Vissza a tartalomjegyzékhez


Az operafesztivál fantomjai

Tisztelt szerkesztőség!
Könnyen elképzelhető, hogy reakcióm - lévén az előadás már lezajlott - aktualitását veszítette, az olvasására fordított idejüket így duplán is köszönöm.
Gyakorlott Therion koncertlátogató vagyok, ezért ez ügyben kiterjedt tapasztalatomra hagyatkozva, ezúton is szeretném megnyugtatni Önöket, hogy a cikkükben vélelmezett „kiterjedt szektahálózat” ezeken az eseményeken nem képviseltette magát, én ebből - lehet, optimista módon - annak nemlétére következtetek.

Nem terhelném Önöket az életemet érintő felesleges részletekkel, de szükségesnek tartom kijelenteni - szavahihetőségemet az Önök szempontjából alátámasztandó -, hogy soha nem vettem részt „sátánista“ szertartáson, nem ittam vért, és egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy a „Sátán”-t mint olyat imádnom kéne. Ugyanezt teljes bizonyossággal állítom rengeteg koncertlátogató barátomról és ismerősömről.
Elhiszem, hogy a cikk íróját felháborítják az együttes szövegei, valamint azt is, hogy nem szeretné, hogy a fiatalokat ilyesfajta ideológiák befolyásolják. Egyet nem értek vele, de megértem.
Ami miatt mégis billentyűzetet ragadtam, az az egyszerű tény, hogy nem lehet egy ideológia alapján - felteszem az adott művek ismerete nélkül - egy zenéről, könyvről, sőt bármiről, ami az alkotói szabadság tárgykörébe tartozik, helytálló véleményt formálni. Az ideológiáról lehet. Az alkotásról nem. Könnyen beláthatják, hogy hasonló féltés vezetett sok könyvégetőt a történelem folyamán, és a nem túl távoli múltban hasonló okok miatt már kiadásra sem kerültek bizonyos művek.
Kérem, ne kívánják vissza!
Tisztelettel: pHsF

Tisztelt Olvasónk!
Mivel írásom számos bírálatot váltott ki különböző internetes fórumokon, magazinokban, ezúton szeretnék néhány félreértést tisztázni.
Christofer Johnsson gitáros jelenleg is annak a Dragon Rouge elnevezésű, nemzetközi okkultista szektának a tagja, amelynek alapítója a Therion házi szövegírója, Thomas Karlsson, s amely tényleges fekete mágiát folytat svédországi, olaszországi, németországi, lengyelországi és csehországi szervezetein keresztül. Úgy gondolom, ily módon helyes az a megállapítás, hogy az említett szekta tanainak legismertebb népszerűsítője maga a Therion zenekar.
Maximálisan egyetértek az alkotói-, szólás- és vallásszabadságról alkotott nézeteivel, így semmi sem áll távolabb tőlem, mint a könyvégetés vagy a hatósági tiltás gyakorlatának a visszasírása. Viszont én is élni kívánok a véleményszabadság biztosította lehetőségemmel, és kifejezni nemtetszésemet a Therion hitbeli meggyőződésemet sértő szövegvilágával kapcsolatban.
Legvégül és legfőképp, mint adófizető állampolgár nehezményezem, hogy adóforintjainkat a kereszténységet sértő ideológiák terjesztésére fordítják, ráadásul mindezt az „opera műfaj ifjúság körében történő népszerűsítése” címén teszik. A Therion-koncertek megrendezésének, amennyiben fizető kereslet vagy üzleti szponzoráció van rá, természetesen semmi elvi akadálya nincs. Feltételezve a szervezők jóhiszeműségét, remélem, hogy a jövőben nagyobb körültekintéssel járnak el az államilag támogatott kulturális rendezvények fellépőinek megválasztása során.
Szívélyes üdvözlettel: Göndör Ottó