Vissza a tartalomjegyzékhez


A franciák készülnek a találkozásra

1999-ben a francia Nemzetvédelmi Felsőoktatási Intézet egy jelentést adott ki „Ufók és nemzetvédelem: mire kell felkészülnünk?” címmel. Ebben megállapítják, hogy „az intelligens lények által irányított ufók létezése szinte biztosra vehető”.

1990. március 30-án a belga légvédelem riasztott két F16-os vadászgépet, miután többszöri próbálkozásra sem sikerült beazonosítaniuk az ország déli része fölött áthaladó repülőt. Amikor a pilóták felfedezték a tárgyat, az 2100 méter magasan repült, ám pillanatokon belül 3000 méter fölé emelkedett, majd hihetetlen gyorsasággal, öt másodperc alatt 150 méteres magasságba ereszkedett. Eközben a repülő tárgy a hangsebesség kétszeresére is felgyorsult, és mindezt az F16-osok és a földi megfigyelők műszerei is rögzítették. Furcsa volt az is, hogy amikor átlépte a hangsebességet, nem lehetett hallani a szokásos hangrobbanást, miközben szakértők szerint ilyen mértékű gyorsulást és zuhanást egymásután nem képes emberi pilóta túlélni. A Discovery Channel 1991-ben sugárzott Unsolved Mysteries (Megoldatlan rejtélyek) című sorozatában interjút készítettek W. J. L. de Brouwer vezérőrnaggyal, a belga légierő akkori műveleti parancsnokával. Ő megerősítette, hogy „kiemelkedően nagy gyorsulási értékeket mértünk, amelyeket nem lehet egyetlen hagyományos repülővel sem elérni”.
Még 1981-ben, egészen pontosan január 13-án, Charles Halt alezredes, a brit Royal Air Force suffolki (Bentwaters/Wood-bridge) amerikai légibázisán dolgozó parancsnokhelyettes feljegyzést küldött a brit védelmi minisztériumnak, amelyben az 1980 karácsonya és szilvesztere között bekövetkezett éjszakai események sorát írja le. Az információszabadságról szóló amerikai törvény értelmében a feljegyzésnek egy másolatát kénytelenek voltak 1983-ban nyilvánosságra hozni. Ebből kiderül, hogy 1980. december 27-én kora reggel az amerikai légierő biztonsági őrjáratának két tagja a woodbridge-i bázis melletti rendleshami erdőben észlelt szokatlan fények felderítésére indult. „Az illetők egy furcsa, csillogó tárgyat láttak az erdőben. Leírásuk szerint a tárgy fémesnek és háromszög alakúnak látszott, a szélessége a lábánál két-három méter, a magassága mintegy két méter lehetett. Az egész erdőt megvilágította fehér fényével” - olvasható a feljegyzésben.
1999. július 16-án a francia Nemzetvédelmi Felsőoktatási Intézet kiadott egy jelentést „Ufók és nemzetvédelem: mire kell felkészülnünk?” címmel. A jelentés előszavát Bernard Norlain, a francia légierő tábornoka, az intézet volt igazgatója írta. Bevezetőjét pedig André Lebeau, a francia Űrtudományi Központnak - a NASA francia megfelelőjének - egykori elnöke jegyzi. Denis Letty - aki ugyancsak a francia légierő tábornoka - elnökölt a francia katonai elit többségében már nyugálományba vonult tagjaiból álló szakértőbizottságban. A 90 oldalas jelentés három évig készült. A tanulmány fő kijelentése szerint „jól dokumentálható megfigyelések egész sora arra késztet minket, hogy minden hipotézist mérlegeljünk az ufók eredetét illetően, különösen a földönkívüli erőkkel kapcsolatos feltételezéseket”.
A szakértőbizottság jelentése taglalja a földönkívüli látogatók lehetséges motivációit, kitérve arra, hogy láthatóan különös figyelemmel kísérik a nukleáris tölteteket hordozó rakéták bázisait. A francia elemzők rámutatnak arra, hogy az Egyesült Államok hozzáállása a kérdéshez az 1947-es roswelli eset óta „igencsak furcsa”. A dokumentumban azzal a kérdéssel is foglalkoznak, hogy milyen politikai és vallási következményekkel járna, ha bolygónkat egy idegen kultúra képviselői keresnék fel, és mi lenne, ha fordított esetben a Föld lakói vennék fel a kapcsolatot egy kevésbé fejlett civilizációval? Végezetül megállapítják, hogy „az intelligens lények által irányított ufók létezése szinte biztosra vehető. Az eddig megszerzett adatok mind azt a hipotézist támasztják alá, hogy léteznek földönkívüli látogatók”. (Részlet Emma Hartley Sokszínű Európa című könyvéből, mely a HVG Kiadó gondozásában jelent meg 2007-ben)