Udvari bolondok, pökhendiek és tehetségtelenek

Meglepő módon megoszlik a humoristák véleménye a Kabarécsütörtök megszűnéséről. Míg Nádas György szerint „ha már az udvari bolondtól is félnek, ott diktatúra van kilátásban”, addig Selmeczi Tibor úgy véli, hogy túl van lihegve a történet, hiszen „Farkasházy kirúgásának hogyan is lenne politikai oka, hiszen ő ennek a mostani koalíciónak a gyermeke”. Összegyűjtöttük a humoristák véleményét.

Nádas György

A Magyar Rádiónak a Krónikák utáni leghallgatottabb műsora volt a Kabarécsütörtök. Úton-útfélen megkérdezik tőlem az emberek, hogy miért van az, hogy csütörtökönként az ő állandó szórakozásuk megszűnik.
Ha egy hatalom fél a humortól, vagyis az udvari bolondtól, az a hatalom meg fog bukni. Az ellenzék ugyanúgy. Mert ha az udvari bolondtól is félnek, ott diktatúra van kilátásban.
A Kádár-érában virágzott a Magyar Rádió kabaréja, virágzott a Mikroszkóp, a Vidám Színpad. Akkor volt kabaré. Az úgynevezett demokráciában az emberek ostobák, pökhendiek. Azt gondolják, hogy mindenhez értenek. És ha valakiknek ez nem tetszik, azokat kinyírják. Először anyagilag, utána másképpen.
Ez egy olyan műfaj, amihez tapasztalat kell, életbölcsesség, és sajnos sok fájdalom. Mi már a nagyján túlvagyunk, de nem szeretném, ha csak a fájdalom maradna bennünk a legutolsó pillanatban.

Selmeczi Tibor

Farkasházy kirúgásának hogyan is lenne politikai oka, hiszen ő ennek a mostani koalíciónak a gyermeke. Egy kicsit túllihegi ezt az egészet. Egyáltalán nem vagyok az ő oldalán ebben az esetben.
Nem értek egyet Garas Dezső döntésével sem, hogy nem vette át a Karinthy-gyűrűt Farkasházyval való együttérzésből. Ez nem egy hitbizomány, nem hűbéri alárendeltség. Marton Frigyes és Szilágyi György alapították ezt a díjat. És Garas már azoknál is szerepelt. Az, hogy a Farkasházy volt közben a főnök, úgy harminc évig, az egy dolog. Hogy megszüntették a csütörtöki kabarét, az értelmetlenség, mert nagyon magas volt a hallgatottsága.
Nem teljesen értem, mit akarnak csinálni, annyi látszik, hogy olyan rádiót, amelyet hallgatnak a fiatalok is. A fiatalok viszont csak a zenét hallgatják. Ez a
22-es csapdája. És hogy mit üzen a rádió 2007-ben, hát azt, hogy nézzünk tévét, ezt üzeni a rádió!

Bajor Imre

Amikor közismert embereket eltávolítanak egy intézményből, azt azért nem tudom megérteni, mert nem használ az intézménynek. A Magyar Rádióban régen olyan emberek dolgoztak, akikre felnézett egy ország. Büszke volt rájuk a Magyar Rádió. Most meg mindenki, aki egyéniség, aki tud valamit, az menjen el a francba? Szerintem minden mögött politika van, és érdekek húzódnak meg. Érdekek! Mindenkinek az önérdekéről van szó, és mindenki sütögeti a maga kis pecsenyéjét.
Nevetséges pénzekért dolgoztunk a rádiókabaréban. Közröhejként, szinte a taxiköltségért csináltuk. Meg kellene köszönni a neves művészeknek, hogy egyáltalán a nevüket adták ehhez a dologhoz. A rádió részéről köszönetet érdemelnének, nem pedig „megszüntetést”. Alkalmatlanok és tehetségtelenek! Fájdalmas!

Koltai Róbert

Évtizedekig benne voltam a rádiókabaréban, amelynek fő motorja Farkasházy volt. Az ő nevéhez egy egyenletes és magas, kulturált színvonal fűződik. A közönség nagyon szerette, de már úgy látszik, ez sem számít.
Ami történt, azt szégyennek, gyalázatnak tartom. Tehetségtelenségnek. És soha az életben, amíg nem lesz jelentős változás, még véletlenül sem hallgatom a Petőfi rádiót. A Kossuthot sem szoktam, de a Petőfit azt végképp nem fogom. Nem hinném, hogy bármi köze lenne a politikának. Tudod, a tehetségtelen, az gátlástalan is. A tehetségtelenség, az össze-vissza csapkod. A tehetségtelenség, az vakmerő.

Beregi Péter

Az igazság az, hogy szakmán belül is megosztott volt a kabaré. Farkasházy a Mikroszkópot úgy, ahogy van, nem szerette. Nem is hívta be ezeket az embereket a rádiókabaréba. A Sas Józsi talán egyszer, de inkább egyszer sem volt az elmúlt évtizedekben. De persze ez a megosztottság nem jelenti azt, hogy ne küzdenénk együtt egy olyan rádióvezetés ellen, aki képes arra, hogy ezt a műfajt kitiltsa a rádióból.
Meggyőződésem, hogy a Farkasházy-féle kabaré valamelyik politikai erőt sértette. Már régen lógott ez a levegőben, hogy a Farkasházyékat kiirtják a rádióból.
Ezek után a Magyar Rádió megkérdőjelezi számomra önmagát, kérdés az is, hogy a Bródy Sándor utcai épületre egyáltalán szükség van-e csak azért, hogy különböző pártharcoknak a színtere legyen, és egymást gyötörje a sok tehetségtelen, felkapaszkodott, a rendszerváltás pillanatát kihasználó senkiházi.