Makki Marie-Rose, Gesztesi Márta
Próbálj meg lazítani

Újra nyaralunk. Persze már aki, hiszen honfitársaink kétharmada nem jár nyaralni, legfeljebb a hosszított hétvégéket részesíti előnyben. Sok nálunk a munkaholista is - ők azok, akik nem képesek leállni, s ha balsorsuk egy üdülőhelyre veti őket, szabályos elvonási tüneteket produkálnak. Ha egész évben megy a feszített hajtás, akkor két hét pihenés eleve nem biztos, hogy meghozza a várt hatást, akár bele is betegedhetünk a leállásba - figyelmeztetnek a szakemberek. Magyarországon a pihenés kultúráját csak most tanuljuk - itt az emberek egyfolytában felpörgetett életre vágynak, a cél sokaknak ma nem annyira a pihenés, sokkal inkább a szórakozás.

„Magyarországon az embereknek - már akinek van munkája - rengeteget kell dolgozniuk ahhoz, hogy egy elfogadható életminőséget produkáljanak. Így ma a pihenés egyenlővé vált az életmentéssel” - mondta el lapunknak Kiri Edit pszichológus. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy az állásféltés miatt a magyarok lassan betegállományba is csak akkor mennek, ha a mentő viszi őket: idén 10 százalékkal tovább csökkent a táppénzes napok száma. Honfitársaink nyaralási szokásairól több vizsgálat is készült az elmúlt években, s nagyjából mindig ugyanaz volt a helyzet: az emberek közel fele nem megy nyáron szabadságra. Legalább ötéjszakás főnyaralásra a magyarok harmada utazik el, egyötödük pedig otthon tölti szabadságát. Nagy divatja lett ugyanakkor a hosszított hétvégéknek.
A magyarok uniós viszonylatban is munkamániásoknak számítanak, de ez nem pusztán egzisztenciális félelmek szülte kényszer, hanem annál súlyosabb jelenség: a pénz hajtása nálunk elvi meggyőződésből vállalt, önkéntes robot is. A magatartáskutatók szerint honfitársaink eléggé önbizalom-hiányosak, óriási bennük a bizonyítási vágy, ami leginkább az anyagi javak halmozásában ölt testet. „A szabadidő eltöltését is gyakran presztízselvárások irányítják: felkapott üdülőhelyek, nyüzsgés, szórakozás, virítás a lényeg, minek folytán soha sincs nyugta a dolgozónak” - erősítette meg kérdésünkre Fialáné Szabó Judit, a Nyírő Gyula Kórház pszichológusa. Mint mondta, sajnos nem tapasztal ezen a téren változást, az emberek felpörgetettebb életet élnek, mint valaha, és képtelenek lefékezni. A hajtás aláássa a magánéletet, s innentől fogva dupla okuk van a munkába vagy a szórakozásba való menekülésre. Szinte rettegnek az ingerszegény helyzetektől, amelyekben teljes tétlenségre - netán a személyes problémák rendbetételére - vannak ítélve.
Márpedig a kiegyensúlyozott magánélet az alapja mindennek. Kiri Edit szerint a legjobban feltöltődni pont a családban lehet: „Rengeteg olyan lehetőség van a hétköznapi életünkben, ami szinte nem kerül semmibe, és nagyon sok lelki erőforrást lehet belőle gyűjteni - mondja. - Ilyen a család, az együttlét öröme, amit sokan nem becsülnek meg, pedig valódi egészségforrás, és jókora egészségvédő hatása is van. Nincs annál pihentetőbb dolog, mint amikor összeül a család egy jót beszélgetni. Legalább a hétvégéken legyen egy közös ebéd, amikor érezhetővé válik az összetartozás, ami semmivel össze nem téveszthető biztonságot adó erő.”
„A mai hajszolt életmódban sajnos keveseknek van ideje beszélgetni, odafigyelni egymásra. S ahol ez nincs meg az év többi szakaszában, ott a meghittség nehezen fog létrejönni a nyaralás ideje alatt, amely így könnyen válik a nagy összeveszések időszakává” - állítja Fialáné Szabó Judit. Ráadásul mindmáig úgy érzik az emberek, hogy állandó kontroll és kritika alatt zajlik az életük, így maguk is hajlamosak kritikusan, kontrolláló módon viszonyulni a környezetükhöz. A vélt és valós elvárásoknak való megfelelési kényszer, az ebből adódó stressz nem könnyen oldódik fel a vakáció alatt. A kikapcsolódáshoz valóban szükségünk van élményekre, de nem feltétlenül úgy, ahogy például a média szuggerálja azt belénk napi huszonnégy órában. Sokan a szabadságuk alatt is agyonhajszolják magukat, feszített a ritmus, népszerű városokat rónak napi tizennégy órában. Honfitársaink mintha ez alatt a röpke időszak alatt akarnák magukat kárpótolni mindenért, amit az év során elszalasztottak. Ha úgymond kiengednek, azt is hajlamosak végletes formában tenni: esznek, isznak, mulatnak - végkimerülésig.
„Vigyázat: a felpörgetett élettel járó stresszből nem könnyű gombnyomásra kikapcsolni, sokan képtelenek is leállni - figyelmeztet a szakember. - Vagy ha mégis, a szervezet észleli a hirtelen és drasztikusan lecsökkentett igénybevételt, csökkenhet az immunitás, s ilyenkor, éppen nyaraláskor üthetnek be különféle problémák: álmatlanság, allergia, depresszió, de nem ritka az infarktus sem. A szervezetünknek ugyanis rendszeres időközökben lenne szüksége pihenésre: naponta, hétvégenként, háromhavonta, évente egyaránt.”
„Van az a bizonyos önszabályzós vasaló vagy kávéfőző, amely mielőtt »túlhasználódna«, átkapcsol egy kis pihenőszakaszra, majd később újra dolgozik tovább - magyarázza kérdésünkre Kiri Edit. - Ez az, ami sajnos hiányzik az emberek magatartáskultúrájából. Ezt nevezik »egészségmagatartásnak«. A magyar társadalom egészségmegőrzése érdekében ismét meg kell tanítani az embereknek ezt a mentalitást, mert fontos szerepet játszik a betegségek megelőzésében és az életminőség javulásában. A Magatartástudományi Intézetben komoly szakmai stáb foglalkozik ezzel a területtel.”
A nyugati emberek életében - velünk ellentétben - a hangsúly már régóta áttevődött a munkáról a szabadidőre, a feltöltődés, a „rekreáció” különféle formáira, amelynek előnyös hatásait a munkaadók zöme is felismeri és támogatja. Franciaországban például a pihenésnek sajátos kultúrája, szabályos művészete alakult ki: az emberek minden körülmények között szakítanak maguknak időt arra, hogy ráérősen diskuráljanak a parkokban, kávézókban, piknikezzenek a Szajna- parton, görkorizzanak, kocogjanak a parkokban, vagy a pétanque nevű utcai golyójátékot űzzék feltétlen odaadással.
„Az ember a mindennapi tevékenysége során gyakran érzi, hogy szüksége lenne olyan időtöltésre, amikor nincs kötelezettsége, szabadon azt tesz, amit akar, akár a »semmittevést« is választhatja” - véli Szabó József, a Szegedi Tudományegyetem docense. Sajnos a magyar társadalom értékrendjében a szabadidő igénye nagyon gyakran együtt jelent meg a semmittevéssel, ami társadalmilag elítélendő tevékenység volt hosszú ideig. A politikai-gazdasági körülmények változásával, az anyagi igények növekedésével, a kényszerű sokadik gazdaság megjelenésével az egyén napi, heti és éves kényszerű elfoglaltságában szinte teljesen megszűnt a szabadidő, így annak értéke sem volt az egyén számára megfogható. Nem volt példa és érték a semmittevő, kocogó, önmaga szórakoztatására mozgó, rekreálódó ember.
Szabó József úgy látja, hogy szerencsére elindult valami változás Magyarországon is. A városokban megjelentek a futó, kocogó vagy kerékpározó emberek, soha nem látott méretekben indultak el a magyarok síelni, és tanultak meg teniszezni.