Észak-Bácska legkisebb, de egyben legszebb kisvárosa Palics. A magyar-szerb
országhatáron átkelve egy rövid utazás után, ha letérünk az autóútról, elérjük
azt a régi üdülővárost, ahol mindenki talál magának látnivalót. Aki az
építészetet szereti, élvezheti a magyar szecesszió stílusában épült mesebeli
kastélyokat idéző épületeket, aki pedig a fűt-fát, bogarakat és természetesen a
vizet, szintén nem tud unatkozni.
Fotó: Béres-Deák Krisztina
Az első írásos dokumentum a településről még Mátyás királytól származik, aki
édesanyjának ajándékozta ezt a területet - igaz, akkor még pusztaként szerepelt
az ingatlan-nyilvántartásban. Azóta már sok víz került a Palicsi-tóba, és a 7 km
hosszúságú tó körül igazi üdülőváros alakult ki a rákövetkező pár száz évben.
Jellegzetes épületei a Víztorony, a Vigadó, a Női fürdő, a Zene pavilon, amelyek
elszórtan találhatóak a tavat körülvevő erdő területén. A frissen felújított
villák (Lujza, Bagolyvár) tetejét színes zsolnai kerámiából készült cserepek
ékesítik.
Palicson érdekesen keveredik a balkán és a régi letűnt polgári világ hangulata,
amiről a női fürdő teraszán elfogyasztott kávé után győződhetünk meg igazán.
A tó mellett elsétálva és a táblákat követve juthatunk el a palicsi
állatkerthez, ahol az elmúlt időben öt kisoroszlán, egy kisteve és egy jegesmaci
látta meg a napvilágot. Az állatkertben dínárban kell fizetni a belépőt, amihez
euró beváltásával juthatunk hozzá. Eurót a bankban váltanak, forintot csak nem
hivatalosan lehet váltani. A megfelelő ember felől az üzletsoron kell
kérdezősködni.
Palics után, ha még marad idő és kedv, ellátogathatunk a közeli Szabadkára is.