Gazdálkodj okosan

A bankok, biztosítók, tőzsdék, különböző pénzintézetek világa az átlagember számára igen rejtelmes, misztikus közeg, pedig egy olyan eszközért (pénz) vannak, amelyet már egy kisiskolás is nap mint nap teljes természetességgel használ. Hogy ennek mégis mi az oka? Talán a tudatlanságból származó félelem és bizalmatlanság, amely ebben az esetben sem jó tanácsadó. Cikksorozatunk e heti részében azokat a jól, illetve kevésbé ismert megoldásokat járjuk körül, melyek segítségével megtakarításaink biztonságba helyezhetők, sőt növelhetők.

A kispárnás lehetőségről bizonyára mindenki hallott már, hamar végiggondolta előnyeit és hátrányait, úgyhogy e - mindenképpen említésre méltó, ám messzire nem vezető - megoldáson hamar lépjünk is túl.
A bank nyújtotta szolgáltatások már sokkal inkább figyelemre méltóak, vegyük is górcső alá, mi történik megtakarításainkkal, ha bankban kívánjuk elhelyezni. A legegyszerűbb „befektetési” forma a bankbetét. Amikor a bankba tett pénzt lekötjük, tulajdonképpen arról nyilatkozunk, hogy milyen hosszú ideig nem fogjuk kivenni a pénzünket. Három sarkalatos kérdés merül fel a betétként elhelyezett pénz kapcsán: Mekkora a betét összege? Mennyi időre szól a lekötés? Mekkora kamatot várhatok? Ez utóbbit a lekötött összeg nagysága, valamint a futamidő nagyban befolyásolja. A sávos vagy lépcsőzetes kamatozású bankbetét előnye, hogy biztonságos, hiszen minden kockázatot a bank vállal, azaz ha csődbe jut is, köteles a kamattal növelt betéti összeget kifizetni. E kockázat fejében azonban jóval kevesebb hozamot ígér, mint például a tőkepiac fontos szereplői, a befektetési alapok.
Leegyszerűsítve a befektetési alap jogi személyiséggel rendelkező vagyontömeg, amelyet az alap kezelője a befektetők érdekeit szem előtt tartva kezel. Mielőtt bárkiben is felmerül egy halvány bizonytalanság, hogy mi arra a garancia, hogy valóban a befektetők érdekében jár el, egy kézenfekvő válasszal hamar túlléphetünk e kérdésen: a befektető és az alapkezelő érdeke egy az egyben megegyezik, hiszen a hozamon százalékos arányban osztoznak.
Ha megtakarításainkat befektetési alapoknál helyezzük el, azaz egy közös vagyontömegbe fizetjük be, mi is az alap tulajdonosaivá válunk. Ez gyakorlatilag az alap befektetési jegyeinek a megvásárlásával történik, melynek során egyben megbízzuk az alapkezelőt, hogy pénzünket a kezelési szabályzatban foglalt befektetési céloknak megfelelően kezelje: állampapírokba, kötvényekbe, részvényekbe vagy ingatlanokba fektesse be. A bankbetéttel ellentétben ennél a befektetési formánál ugyan kockázatot vállalunk (mivel a befektetések értéke csökkenhet is), de az összegyűjtött vagyon mérete olyan vagyonmegosztást tesz lehetővé, amely érdemben csökkenti a rizikót. A hozam pedig átlagon felüli, hiszen már egészen kis pénz befektetésével eljuthatunk olyan piaci szegmensekhez is, amelyek közvetlenül csak jóval nagyobb összegekkel érhetők el hatékonyan. A befektetéseket szakemberek kezelik, akik naprakész információkkal rendelkeznek a gazdaságot illetően, és - mivel azonosak az érdekeink - minden bizonnyal a számunkra legmegfelelőbb megoldásokat keresik és találják meg. A stabil és biztonságos működést szigorú jogszabályi háttér biztosítja. Megtakarításunk akkor is pénzalapokba kerül, ha a bankban betétként helyezzük el, hiszen a bank is ide fekteti be ügyfelei pénzét, átvállalva ugyan a kockázatot, de a hozam java része is az övé.
A pénzalapoknál elhelyezett befektetésnél kockázatosabb, ha mi magunk közvetlenül vásárolunk értékpapírt a tőzsdén, de ha valaki jól ismeri a pénzpiac rejtelmeit, szép hozamokat is realizálhat megfelelő információk birtokában és jó adag szerencsével. A tőzsde olyan szervezett és szigorúan szabályozott piacoknak a gyűjtőfogalma, ahol jellemzően homogén, vagy pontos kategóriákba besorolható termékekkel kereskednek. Homogénnek tekinthető minden olyan áru vagy értékpapír, amely nagy számban van jelen a piacon, és egyes darabjai egymással felcserélhetőek, azonosnak tekinthetők. Nálunk főként az értéktőzsde ismert, ahol a részvényeken kívül számos értékpapírt jegyeznek, de ide sorolhatóak az önálló deviza- és nemesfémtőzsdék is. Értékpapír lehet kötvény, kincstárjegy, befektetési jegy, kárpótlási jegy (ami kimondottan magyar specialitás) és persze a részvény. A működés lényege, hogy különböző cégek, főként nagyvállalatok a nyilvánosság számára kötvényeket vagy részvényeket értékesítenek, és ezzel tőkét szereznek, melynek fejében a vásárlók - akik ily módon tulajdonosokká válnak - részesednek a nyereségből.
Érdemes néhány szót ejteni a biztosítókról is a megtakarítások kapcsán, hiszen klasszikus megoldásaik (káresemény esetén átvállalják az anyagi veszteséget egy rendszeresen fizetett díj ellenében) mellett számos befektetés jellegű lehetőséget is kínálnak, azaz ha nem következik be a meghatározott biztosítási esemény, a biztosított a hozamokkal együtt kapja vissza az addig befizetett összegeket. E lehetőség továbbfejlesztett változata a néhány évtizede megjelent úgynevezett unit-linked konstrukció, amelyben az említett befektetés jellegű biztosításoktól eltérően az ügyfél szabad kezet kap - bizonyos korlátok közt -, hogy a biztosító mibe is fektesse a pénzét. Márpedig nem is akármiből választhat, hanem a biztosító által kijelölt 5-10-15-20 befektetési alap valamelyikéből.
A rendszerváltással egy időben lett ismertté a magyar piacon egy más jellegű megtakarítási forma, melynek alapja hasonló a befektetési alapoknál elhelyezett befektetésekhez, annyi különbséggel, hogy a gazdálkodók különböző pénztárak, amelyek szigorú szabályok szerint, előre meghirdetett befektetési politika alapján gazdálkodnak. Közülük a legismertebbek a nyugdíjpénztárak, de léteznek önsegélyező pénztárak is, valamint a napjainkban sokat emlegetett egészségpénztár is egyre ismertebb lehetőségnek számít a magyar lakosság körében. Az állam gazdasági szerepvállalásának csökkenése, valamint az úgynevezett „felosztó-kirovó” nyugdíjrendszer fiaskói tették szükségszerűvé azt, hogy egyre nagyobb szerephez jusson az emberek egyéni takarékossága, öngondoskodási hajlandósága. A nyugdíjpénztár lehetővé teszi, hogy az aktív életszakaszban rendszeresen befizetett járulékok egyfajta befektetésként működjenek, és a nyugdíjas kor elérésével az évtizedek során hozamokkal gyarapodott számlaösszeg biztonságos és jól kalkulálható anyagi megélhetést biztosítson minden ember számára.
A számos megoldás között mindannyian lehetőségeinkhez, kockázattűrésünk mértékéhez, jövőbeni elképzeléseinkhez mérten különböző módon választhatunk. Egy azonban biztos, a „nem tudhatjuk, mi a jó”, a „ki tudja, mi a biztonságos” vagy a legyintéssel párosuló „mi lesz 20-30 év múlva…” szólamoknak egyre kevésbé lehet helyük, ha nem állam bácsira bízzuk a jövőt - akinek mostanság bizony meg-megroggyan a térde -, hanem kézbe vesszük pénzügyeinket, megfelelően tájékozódunk, osztunk, szorzunk, és nem utolsósorban - megtakarítunk. (x)