Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
Károly herceg Erdélybe költözhet

Az eredeti szász falu, Szászfehéregyháza érintetlen határában vett magának házat a brit trónörökös. Az épületet az erdélyi faluörökség fennmaradását segítő brit alapítvány, a Mihai Eminescu Trust segítségével választotta ki, amelynek Károly herceg a királyi főpatrónusa. A helybéliek a walesi herceget is látták megfordulni a faluban, de a ház átalakításán hónapok óta dolgoznak a mesterek. A ház még az 1800-as évek elején épült, és most komfortosítják, sőt kényelmi berendezésekkel igyekeznek 21. századi igényszintre emelni. A kontraszt óriási, hiszen a faluban ma is kézzel vetnek és aratnak, és a termést szekérrel hordják be.

Segesvár fellegvára uralja a környék panorámáját. A város szervesen illeszkedik a turisták által rendszeresen választott erdélyi útvonalba, mivel a város történetét átszövik az olyan legendák, mint a jól ismert Drakula-mítosz. A nemzetközi turizmus kedvelt célpontja a szászok építette vár és annak óratornya, míg a magyar csoportok leginkább a közeli Fehéregyházát keresik fel, hiszen a legendák szerint Petőfi Sándor a falu feletti csatában halt meg vagy tűnt el. A Brassó felé vivő úton még külön tábla jelzi a települést - amely mára már Segesvár külvárosának számít - hiszen a falu ma is Erdély nevezetességei közzé tartozik. Legfőbb látványossága a messze földön híres erődtemplom, no meg legújabban a brit trónörökös által megvásárolt ház.
A négyszáz lakosú falucska főutcáján hamar útba igazítanak, melyik portát vette meg a walesi herceg. A ház kívülről takaros, már látszik a mesterek hozzáértése, akik eredeti állapotában igyekeznek helyreállítani az épületet. „Az érintetlen környezet fogta meg a trónörököst, amikor tavaly hozzánk látogatott, és decemberben már meg is vette a házat” - mondja Elena Mihailescu, akivel a ház előtt beszélgetünk. „A nyugalom, az elszigeteltség, a lassú élet, talán ez hatott a királyi örökösre” - találgatja az asszony az okokat. Ő személy szerint örül az új lakónak, bár nem hiszi, hogy összefutna vele a boltban. Azonban az alapítvány az épületre már korábban is sokat költött, aprólékos munkával, a helyi hagyományok messzemenő figyelembevételével felújította. Károly herceg azonban a vásárlás óta olyan pluszmunkákat is elvégeztetett a házon, amelyek aligha illenek bele az eredeti környezetbe. Elena szerint az épületet újrafestették, modern fürdőszoba-berendezésekkel is ellátták. Az alapítvány helyi képviselői azonban ezt nem nézik jó szemmel, mert azt szeretnék, ha a falu hű maradna hagyományaihoz, és nem válna olyan giccsé, mint más helyek Erdélyben.
A beszélgetésbe bekapcsolódik az egyik igen jól informált utcabeli: „A herceg nemrég utazott el, pár napot a faluban töltött, sőt jön is újra a napokban, mert annyira megszerette a környéket.” A szomszéd szerint a trónörökös még egy házat kinézett, azt is megveszi majd, amivel csak nő a falu értéke, mert a turizmus jó a falunak, jó a környéknek. „Lehet, hogy Károly is a turizmusba fog majd a faluban - mondja nevetve Elena -, hátha a maga ura akar lenni.” Végül derűsen búcsúzik: „Főznöm kell az uramnak, jön haza a szénával a mezőről, a turizmus gondja legyen a hercegé.”
A Mihai Eminescu Trust alapítvány, amelynek Károly a fővédnöke, kifejezetten az erdélyi falvak és közösségek megőrzésére és felélesztésére alakult brit jótékonysági szervezet, amely annak idején kampányt folytatott Nyugat-Európában a Ceausescu-érában tervezett erdélyi falurombolás megakadályozására, majd a helyi értékek védelmét tűzte zászlajára.