tudják olyan fokon megérteni a kormányülésen elhangzott rendeleteket, hogy azt a következő kanyarban már érthetően „le is tudják fordítani”? Ennyire empatikusak, vagy ennyire eggyé forrtak az ott hozott rendeletekkel, törvényekkel?
B. B.: - Maximálisan bevonnak minket a döntéshozatal folyamatába.
Azaz a döntés meghozatalába?
- Természetesen nem, hiszen mi nem hozunk, nem is hozhatunk döntéseket. De beleláthatunk a folyamatba. Nemcsak a kormányüléseken vagyunk ott és tehetünk fel kérdéseket, de a kormányülések előkészítőin is, és jelen vagyunk a döntéshozatal minden fázisánál. És jegyzetelünk.
D. D.: - Mire a törvény elfogadásra kerül, mi már hetekkel előtte foglalkozunk vele, ez komoly előnyt jelent azokkal szemben, akik akkor szembesülnek vele először.
Kik nevében nyilatkozhatnak?
- A kormány és a miniszterelnök nevében.
Mennyire kell hogy maximálisan elkötelezettek legyenek a miniszterelnökkel, politikájával, személyével, személyiségével kapcsolatban?
- Nem kell, csak másképp nem működik.
Úgy tudom, hogy teológiai diplomája is van.
- Nappalin kezdtem a teológiát, de levelező tagozaton fejeztem be, és ott is diplomáztam. Sőt, egy ideig jezsuita szerzetes akartam lenni, mert éreztem magamban elhivatottságot.
Kár vagy hála Istennek, hogy nem lett az?
- Más úton járva, más eszközökkel, de ugyanazt a dolgot szolgálom, legyen az teológia, újságírás vagy kormányszóvivőség.
Hogyan látja teológusként a Fidesz, a jobboldal úgymond vallásosságát?
- Tévedés, hogy a jobboldal a kereszténység letéteményese, mint ahogy az sem igaz, hogy a baloldal szükségképpen ateista.
Van üzenete annak, hogy roma létére a Magyar Köztársaság kormánygépezetének a tagja?
D. D.: - Hogyne lenne üzenete annak, hogy a rendszerváltás után tizenhét évvel van egy kormány, amelyikben fel sem vetődik, hogy egy fontos pozíciót azért ne töltsön be valaki, mert cigány. Magyarország ebből a szempontból is fejlődik. Sok ilyen apró dologból, élményből, érzetből áll össze végül az emberben az az érzés, hogy jó itt élni. Remélem, hogy ezt az üzenetet a romák is érteni fogják, és lesznek olyan srácok meg lányok, akik erőt merítenek ebből, és megküzdik a saját maguk harcát a kitörésért.