Bagyarik Cecilia
Mikor az empátia elfogy
Betegséggé nyilvánították a kiégés szindrómát

A pedagógus örül, ha nem lát gyerekeket? Ápolónő úgy néz a betegekre, mint problémákat okozó tárgyakra? Elképzelhető, hogy kiégés szindrómával küszködnek. Azzal a tünetcsoporttal, amit korábban a segítő szakmákban a tanároknál, orvosoknál, lelkigondozóknál figyeltek meg, ma már szinte minden szakmában jelentkezhetnek. Az informatikusoknál például úgy, hogy undorodni kezdenek a feladataiktól, a menedzsereknél pedig úgy, hogy veszélyes sportokat kezdenek el űzni.

Ágota nagyon nagy lelkesedéssel, tele tervekkel indult el a tanítói pályán. Kislány kora óta mindig úgy képzelte el magát felnőttként, hogy csillogó szemű kisdiákok veszik körül, akik lesik a szavait. Az első években még teli volt tűzzel, de a problémái egyre szaporodtak. Például nem számított arra, hogy milyen nehezen teszi túl magát a gyerekek gondjain, például mennyire megviseli őt is egy-egy kisdiák szüleinek a válása. De nem gondolt arra sem, hogy komoly fegyelmezési problémái lesznek. Tizenöt év után ott tart, hogy a gyerekek idegesítik, nem szívesen megy be a munkahelyére, de ha otthon van, akkor sem értelmes dolgokkal tölti az idejét, hanem leginkább a tv-t bámulja.
Ónody Sarolta pszichiáter főorvos, a Hetek érdeklődésére elmondta, hogy a kiégés gyakran azokat az igazán értékes embereket érinti, akik érzékenyek, képesek ráhangolódni a másik emberre, és képesek együttérezni a problémáival. Egy idő után megfigyelhető, hogy telítődnek a sokszor megoldhatatlan problémákkal, „empátiás kapacitásuk” kimerül, kiégnek. Elkezdenek érzelmileg távolságot tartani a másik embertől, nem tudnak együttérezni vele, nem tudnak melléállni, ha arra rászorul.
A szakember szerint segíthet az, ha több szabadidőt „engedélyez magának” a másikon segíteni próbáló ember, és ezt az időt olyan dolgokkal tölti ki, amelyekben az örömét leli. Segíthetnek a munkahelyi megbeszélések is, de egy külső segítő személy bevonása is, hiszen például az iskolákban számos olyan dologgal - például az agresszióval - találkozik egy pedagógus, amit egyedül nem biztos, hogy fel tud dolgozni. Fontos az is, hogy valaki tisztázza önmagában azt, hogy miért is ment segítői pályára, miért fontos az a hivatás, amit választott.
A burnout - magyarul kiégés - kifejezést eredetileg azokra az energiaforrásokra használták, amelyek a működésük során egyre gyengülnek, majd megszűnnek. A pszichiátriában tartós érzelmi megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, érzelmi és mentális kimerülést hívják így, mely reménytelenség és hozzá nem értés érzésével járhat együtt. Gyakran kíséri a célok elvesztése, és az, hogy az érintett személy negatívan kezd viszonyulni önmagához és másokhoz is. A kiégés fogalmát egyre gyakrabban használják, már nemcsak a segítő foglalkozásoknál, hanem a menedzserek, informatikusok vagy akár a sztárok tünetei esetén is. Németországban minden hatodik ember szenved tőle, és már hivatalosan elismert betegséggé vált a Die Welt tudósítása szerint.
Mihály Andrea pszichiáter, tréner szerint indokolt az üzleti életben is a kiégésről beszélni, hiszen itt is tapasztalható az, hogy egyeseknek megváltozik az emberekhez való hozzáállása, a munkakedve. De gyakran tapasztalható a teljesítmény csökkenése, az értékrend megváltozása, vagy az, hogy valaki figyelemelterelő technikákat kezd alkalmazni. Például az alkoholhoz nyúl, vagy ingerkereső magatartásformákat vesz fel, például veszélyes sportokat kezd űzni. A szakember - aki kiégés esetén tréningeket is tart az üzleti világ szereplőinek - lapunknak elmondta, hogy tapasztalatai szerint igen veszélyeztetett réteg a középvezetők, hiszen nekik a felülről és az alulról jövő elvárásoknak is meg kell felelniük. A megelőzés és a gyógyulás szempontjából a pszichiáter fontosnak tartja azt, hogy helyes önértékelése legyen valakinek, tudja, hogy hol vannak a határai, mi az, amit fel tud vállalni.