Hetek XI. évfolyam, 27. szám, 2007. július 05.

Sem az olajügyekkel, sem Kármán Irén könyvével nincs összefüggésben az oknyomozó újságírónő megverése - állítja Sándor István. A Papa néven ismertté vált egykori fedett nyomozó nem hiszi, hogy az eddig titkosan kezelt adatok nyilvánossá tétele révén lényegi információkhoz juthat a társadalom, mert véleménye szerint ez egyik politikai erőnek sem áll érdekében.

Sándor István, egykori fedett nyomozó a Kármán Irén megverése utáni napon még azt gondolta, a maffia kívánta ezen a módon megüzenni, hogy ismét megerősödött. Néhány nappal később azonban - túllépve az első sokkhatáson - „elkezdtem utánamenni az ügynek, mert sok lukat láttam benne”. Papa arra a meggyőződésre jutott, hogy mindaz, amit az újságírónő a megtámadásával, elrablásával és megverésével kapcsolatban elmondott, „fizikai lehetetlenség, hogy megtörténjen.” (A Sándor István véleményével egybecsengő, szerdán ismertetett rendőrségi álláspontot lásd keretes írásunkban!)
Kármán Irén azt állította, hogy gyomorba vágták, majd egy ember betuszkolta a kocsi hátsó ülésére. Sándor István szerint egy ember egy másikat - ha az nem akar beszállni az autóba - nem képes betuszkolni a hátsó ülésre, márpedig a vallomás szerint a másik támadó végig az autóban maradt.
A volt nyomozó azt sem hitte el, hogy Kármánt - miután kezét-lábát összekötözték, és hasra fektették - lábánál fogva kirángatták az autóból, annak ugyanis nyomai lettek volna az arcán, a vállán. „Irén azt is mondta, hogy lelökték a töltésen a Duna-partra, de ez sem hihető, mert ahogy a köves parton gurul lefelé - mint egy bábu -, a karján darabos töréseknek kellett volna keletkezni. Ráadásul ilyen lendülettel nem a parton, hanem a vízben kellett volna megállnia” - ismertette lapunkkal Papa a szerinte az újságíró vallomását cáfoló részleteket.
Sándor István mindezek fényében egyértelműen állítja: a titokzatos verésnek semmi köze nincs a kilencvenes évek „olajos” ügyeihez, és a Kármán Irén könyvében leírtakhoz. Ugyanakkor hangsúlyozza, a Kármán könyvében szereplő tények hitelesek. (Az információk egy része Sándor Istvántól, az azokat erősítő többi nyilatkozat egykori rendőröktől és vámtisztektől származik.)
Amint azt az újságírónő lapunknak adott múlt heti interjújában is megerősítette, a könyv írása során megismerkedett, majd „gyengéd érzelmi kapcsolatba” került Portik Tamással, az olajügyek miatt nyolc évig külföldön bujkáló vállalkozóval, az Energol Rt. egykori igazgatójával. (Portik ügye a külföldi tartózkodás során elévült, az Energol más vezetőit a „kecskeméti maffiaperben” 5-12 éves, letöltendő börtönbüntetésre ítélték, olajügyekben zajlik a perük.) Kármánnal ellentétben Sándor István azt mondja, Portikkal való kapcsolata miatt az újságíró hiteltelenné vált mint „olajügyekben” dolgozó oknyomozó riporter.
Papa tehát állítja: Kármán Irént nem ott, nem akkor, nem úgy és nem azért verték meg, mint ahogyan azt maga nyilatkozta. Arra a kérdésre, hogy ez esetben mi állhat a támadás hátterében, csak találgat: „Lehet, hogy valakivel nézeteltérésbe keveredett. De azt sem tartom kizártnak, hogy a könyvre akarta irányítani a figyelmet.” Arra a felvetésünkre, hogy promócióra eléggé drága ár a belső vérzéssel és műtéttel járó verés, Papa azt mondja, ez csak egy a lehetséges magyarázatok között.
Mint emlékezetes, a verést követő napokban Kármán Irén elmondta: korábban többször megfenyegették, egyszer pedig feltörték autóját, és ellopták belőle a Sándor Istvánnal kapcsolatos iratokat is tartalmazó sporttáskát. Papa ez utóbbi történettel kapcsolatban meglepő adalékokkal szolgált a Heteknek: „2006. november 8-án, este 8 óra 40 perckor - följegyeztem, sose felejtem el - megszólal a telefonom, nézem a kijelzőt: Irén. Fölveszem, egy férfi szól bele: Portik Tamás vagyok. Azt mondja, ott van nála az Irén, hozott egy táskát az én személyes irataimmal, a könyvvel kapcsolatos papírokkal, és háromszázezer forintot kér érte. Azt feleltem, Tamás, vedd meg, majd följelentem. Erre ő: ha úgy gondolom, adhatok érte én is háromszázezret, és visszakapom. Mire én: Tamás, a sajátomat? Ne viccelj! Utólag az újságból értesültem róla, hogy ugyanezt a táskát egy héttel később ellopták Irén autójából, de úgy, hogy a kocsin nem találtak feltörésre utaló nyomokat.”
Az egyre kuszábbnak tűnő történet mindenesetre ismét a kilencvenes évek olajügyeire irányította a figyelmet, a pártok már néhány nap elteltével egymás érintettségét kezdték sulykolni, a miniszterelnök pedig ígéretet tett a titkosított akták nyilvánossá tételére. Sándor Istvánt mindez nem hatja meg: „Semmi lényeges nem fog kiderülni, mert ez senkinek nem áll érdekében” - összegezte kiábrándító prognózisát.
Kérdésünkre, miszerint tényleg mindent elmondott-e, amit olajügyekben tud, Papa egyértelműen cáfolt: a töredékét sem tárta fel mindannak, amit a bűncselekményekről tud. „Nem, mert számomra ezek az információk jelentik a védelmet. De időnként azért el fogok ereszteni egy-egy részletet.”