Az együtt töltött idő minősége számít
– mondja Ranschburg Jenő

Lehetetlen nem észrevenni, hogy a magyar sztárvilágban „baby boom” zajlott le az elmúlt évek során. Mi erről a véleménye?
- Ez nagyon érdekes jelenség, amire mindenképpen oda kell figyelni. Lehet ez egy tartós divat, ami mindenképpen hasznos, abban az esetben, ha világossá válik a hölgyek számára az a felismerés, hogy a nő egész biológiai és pszichológiai struktúrája az anyaságra hivatott.

A bulvársajtó dugig van állapotos sztárok és sztárbabák fotóival. Szuper babakocsik, fittség és sajátos filozófiák a terhességről. Ön szerint milyen hatással van mindez a magyar társadalomra?
- A reklámnak és a bulvársajtónak is megvan a társadalomra gyakorolt pozitív hatása. Azok az emberek, akik mindenben szeretnének hasonlítani a számukra modellként kiválasztott sztárokra, könnyebben vállalnak gyereket, ha azt látják a televízióban, vagy azt olvassák a bulvársajtóban, hogy milyen boldoggá tette az a kisbaba a sztáranyukát, vagy a sztárapukát.
De ezzel párhuzamosan az is természetessé vált, hogy a nők egyedül vállalnak gyermeket. Ezt is ellesték a „példaképektől”, akik közül többen kimondottan büszkék arra, hogy nincs férjük.
- Ez nem a sztárokról szól, hanem arról a gyakori tendenciáról, hogy a mai lányok nemigen akarnak férjhez menni. Legfeljebb vállalnak egy gyereket kizárólag maguknak. Ha egy sztár így tesz, és ezt reklámozza is a bulvársajtóban, az nem jó példa az emberek számára. A gyerekek életére egyáltalán nincs jó hatással az apának a hiánya függetlenül attól, hogy sztár-e a szülő vagy sem, mivel az apa a szocializáció terén is speciális feladatokkal bír. Még az olyan anya sem tudja teljes egészében pótolni az apát, aki a nap huszonnégy óráját a gyermekével tölti. Hát még egy sztár, akivel kapcsolatban az embernek mindig olyan rossz érzése támad, hogy még másfél órája sem jut naponta a gyerekére.
Bölcsöde, bébiszitter, vagy „kedves rokon”? Mi a véleménye az egyre nagyobb mértékben terjedő bébiszitter-kultúráról?
- A gazdag embereknél mindig is létezett bébiszitter, csak akkor nevelőnőnek hívták. Arra feltétlenül figyelni kell, amennyiben nagyon korai időszaktól vigyáz egy bébiszitter a gyerekre, hogy előfordulhat, hogy erősebb kötés tud létrejönni a bébiszitter és a gyerek között, mint a gyerek és az édesanyja között. Az első egy-két év személyes kötései adják meg az alap emocionális állapotot és a „legfontosabb másik” személyének a kialakulását, aki nem feltétlenül a biológiai anya, hanem az a személy, aki ebben az időben a leggondoskodóbban a leghasznosabb időt tölti a gyerekkel. Ilyenkor aztán fájdalmas dolog, amikor kiderül, hogy a bébiszitterhez jobban ragaszkodik a gyermek, mint az édes-anyjához és a tőle való elszakítást ugyanúgy éli meg, mintha egy egészséges szülő-gyerek kapcsolatból, az anyától szakították volna el.
Rengeteg kritika éri azokat a sztáranyukákat, akik idejekorán visszamennek dolgozni. Mennyire tesz ez rosszat a babának?
- A sztárok életében nem az, ami nem tesz jót a babának, hogy keveset van otthon, hanem az, hogy kiszámíthatatlan. Nem tudni, hogy mikor igen, mikor nem. Nincsenek stabil biztos időpontok a gyerek számára, sem olyanok, amikor bizton számíthat arra, hogy akkor mindig ott van az anyja, mert a szereplések miatt ezek az időpontok mindig változnak.
Kérdés az is, hogy azt a kevés időt, amit a gyerekére fordít, azt mennyire tartalmasan tölti el. Sok esetben nem az együtt töltött idő mennyisége, hanem a minősége számít. Vannak jeles sztárok, akik bár elfoglaltak mégis ki tudnak építeni egy harmonikus minőségi kapcsolatot a gyerekkel, aminek fontos feltétele a társ és a családi háttér.
Mi a véleménye a sztárbabák állandó szerepeltetéséről?
- Engem mindig zavar, amikor a két-három éves gyereket odaállítják középre, hogy mondja el a verset, amit megtanult az óvodában.
Én ilyenkor mérges vagyok, szégyenkezem. Nem szeretem a gyerek szerepeltetését. Nem jó ilyen fiatalon megtanulnia a külsőségeket, a különféle exhibicionisztikus megnyilvánulásokat. Ezzel a magamutogatást, mint életformát sajátítja el. És abban az esetben, ha a tehetséget nem örökli hozzá, egy üres exibicionizmus a későbbiekben mindenféleképpen problematikus életvezetést eredményez.