Vissza a tartalomjegyzékhez

Kulcsár István
Bőrfejűek terrorja

Oroszországban - túlzás nélkül - nem múlik el egyetlen nap sem anélkül, hogy fizikailag ne bántalmazzanak egy idegent, és egyetlen hét sem anélkül, hogy ne gyilkolnának meg egy nem oroszt.
A „célszemélyek”: kaukázusiak, közép-ázsiaiak, zsidók, arabok, távolkeletiek, feketék. Az elkövetők: szkinhedek vagy más szélsőségesen nacionalista csoportok tagjai.


Fotó: AP

Az Emberi Jogok Moszkvai Irodájának adatai szerint 2004 első félévében 7, 2005 első félévében 10, 2006 első félévében 18, 2007-ben pedig csupán április végéig 25 idegent öltek meg Oroszországban. A fizikailag bántalmazott idegenek száma az említett négy félévben 100, 160, 154, illetve 200 volt. A trend tehát egész világosan nyomon követhető. Kétséges egyébként, hogy mennyire megbízható a fenti statisztika, hiszen például egy örmény üzletember moszkvai megkéselése nyomán lebukott tizennyolc éves szkinhed, Artur Rino azt vallotta a rendőrségen (igaz, később visszavonta ezt a vallomását), hogy tavaly augusztus óta egy társával együtt maga 37 idegent ölt meg.
Közben bővül az etnikai alapon elkövetett bűncselekmények „földrajza” is. Ha ezelőtt az ilyen néger-, kínai-, zsidó-, örmény- stb. -verések színhelye rendszerint Moszkva és Szentpétervár volt, az elmúlt két évben erre a listára feliratkozott Nyizsnyij Novgorod megye, Rosztov, Vlagyivosztok, Orenburg, Szaratov, Szverdlovszk megye, Arhangelszk és Voronyezs is. Az orosz jogvédőknek tehát minden alapjuk megvan arra, hogy félreverjék a harangokat.
Az orosz újságokban e témában megjelenő hírügynökségi jelentések már csak az apró hírek között szerepelnek. Például: „Moszkvában megöltek egy tádzsikisztáni születésű férfit. A negyvenkét éves Csorijev holttestére szombat reggel bukkantak Berezova Roscsa közelében található otthonának kapujában. A nyomozók feltételezése szerint egy fabunkóval ütötték agyon, amelyet a közelben meg is találtak. Az ügyben eljárás indult. Egy hónappal ezelőtt a Profszojuznaja utcán egy másik tádzsik állampolgárt öltek meg számos késszúrással.” Vagy: „A fővárosban késszúrásokkal megöltek egy bangladesi állampolgárt. A külföldi holttestére kedden bukkantak egy Moszkva délkeleti részében álló ház egyik lakásában.” Slussz. A közlemények nagy ritkán megemlítik, hogy mivel az áldozatnak a zsebében maradtak az értéktárgyai, s ezért a rablógyilkosság lehetősége kizárható, a rendőrség az etnikai motívumot is lehetségesnek tartja.
Az etnikai gyűlölet azonban, mint a bűncselekmények motívuma, számos esetben egyszerűen tagadhatatlan. Ez volt a helyzet például, amikor moszkvai szkinhedek „szabályos” pogromot rendeztek a cserkizovói piacon, ahol - mint más oroszországi városok piacain is - a gyümölcsöt és zöldséget főként kaukázusiak és közép-ázsiaiak árusítják. (Hasonló, idegenek elleni pogrom színhelye volt nemrégiben a karéliai Kondopoga is.) A hatóságok nagyon hamar megoldották a problémát: megtiltották a külföldieknek, hogy az orosz városokban árusítsanak. Azóta az „idegenek” strómanokkal dolgoznak.
Évek óta ismeretes, hogy az elsősorban külföldi diákokat oktató moszkvai Patrice Lumumba Egyetem diákszállója környékén a szkinhedek esténként vadásznak áldozataikra. Az idén április 21-e, Hitler születésnapja előtt a moszkvai Szecsenov Orvostudományi Akadémia rektori hivatala óvatosságból úgy rendelkezett, hogy a külföldi diákok három napig nem hagyhatják el a kollégium épületét. (Ebben a tanintézetben mintegy 500 kaukázusi és ázsiai diák tanul.) A „kijárási tilalomra” a formai ürügy tűzvédelmi gyakorlat volt, ám mint az akadémia egy izraeli állampolgárságú hallgatója az újságíróknak elmondta: már évek óta történetesen mindig a Führer születésnapja előtt tartják náluk a „tűzvédelmi gyakorlatot”. A múlt évben egyébként gondosan ugyanehhez az évfordulóhoz időzítve Kosztromában megvertek négy kínai és egy azerbajdzsáni diákot, Moszkvában az „Oroszország az oroszoké!” jelszót kiabálva egy moszkvai metróállomáson megtámadtak egy „kaukázusi kinézetű” férfit, a szentpétervári metróban bántalmaztak egy török állampolgárt, a moszkvai Puskinszkaja metróállomáson késszúrásokkal meg-öltek egy örmény nemzetiségű (egyébként orosz állampolgárságú) fiatalembert, a moszkvai utcán egy tádzsik állampolgárt, és egy másik fővárosi metróállomáson leütötték az Örmény Filmművészek Szövetségének titkárát.
Hitler születésnapja nem véletlenül lelkesíti a fajgyűlölő moszkvai huligánokat, akik a harcos antiszemitizmusban is követik példaképük eszméit és gyakorlatát. Nemrégiben ismeretlen tettesek bombát dobtak a szaratovi zsinagóga épületére. Tavaly, hanuka idején, amikor az imádkozók megtöltötték a pszkovi zsinagógát, az ajtóréseken keresztül ballonból gázt fújtak a hívőkre. Szentpéterváron az idén májusban megölték a zsidó líceum egy tanárát. Júniusban Ivanovóban megvertek egy kanadai rabbit és a helyi hitközség elnökét.
Ez utóbbi volt az a ritka eset, amikor „nemzeti, faji és vallási ellenségeskedés szítása” bűncselekmény alapján indult eljárás ismeretlen tettesek ellen. Az elkövetők ugyanis rendszerint ismeretlenek maradnak, a felderítettség aránya csekély (állítólag sok rendőr rokonszenvez a szkinhedekkel), és a büntetési tételek rendszerint alacsonyak.
Hosszabb tanulmányt érdemelne (miközben meglehetősen gyér az ez irányú szociológiai kutatás), hogy a Szovjetunió felbomlása óta, de különösen az utóbbi néhány esztendőben milyen körülmények, események hatására, milyen ideológiai vákuumban szaporodtak el és erősödtek meg - éppen a náci Németország elleni küzdelemben húszmillió polgárát elveszítő - Oroszországban a fasisztoid, többnyire a szkinhedek nemzetközileg bevett „hajviseletét”, öltözékét viselő szervezett csoportok.
Ám hogy elszaporodtak és hogy számuk nő, azt senki sem tagadja. Sőt, miközben a jogvédők „csak” hetvenezerre teszik tagjaik számát, addig maga a belügyminiszter, Rasid Nurgalijev százezer szkinhedről beszél.