Uram!
Én nem sajnálom, hogy Kosaras Péter Ákos már nem az iskola tanára, ám nem abból
a szempontból, amit Ön fontosnak vél.
Már két gyermekem érettségizett a Prohászkában, a harmadik jövőre fog.
Biztosan állíthatom, hogy semmilyen szélsőséges nézet, vélemény, indulat nem
jelenik meg az iskolában. Sőt, nagyfokú toleranciával kezelik a más véleményt,
hiszen ennek az iskoláinak a tanulói is sokféle családból érkeznek, nem csak
felekezeti, de politikai hátterüket tekintve is.
Én nem bánom, ha szeretné a sajtó felderíteni az igazságot, a valódi
eseményeket, de kérem, hogy Kosaras Péter Ákos viselt dolgait ne általánosítsák,
ne mossák egybe a tanári kart, a szülőket és a diákokat, mert nagyon sokfélék
vagyunk.
Kérem, hogy igazi újságíróként toleránsan, objektíven írják meg tudósításaikat.
Tisztelettel: Pálfi Katalin szülő
Kedves Pálfi Katalin!
Nem kívántam egybemosni a tanári kart Kosaras Péter Ákossal, ám többszöri
(személyesen, telefonon és e-mailen keresztüli) próbálkozásom ellenére sem volt
hajlandó nyilatkozni sem az igazgatónő, sem az igazgatóhelyettes, sem senki.
(Kivéve azt a két-három tanárt, akiket ezek után az utcán voltam kénytelen
„leszólítani”, ám ők is egyöntetűen Kosaras Péter Ákos mellett foglaltak
állást.)
Mindebből arra a következtetésre jutottam, hogy a tanári kar számára nem jelent
problémát Kosaras Péter Ákos vonzódása a náci hagyományőrzéshez. Ez szerepel
cikkemben, s ezt ma is fenntartom.
Emlékeim szerint a szülőkről egy szót sem írtam, a diákokról pedig csak annyit,
hogy semmire nem kívántak válaszolni.
Üdvözlettel: Szlaszánszky Ferenc