Bakó Zoltán
Valami nem stimmel
Az út új, a panama régi?

Felemásan épülnek az útjaink: túl drágán, túl lassan, túl átláthatatlanul - legalábbis ez következtethető ki az Állami Számvevőszék jelentéséből.

Fotó: Somorjai László

Tavaly 117,7 km autópálya és 19,5 km főút épült, amely 143 milliárd forintunkba került. Az idén pedig közel 150 km gyorsforgalmi út épül - legalábbis a tervek szerint. A számvevőszéki jelentés nyugtázta, hogy jó hír az, hogy minden vizsgált tenderen valóban a nyertes ajánlat volt a legolcsóbb. De nyugtázta azt is, hogy az indulók árai között csupán 1-4 százalék különbség volt, azaz a „spórolás” igen csekély! Felmerül egy ilyen „szoros” verseny láttán a kérdés az avatatlan emberben is, hogy vajon nem volt-e az indulók között ez valamilyen módon megbeszélve? Mondván, ne „adjon” be túl olcsó ajánlatot egyikünk sem, hogy bőséges profit maradhasson, hiszen kevés az induló a sok munkához képest, így jut elég mindannyiunknak, s emiatt nem szabad „nagyon” lenyomni azokat a vállalási árakat! Ez valóban így lett 2006-ban is, a 10 különböző munkára összesen 7 pályázó jelentkezett, és „jutott” munka végül minden pályázónak fővállalkozóként, volt, akinek több is. Ezen felül pedig „természetesen” még egymás alvállalkozóiként is dolgoztak. Nem is volt olyan régen, közel két éve, amikor a Gazdasági Versenyhivatal árkartell gyanúja miatt rekord összegű, összesen hétmilliárd forintos bírságot vetett ki autópálya-kivitelező cégekre.
De a Gazdasági Minisztérium vezetőjét, Kóka Jánost büszkeség tölti el, amikor az árversenyről fogalmaz: „…az autópálya-építési szabályok egyszerűsítésével és a verseny szélesítésével lehetővé válik az autópálya-építés költségeinek racionális csökkentése, az M7-es autópálya Balatonkeresztúr-Nagykanizsa közötti szakaszára kiírt tenderen a mérnökárhoz képest 40 százalékos megtakarítást lehetett elérni.” Most már csak az a kérdés, hogy vajon miért nem lehetett már korábban elérni ekkora mértékű csökkentést?
Nem véletlenül kavart nagy-nagy port Dávid Ibolyának a választási csatazaj hevében közel másfél évvel ezelőtti kijelentése az autópálya-építésekről, amikor arról „gondolkodott hangosan”, hogy információi szerint a két nagy párt 70-30 százalékos arányban osztja el az autópálya-építések normál vállalási ára felett keletkezett extraprofitot. Mert ahol 40 százalékos árcsökkenést lehet elérni pusztán jobb szervezéssel és jogszabályi környezettel, ott valóban valami nem volt korábban rendjén! Nem véletlenül támadták 2005 nyarán Demszky Gábort és csapatát is, amikor jobb szervezésre és „a verseny szélesítésére” hivatkozva ők is arról a csodáról számoltak be, hogy érdekes módon 40 százalékkal alacsonyabb árajánlatok érkeztek be a korábban megszokottaknál. „Ennek örömére” végre neki is álltak a másfél évtizede húzódó nagyszabású útfelújítási tervük végrehajtásának, ami azóta is tart. 
A számvevők megemlítették a kötbérezést is, pontosabban annak hiányát. Mert hiába vannak a szerződésekben bőven erről szóló passzusok, hiába vannak több hónapos csúszások a kivitelezők részéről, hiába fenyegeti őket emiatt akár 30 százalékos kötbér - ennek ellenére egyetlen egyszer sem kellett fizetniük ilyen jogcímen 2006-ban! Talán azért nem, mert a megbízó, a magyar állam is sorozatban vétette az adminisztratív hibákat, nem adta kellő időpontban át a területeket, nem végzett időben a kisajátításokkal, régészeti feltárásokkal, hatástanulmányokkal stb. Így pedig könnyen viszonttámadható, s ennek az eredménye csakis az alacsony hatásfokú számonkérés lehet(ett). Így megint csak igazat kell adnunk a GKM közleményében szereplő megállapításnak, miszerint végre „fényes jövő” vár ránk, hiszen a tárca e hónap végéig ez ügyben az illetékesek elé kíván letenni egy komplex intézkedési csomagot. De miért kellett erre ennyit várni?