Bakó Zoltán
Adómenekültek
Szlovákia élhetőbb ország lett?

Immár közel tízezer szlovák, lichtensteini és egyéb külföldi rendszámú gépkocsi van hazánk útjain. Vajon az egységesülő Európa, a valóban könnyebben átjárható határok az okai az egyre növekvő „turistaáradatnak”? Nem, valójában egy újabb magyar leleményességről, az uniós tagság kínálta kiskapu kihasználásáról van szó.

Fotó: Somorjai László

Hazánk gépjármű-adóztatási politikája alapjában elhibázott. A regisztrációs adóból beérkező évi mintegy 100 milliárd forintos bevétel reménye fontosabb a magyar állam számára, mint az, hogy észrevegye, hogy ezen adónem túlzottan magas tételei miatt nem-csak egyes gépjárműveket regisztrálnak és üzemeltetnek szlovák lakcímmel, illetve telephellyel, hanem immár tömegesen (ezerszámra) vállalkozásokat is.
Szlovákiában egy gépkocsi regisztrálása 5-10 ezer korona, ami 30-60 ezer forintos költség, miközben hazánkban ez egy átlagos új, 1500-1600 ccm-es benzines gépkocsi esetében 480 ezer forint. Idősebb gépkocsiknál sem jár jobban a hazai vásárló, mert egy hasonló 1-3 éves jármű szintén hasonló összeget fizet itthon, mert hiába kap 20-35 százalékos adókedvezményt a használt volta miatt, de a kedvezőtlenebb környezetvédelmi besorolása okán 50 százalék adótöbbletet kell fizetnie. Emiatt egy 1 éves, még Euro 3-as besorolású autó 576 ezer forintot fizet, és csak a 3 éves fizet az új autóra fizetendő 480 ezer forint alatti összeget. Ezek az értékek a 1.8 benzines/2.0 literes dízel, úgynevezett családi kategóriájú autók esetében már közelít a milliós nagyságrendhez. Márpedig a használt autók behozatalának több mint felét ez utóbbi kategória teszi ki több mint egy évtizede. Ezek az értékek 2006 januárjától ugrottak ilyen horribilis magasságokba, addig mintegy 40-60 százalékát tették ki.
A magyar forgalomba hozatal költségei nem állnak meg itt, mert itthon a regisztrációs adó mellett még egyszer kell fizetni egy másfajta regisztrálásért - átírási illeték formájában. Ez ccm-enként 24 forint az említett „családi autók” kategóriájában, azaz egy 2000 ccm dízel gépkocsi után 48 ezer forint. Már ez önmagában annyi, amennyit Szlovákiában regisztrálás címén fizetni kell!
A már forgalomba helyezett gépkocsik fenntartási költségei is jóval olcsóbbak északi szomszédainknál, s így nem viszik el ezek a tételek sem hosszabb távon a regisztráláskor keletkezett kezdeti nyereséget. Súlyadót, kötelező biztosítást ugyan-úgy kell fizetni, de jóval kevesebbet. A kötelező biztosítás átlagos díja nagyjából a hazai úgynevezett bó-nusz 10-es, azaz legkedvezőbb itthoni besorolással egyezik meg. Az „átlagos” kinti összeg, ami tartós kinti használat során ott is elkezdi gyűjteni a maga bónuszbesorolását, azaz később még kedvezőbb lehet.
A szlovák rendszámmal való közlekedésnek, s az adó megspórolásának vannak természetesen feltételei. Az elmúlt hetek hírverése nyomán a VPOP szóvivője, Sipos Jenő utalt arra, hogy a szándékos adóelkerüléssel szemben határozottan kívánnak fellépni, s ennek érdekében minden lehetséges eszközt - akár titkosszolgálati eszközöket is - bevetnek, ha ez szükségessé válik. Az tény, hogy eddig ezzel nem nagyon foglalkoztak, mutatja ezt az is, hogy csak napok után adtak ki nyilatkozatot e témában.
A használóknak be kell tartaniuk azt, hogy magánszemély esetén rendelkezniük kell kint legalább ideiglenes lakcímmel, míg céges autó esetén a kinti gazdasági tevékenységük és az adófizetésük folyamatos kell hogy legyen - papíron legalábbis mindenképp. Magánszemély nevén történő használatkor a 30 napnál tovább tartó magyarországi közlekedésnél elvileg a szlovákiai tartózkodásnak „életvitelszerűnek” kell lennie. Itt természetesen már az vetődik fel, hogy nyitott határok lévén miként tudják számítani a 30 nap kezdetét, s az is kérdéses, hogy tudják-e azt bizonyítani, hogy valaki nem „életvitelszerűen” tartózkodik Szlovákiában?
Mindenképpen látható az, hogy a hatóságokat felkészületlenül érte mind a nagy sajtóérdeklődés, mind maga a tény, hogy immár valóban szembesülniük kell a tömegessé váló külhoni adózás problémakörével, s a súllyal, hogy minderre választ adjanak. Maguknak is, és a magyar közvéleménynek is.
A válasz pedig az, hogy a magyar nép mindig is híres volt arról, hogy az adózás tekintetében a „legkisebb közös többszöröst” meg kívánja - és meg is fogja - találni. Amiatt beszélhetünk itt a „legkisebb közös többszörösről”, mert a regisztrációs adó csak egy adónem, de az ez alóli kibúvót teremtő szlovák kiskapu esetében egy áttelepülő vállalkozás a többi adónemnél is kedvezőbbet kínál. A magyar 20 százalékos áfa helyett 19 százalékosat, az iparűzési adó miatt a hazai nyereségadó is kedvezőtlenebb már a kinti 19 százaléknál, a magasabb jövedelmekre a hazai 36 százalék helyett kint fizetendő 19 százalékos szja-ról már nem is beszélve. Mindezen látványosan kedvezőbb főbb adónemekhez jött utolsó, de nagyon hatásos lökésként a regisztrációs adó autónként átlagosan félmilliós-egymilliós adókedvezménye. Autónként!