Németh Csillag
Újraszervezett terrorhálózatok
Az al-Kaida fiatalok ezreit toborozza Európában

Szakértők szerint ma sokkal átfogóbb, elszórtabb és erőteljesebb terrorfenyegetettséggel nézünk szembe, mint a szeptember 11-ei támadások előtt vagy közvetlenül utána. Úgy tűnik, a dzsihádisták hosszú távú konfrontációra rendezkedtek be; Nagy-Britanniában úgy vélik, hogy ez a küzdelem még legalább 15 évet vesz igénybe.

Muzulmánok Birminghamben Fotó: AP

Az al-Kaida „aktivitását” támasztja alá az is, hogy a legutóbb Londonban és Glasgow-ban meghiúsított merénylet elkövetői közül némelyek az Irakban működő al-Kaidával álltak kapcsolatban. Brit illetékesek bizonyítékok alapján megállapították, hogy több gyanúsított a támadást megelőző hónapokban e-mailen és telefonon is érintkezett az Irakban tevékenykedő terrorista vezérekkel. Az iraki csoportot egyébként egy titokzatos egyiptomi, Abu Ajjub al-Masri vezeti, aki Zarkavi halála után vette át az irányítást. A mostani merénylettel állítólag Tony Blairnek akartak „megfizetni” az iraki háborúban játszott szerepéért.
Az MI5 titkosszolgálat volt főigazgatója, Eliza Manningham-Buller beszámolója szerint Nagy-Britanniában körülbelül kétszáz terrorhálózat tevékenykedik, amelyekben ezerhétszáz terrorista készül arra, hogy egyidejűleg akár harminc támadást hajtsanak végre. A volt kémfőnök ezenkívül felhívta a figyelmet a vegyi, illetve biológiai fegyverekkel elkövetett terrorakciók növekvő veszélyeire is. Véleménye szerint aggasztó a muszlim tizenévesek radikalizálódása és aktív szerepvállalása merényletek elkövetésében, és úgy véli, a rendőrségnek muszlim informátorok titkos hálózatát kellene létrehoznia. A terroristák felkutatása a muszlim közösségben valószínűleg társadalmi feszültségeket fog eredményezni, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy mindez ne tántorítsa el a rendőrséget és a biztonsági szolgálatokat a hírszerzéstől, mely elengedhetetlenül fontos a terrorveszély elhárításához. Manningham-Buller értesülései szerint jelenleg negyven terrorizmussal kapcsolatos eljárásban több mint száz gyanúsítottat, köztük nyolc brit rendőrtisztet és több civil alkalmazottat vádolnak azzal, hogy kapcsolatban állnak az al-Kaidával.
Nagy-Britanniában úgy vélik, az iszlámista terroristák elleni harc akár tizenöt évet is igénybe vehet. Az újonnan kinevezett biztonsági miniszter, Sir Alan West admirális arra szólította fel a briteket, hogy egy kicsit rugaszkodjanak el „brit sajátosságuktól”, vagyis jelentsék bárkiről, ha valami gyanúsat észlelnek, mert így megelőzhető, hogy ártatlan emberek életét oltsák ki. Legsürgetőbb feladatának a fiatal muszlimok radikalizálódásának kezelését tekinti, ugyanakkor azt is kijelentette, hogy mindenütt a politikai konszenzusra törekszik. Emellett hadat indított a „terror elleni háború” kifejezés ellen is, amelyet egyébként Tony Blair előző miniszterelnök távozása után száműztek a hivatalos brit politikai szóhasználatból. A miniszter nem tartja szerencsésnek azt sem, hogy a merényletek kapcsán a „muszlim közösség” felelősségét emlegették.
A hírszerzés és a nyomozások hosszú és kemény munkája kifizetődőnek bizonyult az elmúlt években az Egye-sült Államokban és Európában is. A szeptember 11-ei események óta több tucat jelentős támadást sikerült meghiúsítani, melyek közül több felülmúlta volna az Amerika elleni támadásokat. Európában több száz terroristagyanús személyt tartóztattak le, akik közül sokan teljes jogú európai állampolgárok. Egyes szakértők szerint az idő előrehaladtával a veszély erősödik, mivel elszórtan és kiszámíthatatlanul jelentkező nemzetközi fenyegetettségről van szó. Az amerikai ABC televízió Frontline című műsorában egy biztonsági elemző franchise szisztémához hasonlította a terrorhálózat tevékenységét. A helyi csoportok kapcsolatban állnak külföldi tervezőkkel, akiktől a főbb utasításokat kapják, az akciók pontos idejét, részleteit azonban már ők határozzák meg. A felderítést nehezíti, hogy a hálózatban a kapcsolódási pontok nem egyértelműek, és az eltérő jogrendszerekből adódóan a beszerzett bizonyítékok nehezen egyesíthetők. Így a terrorizmussal gyanúsítottakat gyakran szabadon kell engedni, mint például az egyiptomi Ahmed Rabeit, akit az olasz rendőrség Milánóban lehallgatott, amint európai célpontok elleni öngyilkos merényletekhez toborzott fiatalokat. Rabei azonban elutazott Olaszországból, mielőtt letartóztatták volna, így a begyűjtött bizonyítékokat már nem lehet felhasználni ellene.