Vissza a tartalomjegyzékhez

Szobota Zoltán
Az állami sarzsiért politizálnak az egyházak?
Önfenntartó egyházmodellben gondolkodik a koalíció

Rögtön azt követően, hogy nyilvánosságra került: az egyház-finanszírozás is tárgyát képezi a kormányzó pártok koalíciós egyeztetéseinek, a tradicionális keresztény felekezetek félreverték a harangot. A történet minimum hárompólusú, hiszen nemhogy a kormány és az egyházak, hanem még az MSZP és az SZDSZ között sincs egyetértés a kérdésben.


Fotók: Járdány Bence

A szocialisták és a liberálisok nagy nehezen tető alá hozott ütemterve szűkszavúan kezeli az egyházak finanszírozásának kérdését. A két párt arról állapodott meg, hogy „áttekintik az adószázalékok felajánlásait és a kiegészítő kedvezményeket annak érdekében, hogy kiváltsák a kiegészítő támogatást”.
A katolikus egyháznak azonban ennyi elég is volt, hogy közleményben fejezze ki aggodalmát. Szelíd precizitással emlékeztetik politikai ellenfelüket: „A személyi jövedelemadó egyszázalékos adóátirányítási rendszerét a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997-ben kötött nemzetközi szerződés rögzíti; a másik fél beleegyezése nélküli teljes változtatás a szerződés megszegését jelentené.”
Német László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára mindezt annyival egészítette ki a Heteknek, hogy az egyszázalékos adófelajánlással kapcsolatban csupán a vatikáni szerződésben foglaltakat tudják tárgyalási alapnak tekinteni. Mint mondta, a jelenlegi modellel a katolikus egyháznak elsősorban az a problémája, hogy nem tudnak évekre előre tervezni, mivel megítélésük szerint állandóan ki vannak szolgáltatva a folyamatos törvénymódosításoknak.
„Mi nemcsak nyitottak vagyunk a kormánnyal folytatandó tárgyalásokra, hanem egyenesen kérjük, hogy üljünk már le végre egymással, és beszéljük át végleg ezt a kérdést, hogy ne kelljen minden évben a zárszámadás és a költségvetés táján egymással vitatkoznunk és a médián keresztül üzengetni” - fejtette ki a püspöki kar titkára, aki szerint ez nem csupán a katolikus egyházat érinti, hanem az „ország lakosságának 85-90 százalékát kitevő vallásos embereket is”.
A tárgyalóasztal helyett médián keresztül kommunikálni a reformátusok sem szeretnek. Nyilatkozatot mindenesetre ők is kiadtak, s ebben társadalmi párbeszédet sürgetnek az egyház-finanszírozás rendszeréről, amely szerintük most éppen „igazságtalan és túlbürokratizált”.
„A református egyház egyetért a kormány ez irányú törekvésével, de azzal nem, hogy a döntések az érintettek bevonása nélkül történjenek” - mondta el a Heteknek Csoma Áron, a protestáns egyház szóvivője.
A liberálisok kiemelten fontos ügynek tekintik az egyház-finanszírozás kérdését, ezért is szorgalmazták, hogy benne legyen a koalíciós megállapodásban. Szeptemberi határidővel tekintik át ennek feltételrendszerét, majd ősszel egy - reményeik szerint - „higgadt és őszinte” társadalmi vitára kerül sor, az érintettek bevonásával. Gusztos Péter, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese elmondta lapunknak: ehhez egyrészt a minisztériumoknak kell megvizsgálni, hogy saját szabályozási területükön milyen normatívák működnek, másfelől át kell tanulmányozni a civil szervezetekre és az egyházakra vonatkozó pénzügyi, számviteli rendszert.
Donáth László evangélikus lelkész, szocialista honatya pedig egyenesen úgy fogalmazott: „A jelenlegi egyház-finanszírozási modellnek vannak olyan részei, melyeket az idő fölöslegesnek ítélt, pontosabban fogalmazva a hazánkban az elmúlt tíz évben lezajlott társadalmi fejlődés illuzórikussá teszi azt a fajta pozitív diszkriminációt, amely a kilencvenes évek elején még szükségszerű volt.”
„Amíg nem állunk át egy olyan önfenntartó egyházmodellre, ahol az állam normatív alapon adja az egyházak számára a közfeladataik ellátásához szükséges támogatást, és hitéletükbe anyagilag sem szól bele, addig nem teremtjük meg az Alkotmányban is rögzített elválasztását e két szereplőnek” - állítja Gusztos. Mint hozzáteszi: az anyagi függetlenség hiánya miatt érezheti úgy néhány egyházi vezető, hogy a politikai küzdelmekben is részt kell vennie.
Az önfenntartó egyházmodell a liberálisok szerint igényli bizonyos kedvezmények meglétét, ám ezeket elképzeléseik szerint össze kéne hangolni a jelentős társadalmi tevékenységet kifejtő közhasznú vagy kiemelten közhasznú civil szervezetekre vonatkozó szabályozással.
A püspöki kar titkára nem tud maradéktalanul egyetérteni az SZDSZ-szel a hitéleti támogatások kérdésében, hiszen mint mondja, csak akkor tudnának lemondani az államtól e célra átutalt milliárdokról, ha a kormány - „az 1945-ben alakult népköztársaság jogi utóda” - visszaadná a háború után államosított, az önfenntartáshoz szükséges javakat, amelyet „szorgos emberek, kezdve a grófoktól, arisztokratáktól egészen az egyszerű parasztemberekig” adtak a katolikus egyháznak.
Donáth László szerint akárhogy is alakul a kérdés rendezése, az állam nem fog »kifarolni« az egyházak gazdasági támogatásából.