Miként magyarázható a „Rolling Stones-jelenség”? Forradalom, művészet
vagy showbiznisz?
- Forradalmi dolog volt, ami nagyszerű művészi produkcióvá érett. Újdonság
volt, megérett, sikeres lett. Ez más műfajokkal is így van filmművészettől a
festészetig. A tehetséget nem befolyásolja, hogy valaki keres vele, vagy éhen
döglik. A tehetség vagy van, vagy nincs.
Mit gondol, mi lehet az együttes titka?
- Nem tudom. Ez nem egy verbális dolog. Hatalmas energia van azokban az
emberekben, ami megsokszorozódik, amikor együtt játszanak. Olyan kisugárzásuk
van, amit nem lehet megtanulni. Ez nem egy szakmai dolog, inkább egy adottság,
amivel jól gazdálkodtak, és most idős korukra még inkább beérett. Lehet jobban
gitározni, dobolni vagy énekelni, de náluk nem ez a lényeg. Még mindig
hitelesek.
De mégis, mi az üzenetük?
- Más semmi, csak a zene és az ember szeretete. Ez volt a hatvanas évek
kulturális üzenete. Ez a két dolog kiegészíti egymást, igényes muzsikával,
szöveggel és egy káprázatos előadással. Mi más kellene még? A rockzene nem
intellektuális dolog. Természetes és magától értetődő, ez a legnagyobb erénye.
Köztudott, hogy jócskán szívtak magukba keleti mágiát a füvekkel és drogokkal
együtt. Menynyire vált a kábítószer a zenéjük részévé?
- A hatvanas évek végén a „kábítószeres világ” az egész zenei világot
inspirálta. Ezt nem lehet letagadni. Akkor mindenki szívott vagy LSD-zett. A
Beatles, Jimi Hendrix, Tom Jones vagy Elvis Presley. Csak azért nem volt ez
olyan köztudott, mert nem voltak a rendőrség vagy a társadalom bizonyos
rétegeinek a céltáblái. De sokáig ezt nem lehetett csinálni. Előbb-utóbb le
kellett állni.