Széchey Noémi
Megtört ellenállás
Bevették a pakisztáni Vörös Mecsetet

Egyhetes ostromállapot után a pakisztáni biztonsági erők megrohamozták az Iszlamabad központjában elhelyezkedő Vörös Mecsetet. A támadás időpontjában több tucat állig felfegyverzett lázadó és ismeretlen számú - több száz, de lehet, hogy ezernél is több - civil, főleg nők és gyerekek tartózkodtak a mecsetből és vallási iskolákból álló épületkomplexumban. A bennrekedtek közül sokan, nők és gyerekek is, vezetőjüket követve „önként” vállalták inkább a „mártírságot”, mint önmaguk megadását.

Fotó: AP

Az iszlamabadi Vörös Mecset körül kialakult egyhetes állóháborúnak egy több mint tizenegy órás, mégis kudarcba fulladt tárgyalási kísérlet után a biztonsági erők támadása vetett véget kedd hajnalban. A közel hatvan áldozatot követelő ostrom alatt többek között rést akartak ütni az épület kerítésén, hogy azon kiszökhessenek a bent rekedtek, majd lépésről lépésre haladva bevehessék az épületet. Ennek során került a katonaság és a lázadók kereszttüzébe Abdul Rasid Gázi, a lázadók vezére is (lásd keretes írásunkat), aki - radikális híveivel együtt - korábban kijelentette: inkább vállalja a halált, mintsem megadja magát.
Pervez Musarraf pakisztáni elnök többször is felszólította a mecsetben tartózkodókat, hogy adják meg magukat, aminek következtében a hét folyamán több mint ezer diák és nő hagyta el a mecsetet. Köztük volt Abdul Rasid Gázi bátyja, a mártírságot felmagasztaló gyűlöletbeszédeiről híres Abdul Aziz Gázi mullah is. Igaz, Gazi álruhában, a nők közé rejtőzve, burkába - a nők által viselt, egész testet eltakaró lepelbe - öltözve próbált meg kimenekülni. A tömegből egy fejjel kimagasló, erősen pocakos „hölgyet” az egyik biztonsági őr leplezte le, mikor az épületből kijövőket ellenőrizte, hogy nincs-e náluk fegyver.
A Vörös Mecset és a pakisztáni kormányzat közötti feszültség több évtizedre nyúlik vissza, ám az utóbbi fél évben vált mind „robbanásveszélyesebbé” a helyzet, miután a Vörös Mecsetből és két vallási iskolából (madrasszákból) álló komplexum vezetői, a Gázi testvérek hadjáratot indítottak a „rossz erkölcs” ellen, és a saria bevezetését követelték Pakisztánban. Az ennek keretében szervezett „erkölcsrendészeti” őrjárataik során a szélsőségesek CD-ket és DVD-ket áruló üzleteket támadtak meg, bevásárlóközpontok vásárlóit tartották rettegésben, rendőröket és végül hat kínai masszőzt raboltak el, akiket prostitúcióval vádoltak.
Múlt kedden aztán összecsapások robbantak ki a fegyveres erők és a felfegyverzett diákok között, melyek során tizenhatan vesztették életüket.
A biztonsági erők ezt követően vették ostrom alá az épületegyüttest - az akciót a pakisztáni liberális erők már hónapok óta követelték a kormánytól. Azonban a mecset vezetői tömeges öngyilkossággal fenyegetőztek, ha az épületet megtámadnák. Musarraf ezért halogatta a támadás megindítását, remélve, hogy így a vérfürdőt elkerülheti, mivel a két iskolát is magába foglaló épületegyüttesben több ezer diák vált a lázadók túszává.
A szülőknek többször volt lehetőségük a gyerekeikkel beszélni, ennek eredményeképpen sok százan ki is jöttek a mecsetből, ám voltak, akik Gázi „mártíromságát” követve „önként” a mecsetben maradtak. Mohammad Javed kasmíri nyugdíjazott katona tíz és tizennégy éves lányaiért aggódott, akik azt üzenték apjuknak, hogy „meg akarnak halni az iszlámért”. Hasonlóról számolt be Luftullah Khan is, akinek szintén tíz és tizennégy éves lányai maradtak a mecsetben. A tízéves Saima Khan is mobiltelefonon azt mondta apjának: „Mulandó életemet Allah dicsőségére akarom feláldozni. Majd a halott testemet találod meg, nem fogom elhagyni a tanítóimat.” A madrasszából megszökött tizenöt éves Mariam Kajjeum szerint a többiek „nem akarnak hazamenni, mártírok akarnak lenni”. Mint kiderült, Abdul Rasid Gázi fegyverrel kényszerítette maradásra a bent lévőket, azt mondván nekik, hogy „életetek semmit nem ér, ha nem a mecset szentségének védelmezését szolgálja”. A mintegy ezernyolcszáz gyereket két csoportra osztotta: „A fiúk képezik az első védelmi vonalat, a lányok a másodikat. Felesküdtek a Koránra, hogy a halálukig harcolni fognak” - jelentette ki Gázi.
Luftullah Khannak végül sikerült rábírnia lányait, hogy jöjjenek ki az épületből. Igaz, ehhez azt kellett hazudnia, hogy anyjuk rosszul lett, és eszméletlenül fekszik az utcán. „Hazaviszem őket - mondta Khan, miután biztonságban tudhatta lányait -, de nagyon dühösek rám, mert mártírok akartak lenni.” Saima keserű hangon mondta a Sunday Times-nak, hogy apja megfosztotta őt a mártírságtól. „A tanítóink tanítottak minket a mártírságról, aminek elérése nagyon nagy teljesítmény.” Majd hozzátette: „Láttam a szemem előtt folyó harcot, és tudtam, hogy meg fogunk halni. Nagyon dühös vagyok az apámra, amiért becsapott.”